Bemutatkozó interjú Majorosné Lasányi Ágnessel, a Matehetsz új alelnökével.
Kérem, mutatkozzon be néhány mondatban! Mi az Ön szakterülete és mivel foglalkozik?
Majorosné Lasányi Ágnes vagyok, az Evangélikus Pedagógiai Intézet vezetője. Az Intézet vezetése előtt dolgoztam tanárként, vezettem gyógypedagógiai többcélú intézményt.
Sok társadalmi feladatot is vállaltam és vállalok ma is, hiszen fontos, hogy tudásunkkal és tapasztalatunkkal egy-egy fontos ügy vagy szerveződés mellé álljunk.
A sokféle tevékenységemből vannak számomra kiemelt területek: ide tartozik a lemorzsolódás kérdése, a hátrányos helyzet, a sajátos nevelési igény és az esélyegyenlőség. Természetesen mindezek a lehető legtágabban értendők, ami annyit jelent, hogy a halmozottan sérült tanulók iskolai ellátásától az integrált, inkluzív, befogadó nevelésig minden területet fontosnak tartok. Számomra különösen izgalmas terület, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok körében felismerjük-e a tehetséget és segítünk-e abban, hogy ez a tehetség kitörési pont lehessen a gyermek számára az adott helyzetéből.
Milyen tevékenységeket folytat az Evangélikus Pedagógiai Intézet, melynek jelenleg igazgatója?
Az Evangélikus Pedagógiai Intézet szakmai szolgáltató feladatokat lát el az evangélikus iskolák, óvodák, középiskolák felé. Kiemelt feladataink közé tartozik a pedagógusok képzése, továbbképzése, szakmai napok rendezése, tréningek és minden olyan jellegű tevékenység, mely segíti az intézményeket, de az egyes pedagógust is abban, hogy munkáját jobban végezhesse. Kiadványainkkal, módszertani füzeteinkkel színesíteni kívánjuk a kollégák módszertani tárházát.
Természetesen foglalkozunk a tehetséggondozás, tehetségazonosítás területével is. Számos intézményünk kiváló tehetségpont, de nagyban támogatjuk azokat az intézményeinket
is, akik most csatlakoznak a Tehetséghálózathoz. További terveink közé tartozik, hogy a hálózatos működésben intézményeink között a minél jobb információáramlás ezen a területen is megvalósuljon, s hasznosíthassuk a megszerzett pozitív tapasztalatokat.
A kutatótanári mozgalom és a hozzá tartozó konferenciák már hagyománynak tekinthetők (hiszen vannak tehetséges tanáraink is), ezzel párhuzamosan a jövő tanévben először a kutató diákok részére is szeretnénk megrendezni egy konferenciát, ahol megmutathatják, hogy mivel is foglalkoznak, mely területeken kutatnak. Bízunk a sikeres megvalósításban és abban, hogy ebből a kezdeményezésből is egy sok éven át tartó mozgalmat indíthatunk el.
Mit gondol a hazai köznevelés kérdéseiről? Ön szerint melyek jelenleg az erősségei és melyek a gyenge pontjai?
A mai magyar köznevelés helyzete igen összetett kérdés. Nem vagyok oktatáskutató, ezért nem fogalmaznék meg a rendszert érintő megjegyzéseket. Azt azonban pontosan lehet látni, hogy óriási szükség lenne a tananyag mennyiségének csökkentésére, és arra, hogy az alsó tagozaton sokkal több idő jusson az írás-olvasás elsajátítására és pontos begyakorlására. Nem beszélve a négy matematikai alapműveletről, mely minden későbbi matematikai (és fizikai, kémiai) rész alapja lesz. Ehhez nagy változás nem is kellene, csak ki kellene mondani, hogy eszközszerű olvasási készség nélkül önálló ismeretszerzésre alkalmatlanok lesznek a gyerekek, ami mindent meghatároz. Remélem, ebben minél gyorsabban lépni lehet majd. Mivel dolgozom a tanfelügyelet minősítés rendszerében mint szakértő, nagyon sok oktatási intézményben járok. Látom a kiváló kollégákat és az elkötelezett vezetőket, akik megpróbálnak mindent megtenni, hogy fejlesszék az intézményeket. Remélem, kialakul egy olyan szakmai párbeszéd, mely megoldások mentén tekinti majd át a nevelés-oktatás ügyét.
Ön szerint milyen előnyökkel rendelkezik egy evangélikus lelkiségű oktatási intézmény? Milyen további fejlődési lehetőségeket lát ezen a területen?
Az evangélikus nevelés-oktatás újkori (rendszerváltás utáni) fejlődése meglehetősen „pulzáló” volt. Az államosítás után az első időkben csak lassan kerültek vissza elsősorban a nagy múltú intézmények (Fasori Gimnázium, soproni Líceum, stb). Azután volt egy nagyobb hullám, ahol a tradicionálisan nagy evangélikus gyülekezetekkel rendelkező területeken kerültek vissza az iskolák (Békéscsaba, Bonyhád, Orosháza, Nyíregyháza, a teljesség igénye nélkül). Bővültünk: kis óvodákkal és nagy, többcélú intézményekkel. Mára 47 közoktatási intézményt tart fent az Egyház. A paletta rendkívül színes, hiszen ahogy az előbb is szóba került, kis óvodák mellett a nagy többcélú intézmények is helyet kapnak. A földrajzi elhelyezkedés is nagyon változatos: az ország egész területén találhatók intézményeink. Az óvodáink, iskoláink, középiskoláink, kollégiumaink ugyanolyan közoktatási feladatot látnak el, mint bármely más közoktatási intézmény. Amiben talán mások vagyunk, az az, hogy intézményeink önállóak mind munkáltatás, mind gazdálkodás tekintetében. Természetesen így óriási felelősség hárul az igazgatókra, de az intézmény saját fejlődési utat tud bejárni. A hagyományos lutheránus elvek megjelenése az intézményekben kiszámíthatóságot és békességet hozott. Azok a szülők, akik a mi iskoláinkba, óvodáinkba íratják gyermekeiket, tudják, hogy a szokásos tananyag mellett lelki töltekezést, széles közösségi programokat és befogadó környezetet „kapnak” a gyerekek. A nyugodt, kiegyensúlyozott légkör nagyon sokat jelent. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben és csak szép és jó van. Természetesen vannak néhol nehézségek és kudarcok is, de ezek kezelése és a fejlesztésekkel való javítása, az emberközeli megközelítés teszi talán mássá iskoláinkat.
Mit gondol a hazai tehetséggondozásról és a Matehetsz jelenlegi tevékenységeiről?
A Matehetsz munkáját régóta követem, és mint az egyik tagszervezet képviselője, részt vettem eddig is a munkában. A tehetséggondozás szerintem egy kiemelt feladat. Nem vagyunk olyan sokan, hogy megengedhetnénk magunknak, hogy ne segítsük azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik kicsit másként „látva vagy hallva” a világot, új dolgokat alkotnak. Sok nehéz helyzetből jelenthet kitörési pontot egy gyereknek, ha valamiben megmutatkozik tehetsége, és azt valaki segít kibontakoztatni. Már most is nagyon sokat tett a szervezet ezért, de mindig van mit újítani, továbbvinni. Az elmúlt időszak eredményei mutatják azt, hogy nagy szükség van arra, hogy ezt a területet tovább vigyük, gondozzuk, és újabb lehetőségeket biztosítsunk az iskoláknak, vagy a tehetségekkel foglalkozó szervezeteknek. Azt is gondolom, hogy lehet, hogy egy picit egyszerűsíteni, átláthatóbbá kellene tenni a ma működő rendszert, hogy azok, akik most kapcsolódnak bele a munkába, jobban értsék a felépítést. (A szervezetfejlesztő oldalam mondatja mindezt.). Nos, a további, minél hatékonyabb működéshez szeretnék képességeimmel, munkámmal és elkötelezettségemmel hozzájárulni. Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen kiváló csapatban tevékenykedhetek majd!
