A fröccsöntőtől az Okoskockáig

Mi motiválta, hogy gyermekekkel foglalkozzon?

A pályaválasztásommal kapcsolatban két tényező vezérelt: az egyik, hogy szerettem gyermek lenni és játszani. Később, már háromgyermekes édesapaként, a családi házunkban építettem egy „játszóbirodalmat”. Mindezt nemcsak a játék okozta öröm kedvéért, hanem nevelő, fejlesztő célzattal is. A másik fontos dolog, ami mindig is érdekelt, hogy miként lehet jól és hatékonyan irányítani a társas kapcsolatokat? Erre a pszichológia adta meg a legmegfelelőbb választ, amit később hivatásomnak választottam. A következő lépés a Debreceni Egyetem óvópedagógus képzésére vezetett. Tanulmányaim mellett öt esztendőt dolgoztam gyermek ideggondozóban, így átfogó tudást szereztem, nemcsak az egészséges, hanem a sérült gyermekek világáról is. Hálás vagyok, hogy olyan nagyhírű szakemberektől tanulhattam, mint Prof. Dr. Bagdy Emőke vagy Dr. Ranschburg Jenő. Máig bennem él a Tanár úr útravalója: „Csak az tud jó szakemberré válni, aki az elmélet mellett a gyakorlatba is áthelyezi mindazt, amit tanult.” Bölcsességét megfogadva igyekeztem a saját szakmai pályámat is e szerint építeni.

Az Okoskocka ötlete miből született?

Az alapindíttatás már bennem élt, de kellettek még azok a mozaikdarabkák, amelyek az egészet képpé varázsolták. Ez esetben a technika az egyik oldal, a másik pedig maga az ötlet. A technológia született meg előbb, s ez még visszavezethető a családi életem kezdetéhez. Mindez egy fröccsöntőgéppel kezdődött, amivel elindítottunk egy saját műanyagipari vállalkozást, amely egészen nyereségesnek is bizonyult a 2000-es évekig. Ekkor már a multinacionális nagyvállalatok térhódításával a kiskereskedelem sajnos egyre inkább háttérbeszorult - így befejeztük a vállalkozást, de a felépített műhely a műanyag fröccsöntőgéppel megmaradt.

Ezzel egy időben viszont az egyetemi továbbképzések is elindultak…

Igen, a legjobbkor jött. A fejlesztő pedagógiában szakalapítóként vettem részt: Porkolábné Katika nénivel, aki az iskolapszichológia és fejlesztőpedagógia egyik megteremtője, és Gyarmati Évával kezdtünk neki a közös munkának. A pedagógusok számára kidolgoztam a kognitív képességek fejlődésének pragmatikus rendszerét. A kidolgozott kognitív képességek területei: a testséma, a térészlelés, a vizuális észlelés, az akusztikus észlelés, a számolás, az anyanyelvi és a mese-, szövegértés. A fejlesztőpedagógusoknak később tanítani is kezdtem, hogy mely részképességekben ragadhatók meg ezek a funkciók, melyik életkorban jelennek meg szenzitív módon, s milyen játékokkal lehet hatékonyan fejleszteni. A képességek rendszere a 2000-es évek óta tantárgyi szinten is az oktatás része.

Mely szakterületek munkáját segíti leginkább az Ön által kidolgozott rendszer?

Az évek során elsősorban óvodapedagógusok, tanítók, gyógypedagógusok jöttek hozzánk továbbképzésre. A fejlesztőpedagógusok a komplex fejlesztési rendszer hiányával küzdöttek. Diagnosztikus eszközből több is rendelkezésre állt (GMP; DPT, stb.), amikkel az iskolaérettség kritériumait mértük. Nekünk viszont nem ezt az oldalt kellett erősítenünk, hiszen ezeknek a pedagógusoknak fő szakterülete a fejlesztés. Itt találkozott az ő történetük az enyémmel, s feltettem magamban a kérdést: miként lehetne egy komplex képességfejlesztő rendszert kialakítani, amivel segíteni tudjuk a pedagógusok fejlesztő munkáját. Ekkor született meg bennem a felismerés, hogy a fröccsöntőgépemmel kockákat is tudok gyártani. Ha a kockákra tematikus címkéket viszünk fel, akkor végtelen játéklehetőséget tudunk kitalálni!

A már előzetesen kidolgozott képességek rendszere ehhez mennyit adott hozzá?

Megkönnyítette a dolgunkat, hiszen már tudtuk, hogy ezekhez a képességekhez milyen játékokat szükséges illeszteni, amelyek egymásra épülnek és élvezetes játéklehetőséget biztosítanak.

Hogyan folytatódott a munka?

Az anyanyelvi területet kidolgoztam, de idő hiányában a többi még váratott magára. Ekkor találkoztam Kecskeméten egy kihelyezett képzés alkalmával két egykori tanítványommal, Varjúné Legát Katalinnal és Török Ádámnéval, akik felvetették egy fejlesztőstúdió lehetőségét az egyes képességterületek kidolgozásával. Így jött létre 2006-ban a vizuális észlelés, rá egy évre az auditív, majd a számolás – gyakorlatilag évente született egy újabb készletünk. Ezt követően megalkottuk az akkreditált továbbképzést is, ahol megismertetjük a pedagógusokat a rendszer működésével, az eszközöket kipróbálják, majd végig játsszák olyan nehézségi fokokkal, melyek komoly kihívást jelentenek még a felnőttek számára is. Tehát, mindig gyakorlati síkról közelítünk, s ehhez adjuk hozzá az elméletet. Magam is azt vallom, hogy gyakorlat teszi a mestert.

A visszajelzések is ezt tükrözik?

A pedagógusokon túl, a gyermekek is nagy örömmel fogadták az Okoskockát. Eltelt tizenöt esztendő, s ma elmondhatom, hogy Kelet-Magyarországon nincs olyan óvoda, ahol ne lenne Okoskocka. Az iskolák több mint negyedében szintén megtalálható. Vendégelőadóként számos helyre kaptam meghívást, így külföldön is megismerhette már egy szélesebb réteg. Ötezer fejlesztőeszköz közül egyedüli magyar termékként vagyunk jelen a világpiacon, az pedig külön megtiszteltetés, hogy az Innovációs Termék Nagydíjat is elnyertük.

Hogyan néz ki egy Okoskocka?

Cipőméretű dobozokat kell elképzelni, százhúsz kockával és kiegészítő eszközeivel, melyek legalább ötvenféle játéklehetőséget biztosítanak fajtánként. A dobozból igény szerint vehetik ki a pedagógusok és akár a gyerekek is a kedvükre való kockákat, melyek szegélyszínük szerint rendeződnek feladattípusokba. Mindegyik feladattípusnál érvényesül a fokozatosság elve, mely sokáig bent tartja a gyermeket az adott képességkörben. Ez jelenti a fejlődés motorját.

Ezen eszközcsaládok alkalmazását hogyan érhetik el a pedagógusok?

Természetesen erre több út is kínálkozik. A Matehetsznél egy tízórás akkreditált továbbképzésre csak a számolás eszközre és képességkörre dolgoztuk ki a programot. Van lehetőség azonban arra is, hogy harmincórás képzés keretében fejlesszük a pedagógusokat a pragmatikus intelligencia területeire, amibe a testséma, térészlelés, vizuális észlelés és a számolás tartozik. A másik harmincórás akkreditált képzésünk a nyelvi, fogalmi gondolkodás eszközeit foglalja magába (akusztikus; anyanyelvi és mese-, szövegértés).

Ezeket az eszközöket, játékokat és sémákat hány éves kortól érdemes kipróbálni?

Már 3 éves kortól elkezdhető ez a játékos tanulás, de igazából a 4-5 éves kor egy olyan szenzitív időszak, amikor a legalkalmasabb elkezdeni ezt. 6 éves kortól heti rendszerességgel Okoska Tehetségházat szervezünk, melynek célja, hogy minél több gyermek és pedagógus élhesse meg a megismerés, a felfedezés, a sikeresség és a jó közösséghez való tartozás érzését. Egy ilyen alkalmon a gyermekek másfél órát töltenek velünk, mely időtartam alatt, hat 15 perces tevékenység váltja egymást. Ebből 2x15 perc az Okoskocka, továbbá mese, mozgásos elemek, kísérletek jellemzik a közös együttlétet. Azok a gyermekek, akik rendszeresen részt vesznek ezeken az alkalmakon, a fejlődésmérésük alapján kimagasló eredményeket érnek el a tanulásban, a gondolkodásban és szociális kompetenciájuk is sokat fejlődik. Ez már tehetséggondozás, melynek kulcseleme Mérő László szerint: „Ha van egy jó képességű gyermek és napi szinten foglalkozunk vele egy adott képességterületen, akkor nagyon hamar nagymesterré válhat az adott szakterületen.”

Hogyan fogalmazná meg saját „ars poeticáját”?

Nekünk, nevelőknek igazi mentálhigiénét jelent a gyerekekkel együtt felfedezni a világot, megtalálni a helyüket e világban úgy, hogy közben önbizalmuk, önismeretük bástyává erősödjön, s fejlődésük motorjaként működjön. Ha ezt megkapják, akkor hihetetlen módon tudnak szárnyalni, s akkor már nekünk, felnőtteknek jelent kihívást a fejlődésükkel való lépéstartás. Mindazt, amit a világról tudok, azt többnyire a gyerekeknek köszönhetem. Vagy értük, vagy általuk lettem gazdagabb, s ami még fontosabb: számomra az élet és a világ szeretete e munka gyümölcse.

Lonkay Márta