Interjú Dobos Andreával, a várpalotai Vásárhelyi András Tagiskola tagintézmény-vezetőjével
Bemutatkozó videó az iskola honlapján, saját tartalmakkal megtöltött youtube csatorna, aktívan működő hivatalos Facebook oldal… csak néhány kommunikációs felület, amely pillanatok alatt betekintést ad az intézményetek igen sokszínű tevékenységeibe. Mi az az érzés, ami szerinted leginkább kifejezi a Ti iskolátok mindennapjait?
A Vásárhelyi András Tagiskolát egy családias iskolaként jellemezném: kis közösség, ahol mindenki ismer mindenkit. Éppen ebben rejlik az egyik erősségünk: egy szervezetként, egy csapatként tudunk együttműködni, ahol ismerjük a diákok családi hátterét, minden programot és projektet a mi tanulóink igényeinek és szükségleteinek figyelembevételével tudunk megszervezni. Fontosnak tartjuk az iskola hagyományainak ápolását, ugyanakkor mindig keressük azokat a lehetőségeket, amelyek mentén megújulhatunk, és reflektálhatunk a környezetünk változásaira is.
Az iskola mottója: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Miben érhető tetten ez a szemlélet?
A tanításon kívül a nevelésre, és a hagyományok ápolására fektetünk nagy hangsúlyt. A biztos alapok, mint gyökerek stabil értékeket, tudást, kompetenciát adnak a gyerekeknek, melyekre lehet alapozni, és szárnyalni. Nem feltétlenül a tárgyi tudástól kaphatnak a gyerekeket szárnyakat: lehet, hogy valakit sikerül a környezetvédelem vagy az állatvédelem felé terelni ökoiskolai szemléletünkkel, vagy éppen egy szakkörünk ébreszti fel a gyerekekben a például a sütés iránti szenvedélyt. Nekünk az a feladatunk, hogy biztos hátteret, jó példát és lehetőségeket adjunk a gyerekeknek ahhoz, hogy a nálunk töltött évek alatt megtalálhassák azokat az értékeket magukban, amelyektől elédetett felnőttekké válhatnak.
Idén tavasszal a Matehetsz megvalósításában és a Nemzeti Tehetség Program támogatásában a „Komplex tehetséggondozó intézménytámogatási program” keretében aTi intézményetek is lehetőséget kapott egy komplex, tehetségtámogató tevékenységben való részvételre. Milyen tapasztalattal gazdagodott az intézmény?
Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a projektbe a Vásárhelyi András Tagiskolát is felkérte a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Iskolánk 2019 óta akkreditált tehetségpont, így nagy örömmel vettünk részt a tehetséggondozó pilot programban.
A program részeként pedagógusaink részt vettek szakmai műhelybeszélgetésen, amelynek fő témája a tehetségkibontakoztatás felismerése, segítése, komplex kezelése. Az a tapasztalatunk, hogy egy iskolában akkor hatékony a tehetségek kezelése, ha a nevelőtestület minden tagja fontosnak tartja a tehetséggondozást, és az ezzel járó feladatokat a mindennapokba is beépítik. Azt látom, hogy ha 2-3 pedagógus elkötelezett a tehetséggondozásban, és ebben sikereket ér el, az jó példaként, ösztönzően hat a kollégákra. Elismerik és támogatják egymás munkáját, tapasztalatokat cserélnek, vagy éppen órákat látogatnak egymásnál.
A tehetséggondozás eddig is fontos helyet foglalt el az intézmény pedagógiai folyamataiban. Miben tudott újat nyújtani a pilot program?
A tavalyi tanévben heti 16 órában tehetséggondozó foglalkozást tartott 15 pedagógusunk szakkörök vagy felkészítő órák keretében. 162 tanulónkból 48 indult versenyen vagy pályázaton, amelyekre többnyire a tehetséggondozó órákon készítettük fel őket. Ugyanakkor a pilot program rávilágított arra, hogy a tehetségek felkutatása és segítése nem csak különórákon, hanem tanórákon vagy azokon kívül is megvalósulhat. A feladatunk az, hogy a tehetségsegítő programokat a pedagógiai programunkkal összehangoljuk, és hogy intézményi szinten megteremtsük a programok megvalósításának lehetőségét. Ebben kaptunk segítséget a pilot program alatt.
Milyen hosszútávú tapasztalatokkal gazdagította az iskolát a projekt?
A pilot program rávilágított arra is, hogy a komplex tehetséggondozás mindig három pillérre épül: a pedagógusra, a tanulóra és a szülőkre valamint a közöttük lévő összehangolt közös munkára.
Nem elég a pedagógusok szakmai felkészültsége, ha a tanuló nem rendelkezik kellő önismerettel és motivációval ahhoz, hogy együtt tudjon működni tanáraival. Ehhez pedig szükség van a szülők otthoni támogatására is. Azt látjuk, ha a szülő partner abban, hogy gyermeke erősségeit felkaroljuk (akár csak azzal, hogy elismeri és fontosnak tartja azt a tevékenységet, amelyben jó a gyermeke), akkor sokkal eredményesebbek lehetünk a tehetséggondozásban. Jó példa erre a nálunk már évek óta kiemelten és nagyon eredményesen működő művészetoktatás, ahol egyértelműen látszik, hogy a szülők közreműködése és támogatása milyen sikerekkel jár, hiszen országos rangú pályázatokat és versenyeket nyerünk a gyerekekkel. A projekt során megvalósult szülői fórum tapasztalatcserére, az együttműködésre ösztönözte a szülőket.
Nagy sikere volt a diákok körében az önismereti, játékos csoportfoglalkozásnak, amely szintén a komplex tehetséggondozó pilot program keretében valósult meg iskolánkban. A foglalkozások rávilágítottak arra, hogy mindenkinek van valamilyen erőssége, van, amiben jó, amiben sikereket érhetnek el. Kifejezetten jó közösségformáló tapasztalat volt ez a gyerekek számára, egymás erősségeit örömmel ismerték fel és ismerték el, hiszen az iskolai közegben is szükség van a támogató közösségre, diáktársakra is.
A pedagógusok és a tanulók együttműködése talán fogalmazhatunk úgy, hogy kézenfekvőbb egy iskola életében, hiszen ők nap, mint nap személyes kapcsolatban vannak egymással. Hogyan, milyen formában látod a jövőbeni sikerességét annak, hogy a „harmadik pillér”, a szülők is - továbbra is - teret kapjanak?
Próbáljuk már a tervezés szakaszában a szülőket is bevonni, vagy éppen javaslataikat meghallgatni. A sikeresség kulcsát a közvetlen, személyes kapcsolatban látom, mintegy teamként működve az adott gyermek tehetségkibontakoztatásában. A szülő látja azt, hogy gyermeke mennyire terhelhető, hogy milyen különórái, egyéb elfoglaltságai vannak, amelyek mellett még megőrizhető a motiváció és a pihenésre is jut idő. Fontos ez a koordinátor szerep, amellyel a szülő menedzselni tudja a gyermek mindennapjait.
Intézményvezetőként, hogyan tekintesz a technikai fejlődés és az online tér adta lehetőségekre? Milyen kihívásokat ad?
Ma már mindannyiunk életét, így az oktatást is áthatja a infokommunikációs eszközök használata. Az okosan használt eszközök sokat tudnak segíteni nem csak az órák, foglalkozások szervezésében, hanem a gyerekek fejlődésében is. Jó példa erre a különféle grafikai vagy fotós programok használata, amelyek a rajzos tehetségek kreativitását kiválóan fejlesztik. Az online tér adta lehetőségek tárháza szinte korlátlan, az inspirációgyűjtéstől kezdve a tudásmegosztáson át sok területen használjuk mi is tanórákon és foglalkozásokon. Úgy gondolom, ezt az eszközt nem kivenni kell a gyerekek kezéből, hanem megtanítani őket okosan használni. Ehhez viszont az online tér veszélyeire is fel kell hívnunk a gyerekek figyelmét. Minden tanévben több érzékenyítő foglalkozást tartunk a diákoknak a digitális eszközök helyes használatáról.
Milyen időszak áll most az intézmény előtt? Milyen új programok, tervek várnak most megvalósításra?
Tavaly 40 éves volt a Vásárhelyi András Tagiskola. Ez alatt a 40 év alatt az intézmény közössége sok mindent átélt. Muszáj reagálnunk a mindenkori kihívásokra, ráadásul úgy, hogy az intézmény hitvallását ne veszítsük el, azt mintegy vezérfonálként követhessük akkor is, ha körülöttünk változások mennek végbe. Szeretnénk nevelőtestületünkbe olyan új tagokat bevonni, akik be tudnak kapcsolódni a programunkba, és kihívást látnak a tehetséggondozásban. Hagyományos programjainkon kívül (ökoiskolai tevékenységek, hagyományápolás) a művészeti tehetségkibontakoztatást szeretnénk tovább erősíteni, valamint kezd kiépülni egy mag, amelyet az irodalom szeretete hozott össze, mint vezető ezt a kezdeményezést is támogatom.
* * *
Néhány további, figyelemreméltó információ a Vásárhelyi András Tagiskoláról:
Képek: Vásárhelyi András Tagiskola fotói
