Interjú Szendrő Péter professzorral, az Országos Tudományos Diákköri Konferencia elnökével a MATEHETSZ első évtizede kapcsán tehetséggondozásról és az idén rendezett XXXIII. OTDK tapasztalatairól.
Miként lett az NTT és a MATEHETSZ munkájának egyik meghatározó szereplője egy évtizeddel ezelőtt az Országos Tudományos Diákköri Konferencia?
A MATEHETSZ munkája a kisgyerekkori tehetségsegítéstől kezdve fogja át a tehetséggondozás rendszerét. Mi, a felsőoktatási tehetségsegítés több, mint hat évtizedes hagyományával ennek a rendszernek – a korosztályt tekintve – a tetején dolgozunk, természetes szövetségesként. A felsőfokú tehetségsegítéshez elengedhetetlen, hogy a tehetség iskolás korban felismertessék, s hogy a szakemberek időben szárnyuk alá vegyék a kiemelkedő képességű fiatalokat. A kisebb korban megkezdett munkára építhetünk mi, a tudományos diákköri munkában.
Mennyire tekinthető az OTDK sajátosan magyar versenynek, ha úgy tetszik: hungarikumnak?
Mióta felsőoktatás létezik, azóta vannak gyümölcsöző mentor-tanítvány kapcsolatok is. Így épült folyamatosan a mindig újabb és újabb tudós nemzedékek sora. A Tudományos Diákköri Konferencia valóban hungarikum, elsősorban állhatatossága és minőségbiztosítása révén egyedülálló. 1955-ben rendezték az első országos megméretést az ELTE-n, ahol diákok és mestereik már nívós konferenciát tartottak. Különösen fontos szerepet kapott a diákköri tudományos munka a felsőoktatás tömegesedése idején, amikor a rendszerváltás előtti 80 ezres hallgatói létszám hirtelen négyszázezerre duzzadt. Ma a felsőoktatásban tanulók létszáma már optimálisnak mondható, nagyjából 250 ezer, ami éppen megfelelő merítés az egyetemi tehetséggondozáshoz. Idén immár a harmincharmadik OTDK-t rendeztük, a kétévenkénti versenyen az utóbbi évtizedben megfigyelhető, hogy a mindenkori diáklétszám 8-12 százaléka mutatja meg a tudását az intézményi konferenciákon.
Ez összesen hány versenyt jelent szerte a Kárpát-medencében?
A mostani versenyt „felvezető” két év alatt 1800 konferenciát bonyolítottak le a felsőoktatási intézményekben, ahol összesen több, mint 14 ezer pályamunkát mutattak be a fiatalok. Azt szoktuk mondani, hogy a TDK örök, ami azt jelenti, hogy az egyes tudományterületek konferenciáit az adott szakmai bizottságok „tartják karban”, ők biztosítják a mindenkori színvonalat. A rendező intézmények pedig, amelyek kétévenként változnak, a folyamatos „lelkesedés” gondozói. Minden tudományágnak megvannak a hagyományai, ami egységes: az a minőség, a teljesítmény tisztelete. Idén országszerte 16 helyszínen rendeztük a döntőket. Összesen mintegy 4500 dolgozatot mutattak be ebben az évben, közöttük mintegy 150 határon túli pályamunkát. A 33. OTDK-t több mint 10 ezren látogatták: zsűritagok, bírálók, szponzorok, érdeklődők, közöttük mintegy 400-an külhoni magyarok is. Nagyon fontosnak tartom a határon túli konferenciákat is. A TDK határok nélkül programunk keretében idén immár minden szekcióban részt vettek határon túli diákok. Számos egyetemen működik a TDK-t koordináló tanács, szerveznek intézményi konferenciákat, amelyek segíthetnek egyrészt abban, hogy a határon túli fiatal magyar értelmiség megtalálja a boldogulási lehetőségét a szülőföldjén, tehát a tehetséggondozó munkánk az ottani magyar szellemi megmaradás záloga; ugyanakkor a konferenciák segítenek egyben a határon túli fiataloknak megtalálni a közös hangot az anyaországi diákokkal és oktatókkal. S a közös nyelvet is: jóllehet a határon túli magyar fiatalok természetesen beszélik az anyanyelvüket, de a magyar szaknyelvet az adott ország felsőoktatásában nem, vagy nem teljesen sajátíthatják el. Erre is nagyszerű lehetőség a Tudományos Diákköri Konferencia. Valamint arra, hogy megtanuljanak nyilvánosan előadni, érvelni, sőt, vitázni – a jogászoknál például az a hagyomány, hogy a hallgatóság is vitatkozhat a konferencia versenyzőivel, opponálhatja az előadásokat. Ez az OTDK egyik varázsa: nemcsak egy nívós verseny, ahol díjakat lehet nyerni, hanem egyben kialakulnak a jövő szakmai kapcsolatai. Diák a diákkal, hallgató a professzorral megtalálhatja a közös hangot.
Milyen újdonságokkal készülnek a következő konferenciára?
Ahhoz, hogy a minőség állandó legyen, folyamatosan tudnunk kell megújulni. Jól tudjuk, hogy az elit középiskolákból jelentős hallgatói létszám áramlik a külföldi egyetemek felé. Szeretnénk elérni, hogy a külföldön tanuló magyar hallgatói közösségek is jöjjenek el a TDK-ra. Ismerjék meg azt az itthon – meggyőződésem, hogy minden probléma ellenére sem rosszabb felsőoktatásban – tanuló kortársaikat, akik majd a diploma megszerzése után a kollégáik lesznek. Szeretnénk továbbá megnyitni a tudomány kapuját a középiskolások felé: meghívjuk a következő verseny szekcióiba az adott tudományterület legjobb középiskolásait, vagyis az OKTV-k döntőseit, hogy lássák, merre lehet majd az egyetemen haladni. A terveinkben szerepel még, hogy a doktori iskolásokat is bevonjuk a munkánkba. Így a tehetséggondozás kontinuitásáról szeretnénk egy ívet felfesteni a társadalom számára.
Interjú: Gózon Ákos
