Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Mezei Gergő

Mezei Gergő
50 tehetséges fiatal
hosszútávfutás

Kövérkés, kesergő kisfiú volt gyerekkorában Mezei Gergő, akit veleszületett vesebetegsége miatt örökké kezelésekre, vizsgálatokra hordtak. Tizenhét évesen fordult a sorsa, új vesét kapott. De ahogy meséli, „fejben” is váltania kellett: „Sokan, ha kapnak egy lehetőséget nem merik kihasználni, félnek a komfortzónán túl. De nem tudni, mennyi ideig áll nyitva az a kapu, én ilyenkor igyekszem megragadni a felkínált esélyt, s élni vele.”

Amilyen egyszerűen hangzik, a lehetőség megragadása annyira nehéz. Azok az erős gyógyszerek, amelyeket a veseátültetés után kapott, fizikailag és mentálisan is megviselték. A műtétet követő három hónapban otthon ült, s nyolcvanhárom kilóra hízott abban az időszakban. Aztán kezébe vette a sorsát. Eleinte biciklizett, később már futott is. A műtét után két esztendővel, 2007-ben indult az első tíz kilométeres versenyén, s akkor döntött úgy, hogy szeretne versenyszerűen sportolni. Kezdetben csak önmagának és a családjának akart bizonyítani, de az újabb és újabb célokkal egyre tágasabb horizontok nyíltak előtte. A 10 kilométeres távot követte a félmaraton, s az atlétikai versenyek sora a transzplantált sportolók világjátékára vezetett. Világbajnokként, Európa-csúcstartóként immár a világcsúcs lebeg a szeme előtt.

„Ma már más motivál, mint korábban, valójában példát szeretnék mutatni a kitartásommal” – mondja. Korábban blogot írt, manapság inkább a Facebook-oldalán számol be személyes tapasztalatairól. Sokat köszönhet a buddhista szemléletmódnak, mely azon alapszik, hogy az ember maga felelős azért, ami vele történik, miközben lehetősége van rá, hogy változtasson és utat válasszon. Számára ezt az utat most a sport jelenti. Amikor nem kívánatos gondolatok jelennek meg, egyszerűen másra figyel, s előbb vagy utóbb tova szállnak mint a felhők az égen.

Nem tragédiaként fogja fel a betegségét, hanem lehetőségnek tekinti. Ha nincs transzplantáció, talán el sem kezd sportolni, nagy valószínűséggel édesapja gazdaságát viszi tovább. Örül, hogy így alakult az élete, mert ezen az úton haladva, többet tud adni másoknak, s többet mutathat meg önmagából.

Egyetemi hallgató, a Debreceni Egyetem Jogi Karán az igazgatásszervezési szakon tanul. De a sportot olyannyira komolyan veszi, hogy Debrecenben ép versenyzők között edz, sőt néha versenyeken is indul. A Nike maratonon például 178. lett a 10 ezres mezőnyben. Igaz, ő heti 10-12 edzéssel éri el azt, amihez másoknak elég heti hét tréning. Ma már a transzplantált sport nemzetközi szinten ugyanolyan professzionális szemléletet kíván, mint az ép sportolók felkészülése. Ezért a mentorprogramtól a menedzselésben vár segítséget, hiszen az utazások és az edzőtáborok a transzplantált sportban is nagyon komoly anyagi erőforrásokat igényelnek.
Azt tervezi, ha majd már nem a világcsúcsra koncentrál, talán személyi edző lesz, de az sem kizárt, hogy könyvet ír a küzdelmeiről. Úgy véli: akkora lehetőséget kapott az élettől, hogy kötelessége a többi embert is motiválni.

Mentor: Tiszttartó Titusz
Ez a program szerintem a mentoráltak önmagukba vetett hitének fejlesztéséről szól. Azért jutottak a top 50-be, mert valamiben egészen kimagasló teljesítményt nyújtanak. Gergő is ilyen. Megtisztelő, hogy a mentora lehetek. Az előző program tapasztalatai alapján állíthatom, ha valamilyen célt kitűz maga elé, hisz benne, és keményen dolgozik érte, el fogja érni.

Adatlap: