Menü megnyitása

Madarat gyűrűjéről…

2014. április 16.

A biológiaórák nem fejeződnek be kicsöngetéskor a Kecskeméti Humán Szakképző Iskola és Kollégiumban: a MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) támogatása révén az érdeklődő diákok nemrég az izsáki Kolon-tónál jártak madárgyűrűzésen.

Osza Gyöngyi 1987 óta tanít biológiát a Kecskeméti Humán Szakképző Iskola és Kollégium Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Szociális Szakközépiskola és Szakiskolájában. Az iskola az utóbbi néhány évtizedben több profilváltáson ment keresztül, jelenleg újra a szakközépiskolai képzésben igazán erős: az egészségügyi és szociális alapismeretek elsajátítása mellett a megszokott gimnáziumi tananyaggal is megismerkednek az ide járók. A tanárnő az intézmény erényeként említi, hogy a 9-12. osztályokba összesen alig háromszázötven tanuló jár, ami biztosítja a pedagógusok és a diákok közötti erős személyes kapcsolatot: a tanárok itt azokat a gyerekeket is ismerik, akiket nem tanítanak.

„Azok a diákok, akik érdeklődnek a környezet, a biológia, a természetvédelem kérdései iránt, nagyon korán megtalálnak engem: minden évben egy tíz-tizenöt fős ’kemény mag’ gyűlik körém, akik részt vállalnak a legkülönbözőbb programok megszervezésében és lebonyolításában.” Csak néhány az utóbbi évek sikeres és népszerű tanórán kívüli eseményei közül: a kecskeméti tanulók kémiai vízanalízissel vizsgáltak különböző vizeket (ezzel a projekttel egyébként egy isztambuli nemzetközi versenyre is eljutott két diák), majd „ökológiai lábnyom” felmérést végeztek a diákok és tanáraik körében, bagolyköpetet vizsgáltak, fénycsapdás lepkegyűjtést és azonosítást végeztek, többször vettek részt a farmosi békamentési akcióban. Elkészítették a Kecskeméti Arborétum gyógynövényei és a Zöld Kecskemét – Virtuális tanösvényeket, amivel a kecskeméti nebulók szintén szerepeltek Isztambulban a Nemzetközi Természettudományos Projektkiállításon.

Tavaly ősszel a Tehetséghidak Program 7. alprojektjére, a gazdagító programpárok kiírására jelentkeztek és kaptak támogatást egy komplex, 2013 decembere és 2014 áprilisa között zajló programsorozat megvalósítására. Osza Gyöngyi elmondja: kollégáival igyekeztek úgy összeállítani a többek között a kecskeméti Arborétumban, a budapesti Természettudományi Múzeumban és a Csodák Palotájában, a szegedi egyetemen és a Vadasparkban, valamint a Kolon-tónál lezajlott eseményeket tartalmazó sorozatot, hogy a természettudományok különböző területeit érdekesen, élményszerűen mutassák be a programban részt vevő tizenkét diáknak. A tudományközi megközelítés szándékos volt, egy kis fizika, kémia vagy matematika mellett a főszerep mégis a biológiáé maradt.

Amikor arról kérdezem, hogyan lehet rávenni a fiatalokat, hogy kimozduljanak a természetbe a számítógép elől, a tanárnő elmondja, hogy nem kell a diákjait győzködni. Sőt, az április elején lezajlott Kolon-tavi madárgyűrűzés terve is két tanulótól származott, Szabó Fanni és Vida Nóra 11.a osztályos diákoktól. Ők mindketten izsákiak, az ötletet pedig az adta, hogy még a környékbeliek közül is kevesen ismerik a Kolon-tó különleges madárvilágát. Fanni szerint az egyik legjobb dolog az egész vállalkozásban az ottani társaság: az ott dolgozó szakemberek rendkívül nyitottak és segítőkészek, nincs olyan kérdés, amire ne válaszolnának örömmel. Ha pedig valaki kicsit is érdeklődik a természet iránt, így sokkal könnyebben megért vagy megtanul bármit, mint ha csak a tankönyvet olvasná: a madarakról szóló biológia tananyagot most már egészen más szemmel nézik, mint korábban.

Nóra a madárgyűrűzésről mesél: ilyenkor egy hosszú hálót feszítenek ki, ami elfogja a madarakat. A tavon dolgozók kiszedik a madarakat, és ellenőrzik, van-e már rajtuk gyűrű. Ha van, annak felírják és összesítik az adatait, így fontos információkat kapnak a madarak vonulási adatairól. Ha nincs, akkor pedig az erre jogosító engedéllyel rendelkező munkatársak meggyűrűzik és szabadon engedik őket – ez utóbb munkafázisban már a különleges foglalkozáson részt vevő tucatnyi diák is segített.

Osza Gyöngyi elmondja, hogy a program fontos eleme a mai növendékek mellett az egykori tanulók visszahívása az iskolába. Régi tanítványai közül több biológia szakos egyetemi hallgató is kikerült már, tanárként talán rájuk a legbüszkébb, de épp úgy örül a más területeken elért sikereknek is. A „régiek” közül ketten most diákmentorként vállaltak szerepet a programban: Podmaniczky Anna és Török Márta a Szegedi Tudományegyetem biológia mesterszakos hallgatói, akik a kecskeméti középiskolások szegedi egyetemi laborba tett kirándulását szervezték meg. A harmadik diákmentor Kapocsi Szabina, aki a kecskeméti iskola 13. évfolyamos tanulójaként a Kitaibel Pál biológia verseny országos döntőjén második helyezést ért el: ő számos jó tanácsot kapott egyetemista „kollégáitól” is, hiszen szintén biológia szakra szeretne majd menni. Osza Gyöngyi szerint a kortársak által mutatott példa erős motivációt jelent a fiataloknak, ráadásul ugyanaz a javaslat máshogy hangzik egy néhány évvel idősebb, különböző országos versenyeken már jelentős sikereket elért fiatal szájából, mint egy még oly nagyra becsült tanáréból.

A tanárnő elárulja: a Kolon-tavi madárgyűrűzéssel lezárult programba szándékosan bevontak több olyan diákot is, aki egyébként nem indul rendszeresen versenyeken, nem jelentkezik pályázatokra. Az eredmény magáért beszél, hiszen az ő tanulmányi átlaguk is látványosan javult, arról nem beszélve, hogy a program során szerzett élmények bizonyosan hosszú időre velük maradnak.