Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

A tehetségkönyvtár új kötete

2015. június 25.

Pedagógusszerepek a tehetséggondozásban. Gyakorlati megközelítések. A kötet szerkesztője Polonkai Mária.

Pedagógusszerepek a tehetséggondozásban (borító)
A könyv ingyenesen letölthető ITT.

Az olvasó egy 10 tanulmányt tartalmazó kötetet tart a kezében. A Magyar Géniusz  Program  és  a  Tehetséghidak  Program  megvalósulása  során  a MATEHETSZ több olyan kötetet adott ki, melyek segítették az elméleti szakembereket, pszichológusokat, a különböző képességek fejlesztésével foglalkozó pedagógusokat, szülőket, tanulókat eligazodni a tehetséggondozás sokféleségében, vagy elméleti alapozással támogatták a jobb eredmények elérését. Jelen  kötetet  az  hívta  életre,  hogy  a  pedagógusok  szívesen  vettek  részt  a MATEHETSZ által szervezett továbbképzéseken, és ott mindig nagy érdeklődéssel fogadták a gyakorlatban megvalósított programok bemutatását, az intézményi tehetséggondozás általános kérdésein túl is szívesen ismerkedtek meg a pedagógus  tehetséggondozó  munkáját  segítő  módszerekkel,  eszközökkel,  különböző szervezeti formákkal.

A kötet első részében Bíró Gábor tanulmánya az intézmények tudatos tehetséggondozó munkáját mutatja be, amelyben a vezetőnek óriási feladatai vannak.  Ezt  a  munkát  a  köznevelési  rendszerben  az  utóbbi  időben  megjelenő különböző elemek – Nemzeti Tehetség Program, a jogszabályi környezet változása, a pedagógusok előmeneteli rendszere – jelentősen befolyásolták. A szerző markánsan megfogalmazza, hogy a tehetséggondozásnak pedagógiai-szakmai szerepeket  magáénak  tudó  vezetőkre  van  szüksége,  az  intézményben  pedig  – amit a tehetséggondozó szakirodalom régen mond – olyan stratégia kell, amely segíti a tehetséggondozó rendszer tervezését, szervezését, működtetését és állandó fejlesztését. Tanulmányának második részében a szerző rámutat, hogy a vezető  stílusának,  attitűdjének  fejlesztésére,  valamint  a  szereplők  képességeinek alakítására energiát kell fordítani.

Csörszné  Tar  Enikő  tanulmányában  folytatja  az  előzőekben  megkezdett mondanivaló kibontását egy konkrét intézmény nevelési programjának és gyakorlatának példáján. Bemutatja a tudatosan tervezett tevékenységet, amelyben építenek a múltra, s meg kívánnak felelni a jelen kihívásainak is. Természetesen soha nem tévesztik szem elől az eredményességre való törekvést, a tanulók sokféle tevékenység által történő fejlesztését, a pedagógusok kiváló, elkötelezett munkájának bekapcsolását a tehetséggondozásba.

Ahogy a hosszú távra megfogalmazott intézményi stratégia, úgy a pedagógusok mindennapi tehetséggondozó munkája is megkívánja a tehetséggondozó programok jól átgondolt, szakmailag megalapozott tervezését. Polonkai Mária írása  ehhez  kíván  segítséget  nyújtani  a  pedagógusoknak,  a  tehetséggondozó programot összeállító szakembereknek, hogy azt a célt sikerüljön megvalósítaniuk, amelyet kitűztek maguknak a munka megkezdésekor. Tóth Tamás tanulmányában bemutatja, hogy az  intézményi  tehetséggondozó munka hosszú távú tervezésén, a programokhoz készített programterveken, valamint az intézményben megvalósított programokon túl a tehetséggondozásban  rendkívül  fontos  a  kollégium  feladatrendszerében  rejlő  sokszínű munka. A személyiség és az emocionális biztonság figyelembevétele, a rugalmas és gazdag eszközrendszer, a változatos tanulási formák, a sokszínű értékelési rendszer, az ingergazdag környezet, a pedagógusok magas szintű szakmai felkészültsége  elengedhetetlenül szükségesek  az  eredményes  tehetségfejlesztő munkához.

A kötet  második  része a  pedagógusok  tehetséggondozó  munkáját  segítő módszerekkel, lehetőségekkel foglalkozik. Páskuné Kiss Judit tanulmánya a tanórán  kívüli  és  az  iskolán  kívüli  tehetséggondozó  foglalkozásoknak  a  tanulók személyiségfejlesztésére gyakorolt hatását mutatja be. A fogalmak tudományos igényű megfogalmazása után leírja, hogyan segítik a tevékenységek a tanulók képességeinek fejlődését, önismeretüket. Olvashatunk a tanulmányban arról is, hogy  a  különböző  foglalkozásokon  folyó  fejlesztéseket  nagyon  eltérő  módon ítéli meg a szakma, illetve milyen kritikus pontjai vannak a tanórán és az iskolán kívüli foglalkozások adta lehetőségeknek.

Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet, dr. Szabó Istvánné és Jobbágy László írása az intézményükben szervezett kirándulásokról, tanulmányutakról számol be, ahol helytörténeti  ismeretekkel,  történelmi  korszakok  megismerésével,  a  tanulók irodalmi ismereteinek bővítésével érik el a tehetséges tanulók fejlesztését. Érdekessége a tanulmányutaknak, hogy bevonják a pedagógusokat és a szülőket is. Így sok közös élményük lesz a résztvevőknek, közösen készítenek és jelentetnek meg élménybeszámolókat, ami mintául szolgál a későbbiekre, amikor a résztvevők maguk is szerveznek hasonló együttléteket. Az Arany János Tehetséggondozó  Programba beépített  „gazdagító  kirándulások”  bemutatása  betekintést nyújt az olvasónak abba, hogy a tehetségfejlesztés szempontjából is jól megtervezett programmal milyen eredmények érhetők el.

Gálovics Edit és Hujber Tamásné tanulmánya a tanulói portfólió szerepének tehetségfejlesztő hatásáról különös színfoltja a kötetnek; nemcsak azért, mert manapság a portfólió kifejezés bekerült a pedagógiai szakirodalomba, hanem mert a több éve alkalmazott komplex módszeregyüttes, ami jellemzi a portfólió elkészítését, jól szolgálja a tehetséggondozást. A szerzők által bemutatott portfólió készítésének „lépései” sok ötletet, kiindulópontot adhatnak a pedagógusoknak módszertani arzenáljuk fejlesztéséhez.

A kötet harmadik része a tehetséggondozáshoz szorosan kapcsolódó és a tehetségek felismerésében, kibontakoztatásában jelentős szerepet játszó szervezeti formákat mutatja be. Antal Andrea írásából jól látható, hogy a tanulmányi versenyek már régóta a tehetségfejlesztés középpontjában állnak. A tanulmányból megismerhetjük az intézménye által gondozott, az Arany János Tehetséggondozó Programnak kidolgozott Országos Irodalmi Versenyt. Nagy erénye a tanulmánynak  a  szerző  azon  megállapítása,  hogy  a  versenyeket  is  el  kell  helyezni a fejlesztés nagy rendszerében, meg kell találni a tartalmon, a szereplésen, a tevékenységek végzésén keresztül azt a hatást, ami a tanulók képességeinek fejlesztését szolgálja.

A művészeti versenyek a korábban bemutatott Országos Irodalmi Versenyhez hasonlóan jelentős szerepet játszanak a tehetségfejlesztésben, különösen a kommunikációs kompetencia fejlesztésében. „A komplex művészetpedagógiai munka, amely a különböző iskolák pedagógusai és diákjai, illetve a rendezők közös munkája révén valósul meg, a magas fokú tudatosság mellett az élményszerű,  »katartikus  tanulás«  megélését  biztosítja,  és  hosszú  távú  tapasztalatok rögzítését is lehetővé teszi” – írja tanulmányában Zalay Szabolcs, valamint bemutatja azokat a kategóriákat is, amelyekben bemutatkozhatnak a tanulók. Írásából  megtudhatjuk,  hogy  a  tanulók  hátrányokkal  érkeznek  a  programba,  de azt is bemutatja, hogy hogyan sikerül a tehetséggondozó programnak az érkezés utáni feszültségeket feloldani és kommunikációs hidakat építeni.

A kötet több tanulmányában és Szilágyi László írásában is megjelenik a tehetséggondozásban a tanuló és a pedagógus mellett nagyon jelentős szereplő: a szülő.  Ahogyan  a  szerző  írja,  tevékenységükkel  „többszörössé  nőhet  a  katalizáló hatásuk”. Mindenki tudja a család kiemelkedő szerepét a tehetséggondozásban, ugyanakkor kevés olyan szervezeti formát, alkalmat mutatunk be írásainkban, ami az iskolával közös családi tevékenységet jellemzi.

Az  elméleti  háttér  bemutatásán  túl Deme  Anna, Bihariné  Vass  Adrienn és Hlavnya Emese beszámolói a gyakorlatról, az együttlétekről, az örömszerzésről, a tanulók jobb megismeréséről, a feszültségek oldásáról, az egymástól tanulásról szólnak, ami mind segíti a tehetséges tanulók fejlődését, a kapcsolatok kialakulását. Ez a kötet sok elméleti ismeretet tartalmaz, és sok gyakorlati példa bemutatására  vállalkozik,  ezért  is  kapta  a  címe  azt  a  kiegészítést,  hogy  „gyakorlati megközelítések”. A tanulmányok sok kérdést vetnek fel, ezekről lehet konferenciákon, nevelőtestületi értekezleten, tehetséggondozással foglalkozó összejöveteleken, Tehetségnapokon eszmecserét kezdeményezni, kiegészíteni saját gyakorlattal, másokkal megosztani saját tapasztalatainkat. A kötet részben hiánypótló a hazai tehetséggondozásban, mert bár a szakirodalomban fellelhetők a bemutatott tanulmányokban foglaltak, de pedagógusok számára készült hasonló kötet kevés van. A kötet megjelentetésével segíteni kívánjuk a pedagógusokat az eredményes tehetséggondozó munka tervezésében, kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában.