Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Fejlesztő tevékenységek, tehetséggondozás a Debreceni Javítóintézetben

2014. június 6.

Gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők tehetségfejlesztése drámajátékkal, táblás játékokkal, hagyományőrző szakkörrel.

Az intézetben jelenleg száznegyven bűnelkövető gyermek, fiatal, fiatal felnőtt tölti előzetes letartóztatását vagy ítélettel javítóintézeti nevelése idejét – közülük a legfiatalabb tizenkét éves, a legidősebb huszonegy. Az intézetben élők 85%-a roma származású, 70%-a hátrányos helyzetű pillanatnyilag. Az alapító okiratban meghatározottak szerint reszocializációs tevékenység keretében nevelés, oktatás, szakképzés és munkára nevelés folyik, és nem mellékesen tehetséggondozás.

A reintegrációt elsősorban a nevelőotthoni tevékenység szolgálja, emellett a fiatalok az intézet belső iskolájában folytathatják tanulmányaikat, részt vehetnek felzárkóztatásban, általános iskolai oktatásban – ezzel hatvan százalékuk él is, ahogy szakiskolai, szakmai előkészítői oktatásban harmincnégy százalékuk, valamint középiskolai képzésben vesz részt hat százalékuk – magyarán az intézet minden tanulója részt vesz iskolai oktatásban vagy felzárkóztatásban, tankötelezettségi korhatárra tekintet nélkül. Az oktatás tíz-tizenkét fős tanulócsoportokban folyik, és a fiataloknak évente két alkalommal van lehetőségük osztályozóvizsgát tenni.

Ugyancsak az összes fiatal részt vesz munkafoglalkoztatásban is, ezzel erősítve a megszerzett szakmai tudással ellátott munka fontosságát, a család ellátását és társadalomba való beilleszkedést. Az alapfeladaton túl pedig számos kiscsoportos, intézeti szintű fejlesztő és tehetséggondozó foglalkozás is folyik, mert az itt dolgozó szakemberek a megőrzés, személyiségfejlesztés, oktatás, szakképzés, munkára nevelés mellett kiemelkedően fontosnak tartják a fiatalok tehetségfejlesztését. Ez utóbbi munkának nagy teret biztosítanak a pályázatok. A szakemberek aztán ezekbe a tevékenységekbe igyekeznek bevonni minél több fiatalt, és az intézeti programokat ennek megfelelően szervezni. Úgy tartják ugyanis, nincs elegendő mértékű önfejlesztő tevékenység a pedagógiai program és módszer alapján, lévén a fiatalok szervezett keretek között, programvezetők által irányított foglalkozásokon vesznek részt, a kínált lehetőségek alapján, ezért érzik szükségét külön foglalkozni tehetséggondozással is.

A közelmúltban valósult meg egy fejlesztési, tehetségazonosítási, tehetségfejlesztési pályázati program az „Én gyermekem is tehetséges” címmel, a Tehetséghidak uniós projekt keretében. Ebben az intézet összes fiatalja részt vett – így a roma származású, illetve hátrányos helyzetű fiatalok aránya a projektben megegyezik az intézeti arányokkal. A projekt keretében történt a pedagógusok továbbképzése is különböző fejlesztési területeken. Ezt követte táblajátékkal, illetve a mozgáskotta módszer alkalmazásával a képesség- és készségfejlesztés, tehetségazonosítás és tehetségfejlesztés. Továbbá ennek keretében szerveztek hátrányos helyzetű fiataloknak informatikai tanfolyamot is.

Az intézetben nagy számban vannak tanulási zavarokkal küzdő, vagy tanulásban akadályozott fiatalok. Fejlesztésük egyik nagyszerű eszköze a mozgáskotta módszer, amely jelrendszerével játékos formában fokozatosan nehezedő feladatokkal fejleszti a mozgáskoordinációt, koncentrációs képességet, a jobb és a bal agyfélteke összehangolását, a tartós figyelmet, a gondolkodást, az egyensúly- és ritmusérzéket, az értelmi képességeket. A pályázati program során a pedagógusok megismertették, megszerettették a fiatalokkal ezeket a foglalkozásokat, a továbbiakban pedig a fejlesztőpedagógus, a gyógypedagógus és a nevelőtanárok beépítik a fejlesztési módszereik közé.

Az utógondozás sajnos az életkori szakaszhatárok miatt nem realizálható, mivel a nyilvántartási rendszer a fiatalkorúakat és az időközben felnőtt korúvá vált elkövetőket nem kezeli egységesen. Az intézetből kikerült fiatalok esetében a reintegráció tekintetében is csak informális visszajelzésünk van, hogy megállják-e a helyüket a társadalomban, vagy visszaesők lettek. További fejlődésükről, esetleges kimagasló teljesítményeikről a fenti okok miatt ugyancsak ritkán van információnk.

Az intézet a pályázat adta lehetőségekkel élve többféle játékot szerzett be és igyekezett azokat megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal. A táblajátékok kiválasztásának előzetes szempontja volt, hogy azokkal logikai és értelmi képességeket lehessen fejleszteni. Ezek a játékok ugyanakkor szabálykövetést, fegyelmezettséget, kitartást, türelmet, becsületet, és kudarctűrést is tanítanak, ami az intézet fiataljainál különösen hasznos. Motivációként csoportokon belüli és intézeti szintű versenyeket rendeztek, a legügyesebbek jutalomban részesültek. A mélyebb szintű fejlesztés, tehetségfejlesztés további folyamatos célja az intézeti munkának.

Pedagógiai értelemben a dráma olyan játék, amely felépít egy képzeletbeli világot, szereplőit ebbe bevonja, valós problémákkal ütközteti őket, s ők ez által valós tudásra és tapasztalatokra tesznek szert. A dráma ereje abban rejlik, hogy a dráma valódi cselekvés, továbbá cselekvésbe ágyazott gondolkodás, amelynek célja a jelentésteremtés, közvetítő közege pedig két kontextus – a valós történés és a megjelenített tartalom – kölcsönhatása. A drámatevékenység hozzásegít ahhoz, hogy egy-egy téma valódi élménnyé váljon a fiatalok számára, élethelyzetként, akcióként éljék meg azokat, hozzásegítve őket saját gondolataik, ötleteik kifejezéséhez és gyakorlati megvalósításához. A résztvevők játéktevékenységet folytatnak, szereplőként vannak jelen. A drámatanár sokkal inkább tevékeny részese, mint irányítója a történéseknek, sőt gyakran kiszolgálója, illetve facilitátora a fiatalok ötleteinek, ami további társadalmi mintaként is hasznos, fontos élmény a foglalkozásokban résztvevőknek. A tanítási dráma módszerével jellegéből adódóan a kultúra számos eleme, vonatkozása, így mesék, versek, dalok, hagyományok építhetők be a foglalkozásokba, amelyek az identitás erősítésének, illetve más kultúrák – hasonlóságai és különbségei – megismerésének, sőt megértésének irányába hatnak.

A projekt elindításával egy szépen berendezett „táblajáték szobában” kiscsoportokban játszhatják a fiatalok a különböző készség- és képességfejlesztő játékokat. A megvásárolt eszközök lehetővé teszik a „Táblajátékok” program fenntartását, folyamatosságát. Az intézetben nagy a fluktuáció, így mindig új fiatalok ismerkedhetnek meg a játékokkal, és vonhatók be a fejlesztési folyamatba. A táblajátékos szakkör célja, hogy a táblajátékok alkalmazásával növekedjen a fiatalok koncentrációs képessége, illetve az, hogy egy adott időtartamban megtanuljanak egy adott feladatra figyelni, és abban a lehető legjobb döntést meghozni. A táblajátékok szórakoztató formában fejlesztik a figyelmet, a logikus gondolkodást és segítségükkel olyan plusz képességekre és készségekre tehetnek szert a fiatalok, amelyet egyéb alkalmakkor is használhatnak. A játékok közösségépítő és fejlesztő hatása közismert, ezáltal fejleszti a másokra figyelést, egymás segítését, egészséges értelemben pedig fejleszti a versenyszellemet és a nyerni akarást egyaránt.

Ami a tehetségfejlesztést illeti, az intézetben a fenti tevékenységek mellett szakvizsgázott drámapedagógus vezet drámafoglalkozásokat, a dráma ugyanis annyi más rendeltetése mellett a reszocializáció, a kulcskompetenciák fejlesztésének egyik eszköze. A gyerekeken megfigyelhető, hogy leghatékonyabban cselekvés közben tanulnak. Az is megfigyelhető, hogy a gyerekek többnyire meglévő tapasztalataikat használják fel arra, hogy az új ismereteket, információkat értelmezzék, és amennyiben megkapják a lehetőséget az ismert és az ismeretlen tartalmak közti hidak megépítésére, akkor újszerű tanulói státusuk is lesz, továbbá kialakíthatják saját tanulási módszereiket. Az intézetben a drámaműhely foglalkozások délelőttönként vannak. A drámaműhely munkára a fiatalok önként jelentkezhetnek, a csoportba kerülésüknél figyelembe véve képességüket, magatartásukat és egyéb körülményeket, így például azt, hogy az adott fiatal meddig van az intézetben. A műhelyben lehetőség nyílik a Drámapedagógiai munkaterv tematikus anyaga alapján tehetséggondozására, korrekciós nevelésére, a fiatalok önkifejezésére. Saját maguk írnak, alkotnak, részt vehetnek művek létrehozásában, amit megfelelő körülmények között – Nyitott kapuk, színházi előadások – önkéntes munka keretében be tudnak mutatni. A foglalkozásokban résztvevők koruknak megfelelő formában viselkedési bátorságot, biztonságot kapnak az élet sok területén, így támogatja őket a pályaválasztásban, ügyintézésben, családi, iskolai gondok megoldásában, és egyéb hétköznapi helyzetekben. A dráma persze mindenekelőtt lehetőség arra, hogy a tanulók egyénileg és csoportosan előadást tervezhessenek, létrehozhassanak, illetve a létrejött előadást bemutathassák. A tevékenység célja az is, hogy a napi gondok, problémák kezelését elősegítse, ugyanis a zárt körülmények között élő fiatalokban rengeteg düh, keserűség, agresszivitás, lelki fájdalom gyűlik össze, és az ilyen foglalkozások lehetőséget adnak ezen érzések oldására, enyhítésére.

A színjátszás tanulásának célja az értelem, az érzelem, a fizikum, a jellem harmonikus és differenciált fejlesztése. A jól alkalmazott dramatikus nevelés elősegíti a csoportban, közösségben tevékenykedő ember aktivitásának serkentését, ön- és emberismeretének gazdagodását. A drámajátékban, a táncban fontos a fellelhető öröm és szabadságélmény tapasztalására, a fizikai képességek fejlesztésével a koordináció és koncentráció fejlesztésére, a helyzetmeghatározási és döntési képességének erősödése, az alkotóképesség, az önálló, rugalmas gondolkodás fejlődése, lévén a tevékenységben fontos szerepet kapnak az aktív részvételt igénylő játékok, konvenciók. A drámajáték, a tánc, a színházi előadások készítése segítik az összpontosított, megtervezett munkához szokást, a testi, térbeli biztonság javulását, az időérzék fejlődését, a mozgás és a beszéd fejlődését, mindezek szép és kifejező voltának formálódását.

Az intézetben ezen kívül még szakköri formában is folyik tehetséggondozás, amely foglalkozásoknak célja a kreativitás fejlesztése, a tehetség felismerésére. A szakkörben tehetséggondozásra épülő művészetoktatást végeznek, a foglalkozásokat vezető szakemberek a művészet befogadására, és az alkotómunkára készíti fel a programban résztvevőket – a művészeti nevelés ugyanis, mint közlés, közösségteremtő erő, egyben egymásra figyelés is, párbeszéd, kapcsolatteremtés, vagyis vizuális kommunikáció, amely felkészít a szabályok elfogadására és használatára, így a szakkör vezetői arra is törekednek, hogy a művészetoktatás segítségével pozitívan alakítsák a résztvevők személyiségét. A művészeti alkotás készség- és képességfejlesztés, problémamegoldó, önkifejező, kulturális hátrányokat kompenzáló eszköz, amely felgyorsítja az intellektuális fejlődést, és amely hozzájárul a résztvevők képességeinek fejlődéséhez, testi-lelki egészségének megőrzéséhez. A szakkör célja elsődlegesen az, hogy a fiatalok számára átadják mindazokat az ismereteket, amelyek fejlesztik a képi vagy tárgyalkotói megfogalmazás képességét. A szakköri tevékenykedésben résztvevők megismerhetik a képző- és iparművészet eszközrendszerét; a tér, forma és szín, kép- és tárgyépítő szerepét; a kiemelés, figyelemirányítás, a kompozíció kifejezésben betöltött szerepét; az igényes és kreatív eszközhasználat fontosságát; a térmegjelenítés különböző módjait; a plasztikaképzés lehetőségeit; a tárgyalkotás, konstruálás módjait; az egyéni kifejezési mód kialakításának fontosságát. Elmélyedhetnek a geometrikus és organikus formaképzés, a sík és a térmegjelenítés problémakörében. Meghatározott funkcióra különböző tárgyakat alkothatnak. Gyakorlatban alkalmazhatják a ceruza- és tollrajz, a vízfestés, a monotípia, a fonalgrafika, a viaszkarc, a tuskimosás, a papírkivágás, a papírmozaik és a kollázs készítés technikáit. Kültéri plasztikákat, épületeket tervezhetnek, agyagból plasztikákat, maketteket alkothatnak.

Tekintettel az intézet céljaira és lehetőségeire, hagyományőrző roma szakkör is működik. A szakkör célja, hogy az intézményünkben élő különböző etnikumú fiatalok megismerjék egymás történelmét, folklór kincsét, kultúráját, ezzel erősítve egymás elfogadását. A program során a fiatalok megismerkednek a magyarság és ezen belül a cigányság eredetével, történelmével, kultúrájával. A szakkörnek eltökélt célja, hogy a fiatalok előítéletek helyett képesek legyenek egymás elfogadására, az értékek megismerése után oldódjon az egymás közötti esetleges feszültség, mert a tapasztalatok szerint a fiatalok igen hiányos történelmi, ismeretekkel rendelkeznek, nem ismerik egymás hagyományait. Ennek feloldása érdekében tematikus rendben dolgozzák fel a két nép eredetéről, az ősi hagyományokról, szokásokról, hiedelmekről, babonákról, az ősi szakmákról szóló történeteket, ismereteket; és tanulnak az egymás mellett élésről, demográfiáról, életmódról, iskolázottságról és ezek lehetséges hatásairól, a jog és jogvédelemről; megismerkednek a képviseleti szervekkel. A szakkör keretében hangsúlyt kap a zene, mint az érzelmek kifejezése és a nyelvek közötti átjárás, így lehetőség van a cigány és magyar folklór megismerésére, mind a zene és tánc területén, valamint a cigány nyelv alapjainak megismerésére. A szakkör kiemelt figyelmet szentel a kortárs, képző- és zeneművészekre, írókra, költőkre. Feldolgoznak egy-egy filmalkotást, amely az értékek bemutatását célozza.

Az intézetben működik továbbá „háztartási” szakkör is. A foglalkozások célja, hogy a fiatalok a társadalmilag elfogadott életvitelhez szükséges alapvető ismereteket sajátítsák el a gyakorlatban. Általános fejlesztendő feladatként a mindennapi életben jelentkező, az önálló életvitelhez szükséges feladatok megoldási képességének kialakítását is célul tűzte ki. A foglalkozások témakörei nagyon gyakorlatiasak, módszerként a cselekedtetést, a gyakorlati alkalmazást használja. A szakköri foglalkozások során megbeszélnek és kipróbálnak olyan „háztartási” munkákat, amelyek majd szabadulásuk után is hasznosnak bizonyulhatnak. Másrészt a foglalkozások enyhíthetik javítóintézeti környezet, a bezártság okozta negatív hatást. A foglalkozások felölelik az önkiszolgáló tevékenységektől kiindulva a munka jellegű tevékenységeket, hangsúlyozva a felnőtt létre, önállóságra, munkára való felkészítést. A foglalkozások az alábbi tematikák köré épülnek: házi munkák a lakásban (takarítás, mosás, varrás, vasalás), főzés, karbantartási munkák (festés, mázolás), állatgondozás (kisállatok, házi állatok nevelése), lakókörnyezet rendben tartása, apró szerelési munkák, ügyintézés (postán, bankban, okmányok beszerzése, orvosnál, vendéglátó- és szórakozóhelyen stb.), gyermekgondozás, betegápolás, elsősegélynyújtás, közlekedési ismeretek. A foglalkozások mindegyike segíti a reszocializációs folyamatot, amelynek során megtanulják szűkebb és tágabb környezetük gondozását, erősíthetik az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.

A csoportok mindennapi programjában sportfoglalkozások is vannak, ezek ugyan nem tehetségfejlesztésre épülnek, de vannak olyan programok, amelyek a sportot, mint komplex eszközt használja a fiatalok nevelésében. A sportfoglalkozások elsődleges célja, hogy a mai mozgásszegény életvitellel szemben alternatívát kapjanak olyan mozgásformák és életmód bemutatásával, ami mindenki számára könnyen elérhető. Az intézet szándéka tehát több mint az aktuális sporttevékenység, hiszen a foglalkozások által a részt vevők személyiségére és ezáltal életmódjuk megváltoztatására szeretne hatással lenni. A foglalkozások természetesen nagymértékben hozzájárulhatnak a felgyülemlett agresszió levezetéséhez, a csapatban végzett tevékenységek pedig növelik az egymás iránt érzett megbecsülést, fejlesztik a toleranciát. Olyan sportágak és egyéb mozgásos tevékenységek érhetők el a program által a fiatalok számára, amelyet a civil életükben is folytathatnak: asztalitenisz; labdajátékok (röplabda, kosárlabda, foci), torna, gimnasztika – ezeket a sportokat az előzetes és javító részlegben tartózkodók is játszhatják –; természetjárás-túra – ezen csak az ítéletüket töltő javítóintézeti fiatalok vehetnek részt.