Hajdó Hannát, a Matehetsz Mentor Programjának résztvevőjét kérdeztük tehetségéről, előmeneteléről
Fiatal korod ellenére számos nívós verseny díját és elismeréseket tudhatsz magadénak. Ki és hogyan segített neked előmeneteled során?
Fel sem tudnám sorolni, kik segítettek nekem, így csak a legfontosabbakat említem: Apukám 3 éves koromtól tanított sakkozni, és rengeteg versenyre elvitt, ahol már óvodás koromban sikereket érhettem el. Miután elkezdtem az iskolát, Donka Péter, aki szintén Bonis Bona-díjas versenyfelkészítő, folytatta a sakktanításomat és pályázatokon keresztül több Európa- és világbajnokságra eljuttatott. Az óvónők tanácsára nem mentem 6 évesen iskolába, ezért a ’kimaradt’ évben Apukám, aki tehetségfejlesztő matematikatanár, játékosan megtanította nekem két tanév matematika anyagát. Ezen a területen továbbra sem elsősorban a versenyeredményekre, hanem az iskolai tananyag gyorsított elsajátítására törekedtünk, így már 6. osztály elején levizsgáztam a 8. osztályos tananyagból is. A közlekedésbiztonsági eredményeimet főként a szintén Bonis Bona-díjas Pántyáné Karancsi Ilona Emmának köszönhetem, aki magyartanárom és KRESZ verseny-felkészítőm. Versenyek előtt még a hétvégéit és a nyári szünet nagy részét is diákjaival tölti, hogy minél sikeresebbé tegye a felkészülést. A tanáraim mellett a családom is támogatott előmenetelem során. Anyukám folyamatosan segített nekem feldolgozni a kortársaim és a köztem levő különbségekből adódó problémákat. A testvéreim apróbb szívességekkel járultak hozzá a sikereimhez. Mivel az eredményeink nem csak a saját érdemünk, így fontos, hogy mindig alázatosak maradjunk.
Szerinted hasznos-e, ha egy kiskamasz már célirányosan halad egy témában, egy kutatásban? Mi lesz vele, ha az egyetemi évei alatt jön rá, valami egészen másban látja a jövőjét?
Szerintem hasznos, mert ha valamilyen területen képezzük magunkat, azzal a jellemünk is fejlődik. Ha később más területekre evezünk, már több tapasztalattal rendelkezünk, így nagyobb eséllyel leszünk sikeresek. Egyébként én is átéltem már hasonlót. Öt-hat évig sakkoztam versenyszinten, úgy, hogy az egyik legjobb voltam a korcsoportomban, most pedig már majdnem 2 éve nem sakkozom. Mégis, fel tudom használni azt a tudást matematika feladatok megoldásánál és az élet más területein is, a versenytapasztalatról, és a kapcsolatokról nem is beszélve.
A kamaszok közül sokan bezárkóznak, csak a közeli barátaikkal vannak mélyebb kapcsolatban. Te milyen típus vagy? Hogyan sikerült a mentoroddal való kapcsolattartás?
Mindig is a családommal voltam a legmélyebb kapcsolatban. Más emberekkel pedig bárkivel szívesen beszélgetek értelmes dolgokról, de ez főleg csak a barátaimmal és felnőttekkel, mint például a mentorommal szokott megvalósulni. Ily módon, könnyen ment a kapcsolattartás a mentor és köztem.
Mit vártál a mentorodtól? Mennyire tekinted őt példaképednek?
A mentorprogramba belépésemkor már minden területen megvolt a szakmai segítségem és még nem voltak pontos, hosszú távú céljaim, ezért nem a lexikális tudásra, hanem az önismeretem és az önbizalmam növelésére tettem a hangsúlyt. Csányi Csaba coach lett a mentorom. Mivel én úgy gondoltam, hogy a céljaim eléréséhez sok gyakorlásra van szükségem, így Csabától azzal kapcsolatban kértem segítséget, hogy ezt milyen módon tudom megtenni, de ezen kívül nem voltak elvárásaim. Számomra ő jobban hasonlít egy barátra, mint egy példaképre.
Mit kaptál, miben gazdagodtál a három hónapos együttműködésetek során? Hogy érzed? A jellemed vagy inkább a tudásod lett gazdagabb a programnak köszönhetően?
A leglátványosabb fejlődés talán a kommunikációmban, jellememben ment végbe ez alatt a pár hónap alatt. Már a mentorprogram előtt elkezdtem fejleszteni a beszédkészségemet és ebbe a folyamatba illeszkedett bele ez a program. Így különösen hasznos volt számomra a program keretein belül megszervezett kommunikációs képzés is.
Hogyan tovább? Szükségét érzed-e a mentoroddal a kapcsolat folytatásának?
Folytatom a mentor programban elkezdett utat, és a mentorommal továbbra is kapcsolatban maradunk. Mióta véget ért a 3 hónap, többször írtam Csabának. Jó, hogy megoszthatom a gondolataimat vele, és mindig inspiráló válaszokat kapok tőle.
Hogyan reagáltak a barátaid arra, hogy te részt veszel a mentorprogramban ?
Csak azoknak mondtam el, akik együtt tudnak örülni velem.
Hogyan zajlott a kapcsolattartás közted és a mentorod között a veszélyhelyzetben?
A mentorommal online tartottuk a kapcsolatot, rendszeresen írtunk egymásnak, és amikor kérdéseim voltak, kb. kéthetente 1 órát beszélgettünk Skype-on. A lakhelyünk között lévő távolság miatt - még a vírushelyzet előtt - csak egyszer találkoztunk személyesen, az első mentor-mentorált találkozón, de nekem így is teljesen megfelelt a kapcsolattartás.
Kinek való és kinek nem egy ehhez hasonló mentorprogram?
Azoknak jó lehetőség, akiknek vannak elképzeléseik a jövőjükkel kapcsolatban, mert olyan emberektől kapnak tanácsokat, akik járatosak azon a területen, ami érdekli a mentoráltat. Jómagam azok közé tartoztam, akiknek nem voltak pontos hosszú távú céljaik, így ebben a kérdésben én is sokat fejlődtem a program segítségével. Emlékezetes pillanatokat, sok tapasztalatot gyűjthettem: megismerhettem tehetséges fiatalokat, más szemszögből is tekinthettem a világra és a tudásom is bővült. Mindenkinek ajánlom a mentorprogramot, mert rengeteg lehetőség van benne, és a mentorálttól függ, hogy mennyit merít belőle.
fotó: Hajdó Hanna
