Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Valóra vált magyar álmok

2022. július 29.

Az Álmok Álmodói 20 kiállítás kapcsán dr. Gazda István tudománytörténész, a tárlat vezető kurátora adott interjút a Matehetsznek

„A befutott tudós mögött rengeteg munka, próbálkozás áll” - többek között ezt is bemutatja az idén február óta látogatható Álmok Álmodói 20 kiállítás. A magyar tudomány történetének mérföldköveit részletező tárlat mindenkit hív a közös utazásra: ismerjük és őrizzük meg magyar sikereinket, hiszen bőven megadatott belőle.

Megtiszteltetésünkre dr. Gazda István tudománytörténész, a Magyar Tudománytörténeti Intézet vezetője, a kiállítás vezető kurátora egy interjú keretében a tárlat háttérmunkáiról, megvalósításáról és személyes kapcsolódásairól mesélt nekünk.

Az Álmok Álmodói kiállítás húsz évvel ezelőtt egyszer már megnyitotta kapuit. Hogyan tekint vissza a 20 évvel ezelőtti ugyanezen a néven és helyszínen megvalósított kiállításra? Milyen kapcsolatban áll egymással a két kiállítás?

A 20 évvel ezelőtti kiállításnak is én voltam a vezető kurátora, akkor a miniszterelnök úr nagyjából fél napot adott arra, hogy egy általam kigondolt, érdekesnek ígérkező kiállítás tömör tematikáját elkészítsem. (Szabadon választhattam, hogy mit javaslok.) Elkészítettem a tervet, a kiállításnak több mint 800 ezer látogatója lett, erre kevesen számítottak.

A részletes tematika elkészítésében sok muzeológus, tanár, tudományos kutató segített. Úgy 12–13 ezer négyzetméternyit töltöttünk meg érdekességgel, s a tudomány-, technika- és ipartörténet mellett jutott hely a zenetörténetre, nyelvtörténetre és más humán területekre is.

Az új kiállítás csak fele annyi területet kapott, így a humán terület bemutatása elmaradt. Lett viszont űrkutatás, ami 2002-ben még elég szerényen szerepelt, bár volt már akkor is holdautó és Mars kutatás is. És a matematikai, valamint az orvosi anyag is jóval gazdagabb lett.

Az Álmok Álmodói 20 kiállítás egyszerre interaktív és tudományos, figyelemfelhívó és részletgazdag. Mi vezérelte Önt, mint tudománytörténészt, hogy ismét egy ilyen nagyszabású kiállítás vezető kurátora legyen?

Elsősorban az, hogy nem szerettem volna, ha az új tárlatot a régitől nagyon eltérő koncepció alapján állítják össze. Az iskolásoknak szóló „magyar tudománytörténet” egy kicsit az én találmányom, idehaza főiskolán ezt a tantárgyat elsőként én tanítottam, emellett az ELTE-n is 1974-től kezdve. Én próbáltam elsőként összeszedni, hogy 1945 előtt kik művelték ezt a szakmát, s pl. a magyar orvostörténészekről az első összefoglaló művet én állítottam össze. Magam igyekeztem a szakma bibliográfiai alapjait is megteremteni, s magam alapítottam a szakma kutatóintézetét, a Magyar Tudománytörténeti Intézetet 1994-ben.

Szóval a koordináló szerepet nem szerettem volna átadni másoknak, hiszen nagyon sokat dolgoztam azért, hogy a reáltudományok magyarországi története majdnem minden ágának legyen egy összefoglaló alapműve, s arra aztán számos részmunka és kiállítás épülhet. Mintegy 100 művet szerkesztettem (a Wikipédia hozza a címeket), s rendeztem sajtó alá, erre már épülhetett egy komoly tárgyakat felvonultató kiállítás.

Ha átadom másnak a tervezés jogát, akkor nyilván elvitték volna az egészet a ma oly divatos tudományfilozófia irányába. Ez számomra nem lett volna kívánatos. 

A februárban megnyitott kiállítást bő egy éves előkészítési folyamat előzte meg. Milyen kihívásokkal kell szembenézni, amíg az ötletből egy sokszínű, élettel teli kiállítás valósul meg?

Az anyagi keretek most szerényebbek voltak, mint 2002-ben, ennek ellenére a kiállítás sokoldalú, s érdekes lett. Van az egésznek egy digitális háttere is, sok-sok életrajz és képanyag, s több összefoglaló tanulmány sok ezer oldalon. (A kiállításhoz kapcsolódó tudástár ezen a honlapon érhető el. – a szerk.) Erre korábban még nem nyílt módunk, azóta sokat fejlődött a digitális technika és az internet.

A múzeumok előzékenyek voltak, szép tárgyakat kaptunk tőlük, a bemutatott gépkocsik pedig külföldi gyűjtőktől és gyűjteményektől érkeztek. Sokat segített az Akadémiai Könyvtár és az Országos Széchényi Könyvtár, nagyszámú fotót kaptunk tőlük. Mindenütt figyeltünk arra, hogy csak jogtiszta dokumentumokat mutassunk be, vonatkozik ez a mozgóképekre is.

Ez alkalommal is segítették munkánkat a szakértők. Nekik köszönhető pl. az egészségügyi, az űrkutatási, a matematikai, az ásványtörténeti, a bányászattörténeti, a Ganz-gyárak történetét bemutató, az elektrotechnika-történeti, a térképtörténeti, a csillagászati, az autózási, a repülési, a vasúttörténeti, az írástörténeti, a számítástechnikai, a híradástechnikai, a fényképezőgép-történeti, az iskolatörténeti és más szakmatörténeti tárlatok.

(Fotók: Álmok Álmodói 20 kiállítás honlapja)

Az Álmok Álmodói 20 kiállítás a Millenáris B-épületében közel hatezer négyzetméteren, élményalapú megközelítésben mutatja be a magyar történelem tudományos mérföldköveit. Van e az Ön számára különösen kedves, vagy valamilyen oknál fogva Ön szerint nagyobb figyelmet érdemlő része a kiállításnak?

Nyilván megható számomra, hogy másod-nagybátyám, az első magyarAbel-díjas (ez lényegében a matematikai Nobel-díj), Lax Péter helyet kapott a tárlaton (mozgóképpel is). Húsz évvel ezelőtt, még New York tudós professzoraként maga is eljött az Álmok Álmodói kiállításra, de ma már idős tudós, nem vállalkozik ilyen nagy útra.

Örülök annak, hogy az orvosok közül néhai Légrády Péter, a kitűnő belgyógyász is szerepel itt, ő a tojás-koleszterin vita megfejtője, s a téma mára már nemzetközileg elismert tudósa, a „Tojás-táplálkozás-egészség”c., a neten is elérhető könyv írója (életében irigyei inkább csak gáncsolták őt). Szintén nagyon tisztelem Bózsik Béla Pált, aki a Lyme kór tudósa, értője, gyógyítója és kollégáival együtt a kullancs elleni védekezés egyik élharcosa, ők is szerepelnek a tárlaton. Szerepel Vértesi Csaba virológus és bakteriológus is, aki közel áll a nemzetközi elismeréshez a szervezetben lévő kóros vírusok és baktériumok műszeres kimutatása területén elért hihetetlenül értékes eredményeivel.

Elsőként magam terjesztettem fel Semmelweis Ignácot UNESCO díjra, azóta elnyerte, s a tiszteletére berendezett, ugyancsak magam kigondolta tárlat valóban hozzá méltó lett.

(Fotók: Álmok Álmodói 20 kiállítás Facebook oldala)

„Itt te is felfedezhetsz, megismerhetsz, kipróbálhatsz olyan magyar találmányokat, amelyek a tudomány jelenbe vezető kanyargós útján igazi mérföldkövek voltak.” – szól a baráti, fiatalos hangnemben megfogalmazott ismertető a kiállítás honlapján. Mondhatjuk, hogy a kiállítás kiemelt célcsoportja a fiatalok? Az ismeretterjesztésen és tudománytörténeti kommunikáción túl célja-e a kiállításnak a jövő kutatói, tudományos szakembereinek elérése, munkálkodásra aktivizálása?

A legfőbb célcsoport egyértelműen az iskolás korosztály. Ők sok mindent tudnak, de nem mindig jól és pontosan. Ennek a tudásnak a bővítését segíti a tárlat. Sok-sok befutott tudóst mutat be a kiállítás, de mindegyikük mögött sok munka, próbálkozás, kísérlet áll. Arra buzdítják a fiatalokat, hogy maguk is próbálják meg. Tessék átgondolni, milyen magasságokba jutott Bolyai János, Herman Ottó, Kandó Kálmán, s mennyit kísérletezett Oláh György, míg végre bizonyította igazát, s eljutott a Nobel-díjig. Ezeket a példaképeket meg kell ismerni, biztosan akad közöttük olyan, akit érdemes követni.

(Fotók: Álmok Álmodói 20 kiállítás honlapja)

Napjainkat ma már igen nehezen tudjuk elképzelni okoseszközök nélkül. Sőt, a tudomány és a technológia fejlettségének köszönhetően ma már egészen rendkívüli a fiatalabb generáció(k)eszköztára és ezáltal a jövőbeni lehetőségei. Ön szerint milyen kihívásokkal kell a mai fiataloknak szembenézniük?

Az okoseszköz önmagában nem elegendő. Az okostelefon is remek, de a híranyaga siralmas, sőt káros. Nincs kizárólag tudást növelő webhely, korrekt rovat történelemre, irodalomtörténetre, matematikára. Avagy egy korrekt kis magyar művelődéstörténeti lexikon. Avagy a magyar tudósok és műszaki alkotók múltbeli kiemelkedő eredményeit bemutató több ezer oldalas adatbázis. Az érdeklő gyerek ezt is olvasná, nem csak a napi baromságokat. Ha ezeket nem pótoljuk, egykori sikereink szertefoszlanak. Látjuk, hogy a civilizált világ egyre jobban leír minket, egykori eredményeinket mások veszik át, más nevek és helyek alatt. A német John von Neumann-t még ismerik, még méltatják, de hogy magyar volt, az egykevesebb helyen említtetik meg.

A kiállítás részletgazdagon és a teljességre törekvően mutatja be az elmúlt évszázadok magyar vonatkozású tudománytörténeti eredményeit. Milyen tervei vannak a kiállítás jövőjére vonatkozóan? Hogyan őrzik meg ezt a különleges, gazdag információgyűjteményt?

Az egyik terv az, hogy a miskolci egyetemen folytatná pályafutását a gazdag információgyűjteménnyel együtt. Ez végül is egy régi egyetem jogutóda. 1763 óta működött Selmecbányán a bányászat és a kohászat tudományának nagy felsőfokú iskolája (1770-től akadémiai ranggal). Az ehhez tartozó erdészet az 1920-as évek óta Sopronban működik, a nehézipari rész 1949 óta Miskolcon. Az évszázadok alatt gyűjtött tudománytörténeti értékű könyvanyag (nem erdészeti része) szintén Miskolcon van. Így ők mindenképpen megérdemelnének egy szép tudománytörténeti és technikatörténeti tárlatot, kiemelve a bányászat és kohászat igencsak összetett hazai históriáját, s ezen belül a középkortól egyre gazdagodó, s a nemesfémek kitermeléséhez kötődő felvidéki bányászattörténeti adatsorokat. Évszázadokon át a világ aranytermelésében a felvidéki bányák (Dél-Afrikát követve) a világranglista második helyét foglalták el, rengeteg találmányt adva a világ bányászatának. Utóbbiakat a világ ma már egyértelműen a szlovák tudományosság részének tekinti, s így tárgyalják a nemzetközi lexikonok is. Ha nem lépünk, a történelmi Magyarország területén a középkortól kezdve művelt számos tudománnyal, a többivel is így járunk majd. Ezért is szükség van ezekre a tárlatokra, mert aztán tényleg csak álmodhatunk egykori sikereinkről.  

A Matehetsz munkatársai még februárban tettek látogatást a kiállításon

(Fotó: Álmok Álmodói 20 kiállítás honlapja)