„A nevelőnek tehát az a dolga, hogy úgy mutassa meg a világot a gyerekeinek, hogy a saját érdeklődésével a gyermeket közös felfedezésre csábítsa.” (Gerő Zsuzsa)

Már az óvodáskor elején, 3-4 éves korban fontos feladat a testséma fejlesztése. Az összerendezett mozgásokhoz a gyermeknek jól kell ismerni a saját testét, hiszen ez minden mozgás kiinduló alapja. Aki biztonságos önismerettel (testtudattal) rendelkezik, a térben is magabiztosan mozog. Az óvodáskorban a mozgás belső igényből fakad, így a gyermekek fejlesztése nem is olyan nehéz. Nagyon fontos, hogy a gyermek kedvére mozogjon. Ennek megfelelően tudatos tervezéssel kihasználjuk a mozgásban rejlő egészséges fejlődés lehetőségét. A nagymozgások szervezésénél a fokozatosság elvének betartásával haladunk lassanként a nagymozgástól a finommozgások fejlesztéséhez.

Cél:
– Kéz izomlazító gyakorlatok segítségével a gyermekek ráhangolása a laza eszközhasználatra.
– Az írásmozgásban a görcsösség és az erős nyomaték megszüntetése.
– Írásmozgás-koordináció fejlesztése.

A gyermekek környezetükből minket körülvevő világból elsősorban érzékszerveik alapján szereznek ismereteket és tapasztalatokat. A mindennapi életünkben nem külön-külön elszigetelten érzékeljük a színeket, hangokat, illatokat, hanem együttesen. Az észlelés tudás is egyben. A következő mondás is jól érzékelteti velünk: „Semmi nincs az értelemben, ami előtte ne lett volna az érzetekben!” Mindezeket figyelembe véve fejlesztetjük, szárnyaltatjuk a gyermeki képzeletet, önkifejezést és önmegvalósítást.