Menü megnyitása

Erők és ellenerők, fények és árnyak. A teljesség felé

2014. szeptember 14.

Ajánló a Géniusz könyvek 36. kötetéhez.

A Géniusz Könyvek 36. kötet boritójaA Fény és árnyék – A tehetségerők felszabadítása című könyv a Géniusz Műhely 36. kötetként rendhagyó olvasmánynak ígérkezik. A Bagdy Emőke, Kövi Zsuzsanna és Mirnics Zsuzsanna szerzőtrió által jegyzett könyv sajátos kutatási zárótanulmány-kötet, mely ábrákkal, táblázatokkal, és ami talán a legfontosabb; személyes történetekkel színesítve tárja az olvasó elé a személyiségfejlesztés és a lelki támogatás változatos témaköreit.

A kötet elméleti hátterét és gerincét alkotó kutatás a jövő reménységeire, ahogyan Bagdy Emőke bevezetőjében fogalmaz, az „oroszlánkörmét megmutató” fiatal tehetségekre koncentrál. A kutatásra a Tehetséghidak Program adott módot, melynek keretében összesen 101, kiemelkedően tehetséges budapesti és debreceni fiatal vehetett részt egyéni és csoportos személyiségfejlesztő programokban Bagdy Emőke szakmai irányításával.

A kutatás a tehetséges egyén kevéssé vizsgált aspektusát, a csillogó teljesítmény vetette árnyékot veszi górcső alá. A vaskos, közel 300 oldalas kötet első két fejezetében Bagdy Emőke a modellkísérlet konceptuális alapjait, illetve a kutatás menetét és az adatrögzítés, az anyagfeldolgozás és a statisztikák készítésének módszertanába vezeti be az olvasót.

A harmadik fejezet a tehetség mibenlétére vonatkozó koncepciók elméleti hátterét ismerteti, az alapok, vagy ha úgy tetszik a felszín felől indulva a mélységekig. Így jutunk el a tehetség fogalmának és megközelítéseinek szintjétől a család szerepéig, tovább elemezve a tehetség és a testvérsorrend összefüggéseit, a stressztűrő és -feldolgozó képesség kérdéskörei felől az énkép, az önbecsülés, az énhatékonyság fogalmain át az igazi mélységig; a kötet címadó ellentétpárjáig, a fények és árnyak világába.

A negyedik fejezet a magyar tehetséggondozás és fejlesztés hazai történetét és helyzetét vázolja fel, majd Mirnics Zsuzsanna tolmácsolásában az ötödik fejezetben betekintést nyerhetünk a kutatás vizsgálati módszereinek, mérőeszközeinek, eredményeinek és követési adatainak világába.

A hatodik és hetedik fejezet a fiatal szocializációs környezetének, szüleinek és pedagógusainak vizsgálatára fókuszál és részletesen listázza az érintettek által leírt problémacsoportokat, amilyen például a kooperáció hiánya, a motivációs-kudarckezelési, vagy éppen önértékelési problémák. A fejezet végén Bagdy Emőke és Kövi Zsuzsanna a szülők és pedagógusok észrevételeit összegzendő általános javaslatok vázol fel a tehetséggondozással kapcsolatban. Ilyen általánosnak tekinthető ajánlás a többszintű segítő rendszer kiépítése és a hatékony szülő-pedagógus kommunikáció elősegítése, mely ábrákkal illusztrálva és a szöveges utalás szintjén is a gyermeket körülvevő védőburkot, egyfajta kései anyaméhet vizionál.

A nyolcadik fejezet az olvasó elé tárja a pszichológusok által feltárt jellegzetes problémamintázatokat csoportokra bontva. Így ismerkedhetünk meg a perfekcionisták, a zárkózott szorongók, az útkeresők,a problémákkal terhelt és a reziliens fiatalok csoportjaival, és egy szemléletes ábrán az egyes tehetségterületeken kimagasló eredményt nyújtó fiatalokat jellemző problémamintázatai is kirajzolódnak.

A kilencedik fejezet talán túlzás nélkül a kötet legszemélyesebb, leglebilincselőbb része. Személyes történeteken és vizsgálatokon keresztül, természetesen fantázianéven szerepeltetett fiatalokkal ismerkedünk meg, és nyomon követhetjük fejlesztési folyamatukat, eredményeiket és észrevételeiket.

A tizedik fejezet a csoportos pszichológiai fejlesztő folyamatot és a csoportok fejlődését veszi górcső alá. Az alfejezetek részletesen ismertetik a foglalkozásokon végzett gyakorlatokat és tanulságos szemelvényeket olvashatunk a csoporttagok visszajelző írásaiból. A budapesti pszichodráma csoport munkáját tárgyaló alfejezet rendkívül szimpatikus közvetlenséggel vall a bevált feladatokról, és ami talán még fontosabb; azokról is, melyeket utólag inkább „kidobnának”.

A tizenegyedik, egyúttal az egyik leghosszabb fejezet ritkaságszámba menő alapossággal mutatja be a kutatás során megvalósult pszichológusi fejlesztő munka területeit és a személyiségfejlesztés igen részletes, ábrákkal, grafikonokkal, idézetekkel tarkított hatásvizsgálatát.

A tizenkettedik fejezet, melyet Füzi Virág és Kövi Zsuzsanna jegyez, a MATEHETSZ támogatásával megvalósult személyiségfejlesztő nyári tábor színes-szagos bemutatásán túl a kötettől megszokott alapossággal, ábrák és grafikonok társaságában ismerteti a fiatalok visszajelzéseit.

A tizenharmadik fejezet idézetek, szemelvények felvonultatásával összegzi a résztvevő fiatalok visszajelzéseit a fejlesztési útról és a táborélményekről. Az utolsó, tizennegyedik fejezet összegzi a kutatás eredményeit, melyek alapján egyszerű konklúzión túl  a tehetséggondozás jövője felé tekintő megállapításokat is tesz.

A tanulságok egyszerre izgalmasak, újszerűek és „magától értetődőek”, persze ehhez nem árt, ha az olvasó értő és érzékeny módon közelít a kötethez, melyet nem csupán a tehetség ügyében érintett szakembereknek, de a nagyközönségnek is jó szívvel ajánljuk figyelmébe.