Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Médiatréning a Bakelitben

2013. szeptember 9.

Modern média – és bakelit. Hogyan hozható egy nevezőre XXI. század tömegkommunikációja és a nagyszülők korának mára erősen retro, oldtimer hanghordozója? Az ellentmondás csak látszólagos. A Bakelit elnevezésű, a Soroksári úti hajdani fegyvergyár helyén létesült kulturális központ biztosított ugyanis inspiráló, izgalmas helyszínt a Tehetséghidak média tréningjének. A workshopon a Tizenkettő nem egy tucat pályázat diákalkotói – fiatal netvideósok, újságíró-tanulók – vehettek részt.

FOTÓGALÉRIA A CIKK VÉGÉN!
 
A kétnapos tábor előzményként a MATEHETSZ felhívást tett közzé, melynek célja fiatal tehetségek ismertségének növelése, eddigi életútjuknak a bemutatása volt. A Tizenkettő nem egy tucat című pályázat révén hat médiaszakkör részesült támogatásban. A felhívás keretében médiacsapatonként 6-6 portréinterjú valamint kisfilm készült el 2013. május végéig.
 
Mivel nagyon sokszínű és értékes munkák érkeztek be a pályázatra, ezért mind a hat médiaszakkör meghívást kapott, hogy a fiatalok és mentortanáraik megoszthassák egymással a tapasztalataikat, valamint médiaszakemberek segítségével továbbfejleszthessék ismereteiket az újságírás és a filmkészítés területén.
 
„Betekintés – ezt várom” – mondta egy résztvevő diák kissé izgulva a program előtt. Az előadások éppen ezt kínálták: ízelítőt a film, a reklám, a nyomtatott és az elektronikus sajtó világából. A kezdeti szakmai lépésekhez szükséges mennyiségű elméletet – és sok-sok beszélgetést, elemzést, helyzetgyakorlatot kínált a két nap.
 
Az előadók – Veiszer Alinda televíziós szerkesztő-műsorvezető, Papp Gábor Zsigmond filmrendező, Pető Anna Ildikó, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára, Matusik Szilárd, Budavári Schönherz Stúdió szakembere, Hankó Ágnes PR és marketingszakértő és Gózon Ákos, az Élet és Tudomány főszerkesztője – főként a diákok és tanáraik kérdéseire, sikerélményeire és szakmai útkereséseire építették mondanivalójukat.
 
„Azt próbáltam megbeszélni a srácokkal, hogy miként lehet ’jól’ fogyasztani a médiát, hogyan és miért kell minden kijelentésben kételkedni, illetve minden mögött megtalálni az okokat és a következményeket” – mesélte Veiszer Alinda a tévéinterjúkról szóló másfél órájáról. 
„Történetvezetés, vizualitás, hangulatteremtés” – e fő motívumok köré csoportosította a filmes utómunkákkal kapcsolatos tudnivalókat Matusik Szilárd, aki a foglalkozás végén arra kérte a hallgatóit, hogy szerkesszenek meg egy teljes, igaz, csak elképzelt tévériportot.
Papp Gábor Zsigmond előadásáról a fiatalok a számukra új filmelemzési szempontokat emelték ki fő érdekességként, Hankó Ágnesnek köszönhetően pedig bepillanthattak a nagy világmárkák reklámtitkaiba.
 
„Akkor mi is a reklám és mi az imázsvideó? E fontos különbségtételtől indultunk” – idézte fel Pető Anna Ildikó a világháló két fontos vizuális műfajáról szóló előadásának kezdőpontját. Innen építették fel közösen a diákokkal egy-egy tárgy vagy termék színből, látványból, zenéből, tipográfiából álló hangulatvilágát, vagyis imázsát, ami mélyebben és hosszabb időre rögzülhet, mint a hagyományos reklám üzenete.
 
Az interjú mint a sajtóműfajok egyik állócsillaga került Gózon Ákos előadásának a középpontjába, a régi meghatározásoktól, amelyek egyértelműen szócsatának, párharcnak írták még le az interjút a modern, kifinomodott, sokrétű interjútípusokig. A diákok felidézték a saját interjúszituációikat, a felkészülés, az interjúalany-keresés nehézségeit, a szerkesztés buktatóit. Külön kitértek arra, hogy miért nehéz portrét készíteni – ebben az átmeneti műfajban ugyanis olyasvalamit kell elmondatni az interjúalannyal magáról, legmélyebb érzéseiről, gondolatairól, amit a riporter nélkül talán soha nem mondott volna ki.
 
A fiatal médiatehetségeket nemcsak az előadások, hanem a workshop helyszíne is megihlette. Nem egy fotósorozat készült a betört ablakú, ma néptelen és kongó gyárcsarnokokról – ahol, ki tudja, egyszer talán valamelyikük filmstúdiója kaphat majd helyet!