Memóriatesztek iskolásoknak.
Az emlékezeti működés szerepét az oktatás során felesleges részletezni, azt azonban nem árt megismételni – különösen, ha gyermekünknek memória-teszteket kell kitöltenie –, hogy az észlelt dolgokról, ingerekről képezett emléknyomok hogyan tárolódnak és melyek az előhívás, a felidézés feltételei.
Amikor például egy verset, tananyagot kell memorizálnunk, ugyanúgy a kódolás és bevésés az első lépés, mint ahogy minden más beérkező inger feldolgozása esetében. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a jeleket az agyunk úgy alakítja át, hogy azokat a memóriánk elfogadhassa. A kódolás történhet kép, hang vagy jelentés, értelem alapján. A bevésést alapvetően az ismétlések száma befolyásolja – innen a mondás, hogy ismétlés a tudás anyja –, illetve függ a szervezetünk állapotától (pl. fáradtságunktól), személyes sajátosságainktól (pl. hangulatunktól), az együttes érzékszervi hatásoktól (pl. kép és hang egyben), valamint előzetes ismereteinktől.
Az emlékezeti működés következő lépcsője a bevésett információk tárolása, ez határozza meg, hogyan tudjuk később előhívni az információkat. Az előhívás kétféleképpen működhet: felismeréssel, illetve felidézéssel. Előbbi azt jelenti, hogy több inger közül kell kiválasztanunk azt, amit már tároltunk a memóriákban – így ismerünk fel könnyen egy sokat látott arcot. A felidézés során pedig a bevésett és megőrzött emlékképeinket elevenítjük fel, ez történik a bemagolt vers elszavalásakor.
Nem árt tudni, hogy az életkorral jelentősen változik a feldolgozói kapacitásunk, így az emlékezetünk is, a 9-10 évesek például átlagosan 6, egymással semmilyen logikai kapcsolatban nem álló számjegyet tudnak megjegyezni, 11 éves korig nagyon gyorsan fejlődik a memóriánk, utána megtorpan, majd 13-14 évesen ismét fellendül, majd újra visszaesik, de összességében 18 éves korig javul. A szóemlékezet a lányoknál gyorsabb, de ingadozóbb, a fiúknál egyenletesebb.
Érdekesség, hogy az iskolákban még a legtehetségesebb és értelmesebb gyerekek közül is azok teljesítenek legjobban, akik nemcsak a legtöbb ismerettel rendelkeznek, de hosszú számsorokat képesek elismételni.
A memóriánk fejleszthető, éppen ezért van jelentőségük az emlékezőképességünk feltérképezését szolgáló vizsgálatoknak. Az emlékezetünk nem egységes rendszer – gondoljunk a rövid és hosszú távú memóriánk közötti különbségekre, vagy a képzettársítási képességeinkre. Ezért számos olyan tesztet ismerünk, amik külön egy-egy képességünkre, vagy ezek összefüggéseire koncentrálnak. Az emlékezet-vizsgálatok sorában megkülönböztetjük a vizuális teszteket (tulajdonképpen a közismert memória-játék is ide sorolható) és a szóbeli feladatokat. Utóbbiak számos változatban ismertek, a feladatok többségében bizonyos számokat, szavakat, illetve mondatokat, vagy komplett történeteket kell megjegyezni és felidézni meghatározott idő alatt.
A memória-tesztek többsége az úgynevezett asszociációs párok módszerén alapul, amikor két elem közötti kapcsolatot kell megjegyezni, legyenek azok ábrák – ahogy a memória-játékban -, számok, vagy szavak. Bizonyos tesztekben logikai kapcsolatban álló elemeket kell memorizálni, más feladatokban egy értelmes szót egy értelmetlen hangsorral kell társítani, attól függően, hogy az emlékezés folyamatának melyik aspektusát szeretnénk vizsgálni. A rövid- és a hosszú távú memóriánk, ezek kapcsolata is könnyen tesztelhető, hiszen például könnyebben tudunk megjegyezni egy számot, ha az egyezik egy a hosszú távú memóriánkban tárolt számmal – például a születési évünkkel. Más vizsgálatok arra összpontosítanak, hogy mennyire vagyunk képesek hang, vagy kép alapján memorizálni – az emberi agy ugyanis hajlamosabb a hanghatások megjegyzésére, ezért könnyebben tudunk megjegyezni például egy telefonszámot, ha azt hallottuk, mintha olvastuk volna, de ebben jelentős eltérések lehetnek, egyeseknek a vizuális memóriájuk erősebb.
Az egyik legelterjedtebb, egyben legegyszerűbb teszt a Ranschburg-féle szópár-próba, amivel a logikus fogalomkapcsoláson alapuló ismétlő szóemlékezetet mérik. Itt tehát a lényeg az, hogy logikai kapcsolat van a megjegyzendő szavak között. A teszt általában 16 szavas – de lehet akár 24 szavas is –, főként általános iskolások körében használják. A teszt során a tanár szópárokat mond (kék-piros, kár-haszon, kéz-gyűrű stb.), melyek egy-egy tagja (esetünkben tehát a kék, a kár és a kéz szavak) a kiosztott tesztlapon van felsorolva. A szópárokat meg kell jegyezni, majd - miután a tanár az összeset felsorolta - emlékezetből a lapra írni a pár második tagját. Az értékelés során minden jó megoldás 1 pontot ér, a maximális pontszám tehát 16. Az értékelésnél öt kategóriába osztják az eredményeket, ahol az első kategóriába 0-6 ponttal, az ötödikbe 16 ponttal lehet bekerülni.
