A Szakmai ajánlások pszichológusoknak a tehetséggondozásban című karcsú kötet szerzőkollektívája több ponton hangsúlyozza, hogy a sajátos műfajú könyvben épp úgy, mint magában a tehetséggondozásban, nincs királyi út, vagyis egyetlen, minden gondunkat azonnal megoldó módszer. A MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) és a Nevelési Tanácsadók Egyesülete által delegált nyolctagú Szakmai Bizottság 2012-ben ajánlásokat dolgozott ki a tehetséggondozás pszichológiai protokolljára. A könyv ezeket az ajánlásokat tartalmazza, minden esetben aláhúzva, hogy a benne foglaltak egy későbbi, széles körű szakmai egyeztetés alapjait kívánják képezni.
A kötetszerkesztő H. Nagy Anna meghatározása pontosan leírja, mit kap az olvasó: „minden sallang mellőzésével, a pszichológus feladatait, lehetőségeit, kapcsolatait, munkájának etikai oldalát is érintve, bő és világosan megfogalmazott tényszerű közlés.” Valóban, a rövidke fejezetek az esetek többségében szinte címszavakban, rövid bővített mondatokban foglalják össze egy-egy témáról szóló aktuális ismereteinket és a körvonalazódó teendőket, megfelelve így a címben is megjelölt ajánlás definíciójának.
A tanulmányok áttekintése előtt érdemes Tamás Mártának az aktuális jogi környezetet felmérő írásáról néhány szót ejteni, melyben a tehetséggondozásnak a törvényi szabályozásban elfoglalt helyét határozza meg. Korszerűnek tartja a 2011-es köznevelési törvény tehetséggondozással kapcsolatos megjegyzéseit, melyekből az körvonalazódik, hogy a tehetségek átlagtól való eltérése nem feltétlenül kell, hogy zavart vagy nehézséget jelentsen, ugyanakkor a tehetséges gyerek is megkülönböztetett bánásmódot igényel. Fontos, a későbbiekben is rendre visszatérő alapelveket szögez le a szerző, amikor arról beszél, hogy a tehetségszűrést és tehetséggondozást minden egyénre ki kell terjeszteni, vagyis az egyének kiválogatása helyett a fiatal gyengeségeinek és erősségeinek feltérképezését kell pártfogolni, hiszen így teljes személyiségtérkép birtokában tudnak a szakemberek egymással és a szülővel kommunikálni a kívánatos fejlesztési irányokról.
Az elméleti alapvetéseket tartalmazó első nagy fejezetben négy szöveget találunk. Gyarmathy Éva a nemzeti tehetséggondozás továbbfejlesztéséhez szükséges alapelveket határozza meg. Eszerint mindenkire tehetségként kell tekinteni, az elsősorban az állam feladataként megjelenő tehetséggondozáson a mindennapi tevékenységbe épített tudatos és sokoldalú fejlesztést kell érteni. Herskovits Mária és Dávid Imre a pszichológiai szűrés korlátairól és lehetőségeiről ír: a pszichológus szerintük egyszerre nyitott és realista „kincskereső”, aki tisztában van azzal is, hogy csodamódszer helyett csak megközelítési módok vannak a tehetségek kiszűrésében. Gyarmathy Éva ezután a sajátos nevelési igényű, továbbá a beilleszkedési, tanulási zavarral rendelkező és az alulteljesítő fiatalok esélyegyenlőségéről fogalmaz meg ajánlásokat.
A második nagy fejezet a gyakorlati munka színtereit veszi számba nyolc rövid fejezetben. Itt többek között az egyéni és csoportos személyiségfejlesztésről, a pedagógusok részére szóló esetmegbeszélésekről, a pedagógus-pszichológus kettős vezetésű tanulói csoportokról, a pályatanácsadásról és az érintett családok kíséréséről, segítéséről olvashatunk. Pálnokné Pozsonyi Márta fejezetzáró írása a Tehetségútlevélről figyelemre méltó ötletet részletez: a tehetséges fiatal személyes „tehetségtörténetét”, az addigi vizsgálatok, eredmények összegzését tartalmazná a dokumentum.
Aminek a létrejötte természetesen etikai, személyiségi jogi kérdéseket is felvet a standardizálhatóság mellett. Ezekről is beszél a Szakmai Bizottság titkára, Dávid Imre által jegyzett záró fejezet, melyben a bizottság – korábbi fejezetekben megtárgyalt – javaslatai mellett a megvalósítás lehetőségeiről is esik szó. A bizottság aláhúzza, hogy a vizsgálatoknak és méréseknek mindig fejlesztési folyamatba illesztve kell megjelenniük, hiszen a fejlesztés során tárulnak fel a képességek. Ehhez elengedhetetlen volna a diagnosztikai eljárások és a meglévő standardok összegyűjtése, a Tehetségútlevél felvetette kérdések megtárgyalása, valamint a tehetséggondozással kapcsolatos továbbképzési rendszer szisztematikus átgondolása.
A kötet a 2010 óta a MATEHETSZ által megjelentetett
Géniusz Könyvek sorozat legújabb, sorban a 29. darabja. A tehetseg.hu honlapról többfajta formátumban is letölthető, emellett nyomtatva is hozzáférhető sorozat darabjait elsősorban tehetségsegítő szakembereknek szánják a szerkesztők és szerzők, akik elméleti és gyakorlati kérdéseket boncolgató, problémaorientált munkákkal, a hazai és nemzetközi szakirodalom ismeretében járják körbe a tehetséggondozás aktuális témáit.
