A Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola 1993-ban magániskolaként kezdte meg működését, 88 zenetanuló növendékkel. Az első öt év az iskola megszületésének és tagiskolái elindításának időszaka volt. A következő öt évben alakult ki az intézmény arculata: a zene mellett elindult a néptánc és a képzőművészet oktatása, a zenetagozaton pedig a régizenei és népzenei munka. A falvakból sorra érkeztek a csatlakozási igények. A tizedik évtől folyamatos minőségi fejlődés kezdődött; ma magasan képzett, felkészült és elkötelezett tanári kar dolgozik az iskolában.
Munkánkat Kodály Zoltán művészetfelfogása vezeti: „A művészet lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a művészet világít be.” Dr. Barsi Ernő néprajzkutató, „Ernő bácsi”, sok éven át kísérte az iskolát jelenlétével és tanításaival. A tízéves jubileum alkalmából így írt az iskoláról: „Soha nem volt nagyobb szükség a Harmónia Művészeti Iskola tevékenységére, mint napjainkban, amikor sajnos, egyre inkább kiszorul iskoláinkból a zene és a rajz, vagyis a művészeti, vele együtt az érzelmi nevelés, mert a nyelvek, a biológia, a társadalomtudományok mellett nem marad rá idő.”
A művészeti nevelés támogatja az érzelmi fejlődést, a kreativitást, az önkifejezést és az értékteremtés képességét. A közös zenélés, a tánc és az alkotás figyelemre, együttműködésre és kitartásra tanít; közösségeket, kamaracsoportokat, tánccsoportokat és népzenei együtteseket formál. Tanáraink példamutatással és felkészült pedagógiai munkával segítik a növendékeket abban, hogy képességeik kibontakozhassanak. A tehetségek felismerését és támogatását felkészült tanári karunk mindennapi pedagógiai munkájára, valamint a diákoknak, szülőknek és tanároknak nyújtott tehetségtanácsadásra alapozzuk. A cél, hogy a művészetben szerzett tudás és lelki gazdagság az élet más területein is erőforrássá váljon.
A művészet személyiségformáló erejét Hermann Alice Apáczai-díjas pszichológus gondolata is kifejezi: „Aki szereti a szépet, az életet szereti. Az igazi művészet szeretete – akár zenében, akár versben, akár képekben találja meg valaki – igényességre nevel. Vajon nem ez-e az a vezérszólam, ami az egész életet helyes útra tereli? Igényesség önmagunkkal és másokkal szemben, igényesség a munkában és emberi kapcsolatainkban.” Ez a szemlélet adja tehetségsegítő munkánk pedagógiai alapját.