Menü megnyitása

Szénási Gábor

27 éves
50 tehetséges fiatal
hangszerkészítés

Három éve csupán annyit tudott a fáról, hogy ha az ember bedobja a kályhába, akkor elég. Ma pedig már szinte minden szabadidejét prím tamburák készítésével tölti. „Eredetileg gazdasági informatikát tanultam, de egy percet sem dolgoztam ezen a területen. Nem könnyű elhelyezkedni, ha az ember roma. Építőipari vállalkozó lettem” – mondja a huszonhét éves turai fiatalember.

Hogy jött a képbe a hangszerkészítés? „Vásároltam egy tamburát egy jászberényi fiútól. Maga készítette, és hozzám hasonlóan neki sem volt előképzettsége. Elmentem hozzá, beszélgettünk, aztán elkezdtem törni a fejem, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnám. Éreztem, hogy össze tudnék hozni egy hangszert. Bújtam az interneten az ehhez kapcsolódó témákat, asztalos és a faipari dolgozóktól gyűjtöttem az információkat, aztán belevágtam. Eleinte a családom és a barátaim is megmosolyogtak” – idézi fel. Az első hangszerek még hagytak kívánnivalót maguk után, idővel azonban rájött a hibákra, és fokozatosan kijavította őket. A rádiót hallgatva hét közben munka után általában este kilencig, tízig dolgozik, hétvégén pedig egész nap. Amikor a fát faragja, ragasztja, díszíti, vagy a tamburát hangolja, észre sem veszi az órák múlását.

Szénási Gábor Turán él, 27 éves. A hatvani Damjanich János Szakközépiskolában tanult gazdasági informatikát. Jelenleg a család építőipari cégénél dolgozik. Két lánytestvére van. Ha teheti, nagybőgőzni tanul a helyi zeneiskolában Unger Balázstól, a Cimbaliband cimbalmosától.

Ma már azzal büszkélkedhet, hogy a szabolcsi roma folkot játszó Parno Graszt zenekar frontembere, Oláh József az általa készített tamburákkal járja a világot. Rendszeresen szállít Budapest két, tamburákat is árusító boltja közül az egyiknek. Felújítással, javítással is foglalkozik. „Nemrég az eddigi legnagyobb szakmai elismerést kaptam Hollókői Lajos bácsitól, az A-folk Népzenei Hangszerbolt tulajdonosától. Azt mondta, csak centikre vagyok attól, hogy pontosan olyan minőségű, hangzású és kinézetű tamburákat készítsek, amilyenek a legjobbak” – mondja Szénási Gábor.

Ehhez azonban egy jól felszerelt műhelyre lenne szüksége és arra, hogy főállásban foglalkozhasson azzal, amit a legjobban szeret. Ezért is jelentkezett a La femme 50 fiatal tehetség programjába. Egy héten át fülig ért a szája, miután kiderült, hogy bekerült az ötven kiválasztott közé. Mentorától egy olyan stratégia kidolgozásához vár segítséget, amelynek révén megalapozhatja jövőjét hangszerkészítőként. Mestere szeretne lenni a szakmának. Basszprím tamburákat, brácsákat is tudna csinálni, csakhogy amíg nevét meg nem ismerik, nem tud elegendő megrendeléshez jutni. „Nagyon elkeserít, hogy szinte kihalóban van a cigányzene felénk. Tenni szeretnék azért is, hogy újraéledjen, ne vesszen el, ami már időtlen idők óta a miénk, amit mi képviselünk, amiben a legjobbak vagyunk” – mondja még. Egyik példaképe nagyapja, Szénási Károly „Kulacs” maga is cigányzenész volt, brácsán és nagybőgőn játszott.

Mentor: Kósa Erika
„Gábor autodidakta módon sajátította el a tambura készítésének módját. Személyét megismerve közösen felvállalt célunk, hogy családjától öröklött muzikalitása és ösztönös tehetsége tanult tudással párosuljon. Ennek megvalósulását rendszeres konzultálással és kitartó támogatással teszem lehetővé számára. Hangszeres zene tanulására és a mesterség elsajátítására ösztönzöm.”