Mi a tehetség? Vélemények és értelmezések karneváli kavalkádja.
A Magyar Tehetséggondozó Társaság 2014-es Almanachjának „Gondolatok a tehetségről” című fejezetében a tehetség fogalmának és értelmezési lehetőségeinek karneváli kavalkádjával ismerkedhet meg az olvasó.
Pálinkás József, az MTA elnöke, Mireisz László és Csörgő Zoltán buddhista tanítók, Ábrahám László ügyvezető, a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagja, Szőke Judit, a Polgár Alapítvány vezetője és a Roma Tehetségsegítő Tanács tagja, Szalay Kristóf filmrendező és Havass Miklós, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács alelnöke mind a tehetség egy-egy sajátos aspektusát emeli ki személyes hangvételű írásában. Ábrahám László a tehetség alapvető összetevőit veszi sorra; tárgyi ismeret, szakmai háttér, szorgalom. A tárgyi tudás és a szorgalom Ábrahám szerint azonban korántsem garancia a tehetség sikerességére nézve, a tehetségesség fogalmát sokkal komplexebb dolognak tekinti.
És hogy mi minden lehet a sikeres tehetség titkos receptje? Ábrahám szerint sok ismeret, tudás és képesség igen bonyolult keveréke, mely magába foglalja a proaktivitást, a kitartást, a szorgalmat, a kreativitást, a remek helyzetfelismerő képességet, az asszertív viselkedést és kiemelkedő társas és kommunikációs képességeket is. Mindezen készségek és képességek elsajátítása a szerző véleménye szerint gyermekkorban a legoptimálisabb, hiszen ekkor nyílik lehetőség játékos módon terelni és fejleszteni a fiatalt, hogy a tanulás és az ismeretek megszerzése ne nyűgként, hanem természetes, örömet okozó boldogságforrásként épüljön be az életébe.
Ábrahám hangsúlyozza, hogy a szocializáció, a társas készségek fejlesztésében nagyon fontos az óvoda és az iskola szerepe, miközben a családi háttér és a hozott gének is meghatározó jelentőséggel rendelkeznek.
Pálinkás József, az MTA elnöke a tehetséget olyan adományként definiálja, mely előbb-utóbb az élet hajtóerejévé válik. Pálinkás hangsúlyozza, hogy nem anyagi, sokkal inkább szellemi-lelki sajátosságról van szó, mely természetéből adódóan megfoghatatlan, mégis minden momentumban megmutatkozik.
Az MTA elnöke öt jellemző mentén írja le a tehetséget. Írásában elsőként azt említi, hogy a tehetség nem mérhető egységekben, mégis önmagában teljes és mindenre képes, miközben az egyénen múlik, hogy mindebből mit él meg és bontakoztat ki.
Pálinkás a tehetség másik fontos vonásának tartja, hogy nem utánozható, így az igazán tehetséges ember nem mintákat követ, hanem saját siker-receptjéért maga dolgozik meg. Harmadik pontjában Pálinkás József izgalmas felvetéssel él. Véleménye szerint a tehetség anélkül is felismerhető, hogy ezt bárkinek tanulnia kellene, megfogalmazásában „A tehetség közelében a fontos dolgokkal való találkozás különös, sokszor nyugtalanító érzése jár át minket.”
A szerző szerint a negyedik jellemző az, hogy a tehetség irányát az emberség, az erkölcs és az értékrend határozza meg, vagyis a tálentum nem önmagában létező minőség, hanem az emberrel együtt válik azzá. Pálinkás ötödik vonásként azt emeli ki, hogy bármilyen ismeret vagy vizsgálódás ellenére a tehetség megtartja sokértelműségét és titokzatosságát, ezért nem összegezhető agyi működésben vagy nem írható le pusztán a képességek mentén, mert mindig ott marad mögötte az ajándék ígéretes, titokzatos volta.
Zárszavában a szerző hangsúlyozza, hogy a tehetség önmagában semmire sem garancia, a tehetségígéreteknek és segítőiknek folyamatosan dolgozniuk kell azon, hogy a tálentum valóban értéket teremjen.
Szőke Judit, a Roma Tehetségsegítő Tanács tagja és a Polgár Alapítvány vezetője a tehetséget több képesség együtteseként definiálja, melyek mentén az egyén eltér a megszokottól, és azt meghaladó, egyedi produktum létrehozására válik képessé. Szőke szerint Magyarországon azért kiemelten fontos a tehetséggondozás ügye, mert a köz- és felsőoktatás az átlagos fiatal igényeinek kielégítésére rendezkedett be.
A szerző kiemeli a magyar közvélemény tehetségképének fontosságát, véleménye szerint rendkívül fontos, hogy mit gondolunk róluk, és hogyan képzeljük el támogatásukat, mely a tehetséges egyén azonosításával kezdődik, majd optimális esetben olyan helyzetek megteremtésével folytatódik, melyben a fiatal maga is felismeri és értékeli tálentumát. Szőke kiemeli a fiatal társadalmi közegének és anyagi lehetőségeinek fontosságát. Véleménye szerint „ma Magyarországon rendkívül fontos, hogy ellensúlyozzuk a közoktatás szelektivitását, az egyenlőtlen hozzáférést a jobb szolgáltatásokhoz, az anyagi, kulturális, kapcsolati tőke hiányát.”, illetve fontos motiváló tényező volna hiteles, értékes példaképek felmutatása.
