Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Lázár Bence András

Lázár Bence András
50 tehetséges fiatal
szépirodalom, pszichiátria

Édesapja és nagyapja is orvos, emellett mindketten foglalkoztak szépirodalommal, de idővel ezt abbahagyták. Bence nekik mutatta meg első írásait, aztán a többit is, nála ugyanis az írás iránti vágy csak nem csillapodott. A gimnáziumban tört elő – korábban a festészet kötötte le leginkább –, de mellette mindvégig megmaradt a természettudományok iránti érdeklődés, ami az egyetemen aztán tovább erősödött. Sőt: irányt is kapott. „A laikusban él egy kép az elmegyógyászatról, akár a filmekből, akár az irodalomból, gondoljunk csak Csáth Gézára. Olyan impulzusokat kaphat, amelyek titokzatossá és izgalmassá teszik ezt a területet. Ahogy aztán az ember jobban megismeri az orvostudományt, az elmegyógyászatot, ez a titokzatosság lassan leépül, marad az igazság, ami még talán annál is érdekesebb, mint ahogy azt eleinte elképzelte.”

Bencét mindig is a leíró jellegű területek vonzották – a belgyógyászat, a kórbonctan, az ideggyógyászat. Az invazív orvostudomány, mint például a sebészet, kevésbé érintette meg. Másodéves kora óta az Élettani Intézetben végez tudományos munkát Jancsó professzor és Dr.Sántha Péter egyetemi docens mellett, mikroszkóppal dolgoznak, állatkísérleteket végeznek: „Ez inkább az egzaktabb tudomány felé vitt volna, tehát a neurológia felé. Ugyanakkor az irodalom és a filozófia a pszichiátria irányába terelt. A pszichiátriában igazából mindkettő megvan, a megfogható, leírható, konkrét dolgok, és azok, amelyek már-már a művészet, a filozófia határait súrolják.”

Ahogy beszél róla, azt érezni, valóban kapcsolódik egymáshoz minden, amivel foglalkozik. Leírja a pszichiátriában tapasztalt jelenségeket, és ugyanez a helyzet a tudományos munkánál is az egyetemi intézetben: fájdalomérzettel kapcsolatos kutatásokat végez, és a megfigyeléseket írásban rögzíti. „Számomra a versírás is ilyen: van egy jelenség, amit én érzékelek, és ezt megpróbálom egy olyan módszerrel leírni, hogy az más számára is átélhető legyen. Ez a módszer pedig adott esetben a költészet.”

Szavakba önteni és leírni mindent – legyen az tudományos jelenség vagy a legszemélyesebb, legbensőségesebb érzés. A Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának rezidens orvosa gyógyító és tudományos munkája mellett Faludy-díjas költő, akinek eddig két kötete jelent meg.

Rendszeres bonctan a címe 2011-ben megjelent, második kötetének, ami – legalábbis a laikus olvasó számára – meglehetősen felkavaró. „Négy évig voltam demonstrátor az Anatómiai Intézetben, abban az időben a verseimben a testiség kérdését jártam körül. Volt egy anatómiakönyvünk, Kiss Ferenctől a Rendszeres bonctan, ez volt a kedvenc, tehát a címötlet és a tematika is passzolt.”

Harmadik verseskötete megjelenés, első színdarabja bemutatás előtt áll. Társadalmi-politikai témát választott, amit a költészettel kevésbé tudna megfogalmazni, másik „módszerrel” próbálkozik tehát: a drámával. Vagyis: ismét egy új utat talált ahhoz, hogyan is fejezhetné ki a legjobban az őt foglalkoztató gondolatokat.

Mentor: Dr. Ádám Veronika
Bence nyitott, sokféle tehetséggel megáldott fiatalember. Ott van az életében a tudomány és az irodalom.
Mi lesz a választása? Nem tudom! Abban biztos vagyok, jól fogja csinálni. Mert egyvalamit biztosan tud: megcélozni csak a legjobbat érdemes!