Összehangoló, feszültségoldó gyakorlatok után drámapedagógiai módszerekkel dolgoztuk fel a féltékenység, bosszúvágy témakörét, „A halálba táncoltatott lány balladája” nyomán.

A foglakozáson részt vevő diákok egy része már ismerte a drámai konvenciókat, önismereti csoportok kereteit, melyekkel dolgoztunk. Gyorsan kialakult az a közösség, amely biztonságos teret adott a munkának. Sok gyakorlat az együttműködést fejlesztette (pl. koncentrációs feladatok, tablókészítés), mások nyelvi technikákat: pl. a beszédtechnika fejlesztését célozták. Ezt egészítették ki azok a játékok, amik az érzelmek kifejezését segítették szavakkal és szavak nélkül. A tömbösített program, érzelmi feldolgozás segítette az iskolai miniközösség befogadóbbá válását.

A szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban 9-10. osztályosok számára indítottunk kezdő programozó szakkört. Sok, a programozás iránt érdeklődő, igen tehetséges és lelkes diák jár ebbe az iskolába. Az iskola Pedagógiai Programja szerint csak 11. évfolyamos koruktól tanulhatnak programozást, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi számukra a versenyeken való részvételt. Ez a foglalkozási forma lehetőséget ad arra, hogy már 9-10. osztályos korukban intenzíven, ugyanakkor hosszabb időintervallumban ismerkedhessenek meg a programozással olyan szinten, hogy onnan már önálló munkával is tudják magukat fejleszteni. A mentorok szerepe elsősorban az, hogy a saját példájukkal meggyőzzék a középiskolásokat arról, hogy érdemes minél előbb elkezdeni programírás tanulását, hiszen nagyon keresettek az ilyen szakemberek a munkaerőpiacon, azok számára azonban, akik egyetemistaként szeretnék az alapokat elsajátítani, a végzettség megszerzése nagyon sok nehézséget okoz. A foglalkozást vezető (fejlesztő) tanár segítségére később is számíthatnak.
A szakköri foglalkozásokat 12-szer 1 órában tartottuk, hogy maradjon idő az ismeretek feldolgozására, befogadására. Az intenzív (gazdagító) foglalkozások egy-egy nagy anyagrész megismerését követték, ahol a mentorok és a fejlesztő tanár által támogatott, de lehetőleg önálló gyakorlásra, programkód írásra került sor. A harmadik intenzív program keretében a szegedi Informatika Történeti Kiállítást látogatták meg a szakköri tagok a mentorok és a fejlesztő tanár részvételével. A magyarországi megjelenésének időszakában a számítástechnika a programozást jelentette. Az informatika és ezen belül a programozás iránt érdeklődők számára ez a kiállítás mindig nagy élmény. A kirándulás csapatépítő jellege is nagyon fontos. A szakkörösök különböző osztályokba járnak. Mivel a későbbiekben már nem feltétlenül szervezett keretek között foglalkoznak programozással, fontos, hogy egymással kapcsolatot tartsanak, a beszélgetési témáik között szerepeljen a programozás, inspirálják egymást.