Menü megnyitása

A tehetséggondozásban sincs királyi út

2013. október 28.

A különböző szakemberek sokféleképpen gondolkodnak a tehetségről, de az eltérő látásmódok inkább erősíthetik, semmint gyengítenék egymást. Konferencia-beszámoló.

Ez is tehetséggondozás! Elmélet és módszerek címmel tartott október 19-én egész napos rendezvényt az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) és az Osztályfőnökök Országos Egyesülete. A terület legújabb eredményeiről beszámoló neves előadókat elsősorban, de nem kizárólag Budapestről érkezett, több mint kétszázötven fős közönség hallgatta, akik közül számosan korábban az ELTE tehetségfejlesztő posztgraduális képzésére jártak. A konferencia attól is különleges alkalommá vált, hogy a szervezők a délelőtti elméleti előadásokat és a délutáni, a gyakorlatra fókuszáló műhelybemutatókat egy izgalmas, nagy érdeklődéstől kísért fórumbeszélgetéssel kapcsolták össze. 
 

Z. Karvalics László előadása
Pléh Csaba akadémikus megnyitója után Nahalka István tehetséggondozás és méltányosság összefüggéseiről beszélt az utóbbi évek PISA-méréseinek tanulságait összefoglaló előadásában, melynek egyik legfontosabb üzenete, hogy a gyenge és az erős tanulók fejlesztése egyformán fontos feladat.  Fülöp Márta professzor asszony ugyancsak speciális témáról számolt be: a versengésben való tehetség okait feltáró kutatásokról. Z. Karvalics László az elsősorban a fiatal felnőtteket és felnőtteket érintő vállalati tehetséggondozásról számolt be a tehetségteremtés témáját körbejáró előadásában. Részint ezzel a témával függött össze Péter-Szarka Szilvia előadása is, melyben a kreatív klíma tehetséggondozásban betöltött szerepéről gondolkodott.
 
Ezután Ami megkülönböztet és ami összeköt címmel bő egyórás fórumbeszélgetésre került sor, melyet Fuszek Csilla, a budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója moderált. A felkért hozzászólók között ott volt Arató Ferenc, Balogh László, Bodnár Gabriella, Gyarmathy Éva, Péter-Szarka Szilvia és Vass Vilmos. A résztvevők a ma érvényes köznevelési törvényben taglalt tehetségfogalomtól indultak, hiányolva a definícióból a tehetséget segítő környezetet, a szűkebb és tágabb értelemben vett tehetségbarát társadalmat. A beszélgetés során kitértek arra is a szakértők, hogy mi hiányzik ma a tehetséggondozás hagyományos tartalmai közül. Morális kérdések is felvetődtek ennek kapcsán: ahogy az egyén elvárja a társadalomtól, hogy segítse őt, úgy a társadalomnak is szüksége van a tehetséges személyiség közjó érdekében adott „válaszreakciójára”. Ezt segítené elő az optimista, bátor, empatikus, reményteli személyiségek felnevelése, akik a kitűzött céloktól és az elvégzett munkától pozitív energiákat kapnak, de mindezt nem csupán saját boldogulásuk, hanem az őket körülvevő kisebb-nagyobb közösségek javára fordítanák.
 

Fülöp Márta előadása
A nap végéhez közeledve hat különböző szekcióban összesen tizenkét tehetségműhely interaktív bemutatkozása kapott helyet, ezzel is megerősítve a találkozó címében is sugallt állítást, miszerint nincs egyetlen üdvözítő módszer: számos lehetséges és érvényes útja van a tehetséggondozásnak.
 
A gyakorlatorientált foglalkozásokon szóba kerültek az esélyteremtés lehetőségei (az IKT, vagyis információs és kommunikációs technológia révén, illetve a leghátrányosabb helyzetű kistérségek komplex problémakezelési módszerei kapcsán), a tehetséggondozásban bevethető speciális eszközök (itt a Sakkpalota Képességfejlesztő Program és a „Mozgásban a gondolat” Tehetséggondozó Program mutatkozott be) és a tehetséggondozás változatos útjai (hejőkeresztúri és szandaszőlősi gyakorlati tapasztalatok révén).
 
A résztvevők foglalkoztak tehetség és tudomány összefüggéseivel (a negyedszázados Edison Klub és a Nemzetközi ÉlményMűhely Mozgalom kapcsán), a komplex tehetségfejlesztéssel (a „Kredenc” Kommunikációs Műhely bemutatása mellett a tehetséggondozó pedagógus mentortanári szerepe révén), végül a mindenütt jelenlévő tehetséggel (a Maugli Program, illetve a PeronMusic Tehetségpont tapasztalatait összefoglalva). 
 
A konferencia résztvevői a nap végén felhívást fogadtak el, melyben közösen fejezték ki azt a céljukat, hogy hazánkban „a tehetséges érvényesülését segítő társadalom és gondolkodásmód kialakuljon”. A találkozó szervezői felkérik az egyetemeket, vállaljanak védnökséget, hogy a sikeres rendezvénynek lehessen folytatása: a továbbiakban vándorkonferenciák keretében szeretnék megvitatni a tehetségpedagógia és tehetségpszichológia időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseit.