Csipor Jánossal a DiabetiCSystem nevű díjnyertes találmányról beszélgettünk.
Csipor János és társa, Illés Apród biológiai és informatikai tudásukat egyesítve DiabetiCSystem nevű applikációjukkal az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen a második helyet érték el. Jánossal csapatmunkáról, a találmányt életre hívó motivációkról és terveiről beszélgettünk. INTERJÚ.
Hogyan jött az applikáció ötlete és a versenynevezés?
Az applikáció alapötlete az enyém volt, a versenyre szóló pályázatot egyedül küldtem be. Amikor az Innovációs Szövetség kidolgozásra javasolta az ötletet, akkor ismertettem Apróddal az elképzelésemet, és kértem a segítségét a megvalósításhoz. Eleinte nem is tudott az iskola a munkánkról, de amikor kezdett komolyabbá válni a dolog, akkor segítséget kértünk tanárainktól. Fizika tanárunk tanácsokkal látott el, az informatika tanárunk pedig a webes felület megalkotásában segített. Az elnyerhető konzulensi díjat döntésünk alapján négy tanárunk megosztva kapta.
Mi motivált, hogy egy ilyen versenyen mérettesd meg az applikációt?
Mindig is erős volt bennem a versenyszellem, a gimnáziumi évek során rengeteg tanulmányi versenyen vettem részt, elsősorban matematika – fizika - biológia tárgyakban. Emellett cukorbeteg unokaöcsém mindennapi gondjai motiváltak, és ne legyünk képmutatóak: a pénznyeremény is jelentős motivációt jelentett. Amikor Apród csatlakozott a munkához, és szépen haladt előre a program, már az alkotás öröme is óriási hajtóerőt adott. Ahogy haladtunk az applikáció kidolgozásával, jöttek az újabb és újabb ötletek és megoldások. Azt hiszem, hogyha nem lett volna ez a verseny, talán nem is kezdek egy ilyen program megalkotásán gondolkodni.
Hogyan képzeljük el a csapatmunkát és a munkamegosztást közted és Apród között? Mit gondolsz, ketten mindenképpen nagyobb sikert lehet elérni vagy vannak egy ilyen együttműködésnek árnyoldalai is?
Ahogy említettem, Apród később került be az addig belőlem álló egy fős csapatba, de ez nem jelenti azt, hogy alárendelt szerepe lett volna, sőt magához a program megalkotásához többet tett hozzá, mint én. Egyenlő felekként dolgoztunk a találmányon. Az alapötlet az enyém volt, aztán hol ő mondott újabb, jobb megoldást, hol pedig én. Úgy gondolom, hogy a program közös munka gyümölcse, nélküle semmire sem mentem volna az ötletemmel. Tehát egyértelműen azt a nézőpontot képviselem, hogy csoportban nagyobb sikert lehet elérni! Persze, árnyoldalak mindig vannak, de ezeket megfelelő kommunikációval könnyen orvosolhatjuk.
Mit érdemes tudnunk a találmányotokról?
A célunk egy olyan rendszer létrehozása volt, mely megkönnyíti a cukorbetegség okozta életmódbeli korlátok betartását. A program emellett információkat szolgáltat a betegről a kezelőorvosnak és a szülőknek, illetve lehetőséget ad a betegséggel kapcsolatos ismeretek megszerzésére mind a diabéteszes fiatal, mind ismerősei, barátai számára. A DiabetiCSystem legfőbb funkciója, hogy tárolja a beteg vércukorszint-mérési adatait és azokat azonnal továbbítja a szülők és a kezelőorvosok számára, mindezt a kor igényeinek megfelelően, okostelefonra fejlesztett alkalmazás segítségével.
Hogyan tovább, milyen további terveitek vannak Apróddal?
Többféle lehetőség is felmerült a program jövőjével kapcsolatban, konzultáltunk több szakemberrel is ebben az ügyben. Volt olyan vélemény, mely szerint a program jó alap lehet egy vállakozás indításához, de egyelőre még nem tudjuk pontosan, hogyan tovább. Az biztos, hogy továbbra is foglalkozni szeretnénk a találmánnyal.
