A Kisvárdai II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola és Szakiskola érdeklődő tanulói országos szinten is egyedülálló projektben vettek részt. A CAD/CAM számítógépes ismeretekkel legkorábban általában ugyanis az egyetemen ismerkednek meg a műszaki tudomány iránt érdeklődő fiatalok, de Kópé András mérnöktanár, a jó gyakorlat fejlesztője azt mondja, hogy jelentős lépéselőnyre tesznek szert azok, akik már a középiskolában kipróbálhatják ezt a gondolkodást.
Milyen esélyei vannak a munkaerőpiacon azoknak a fiataloknak, akik az önök iskolájában végeznek?
A kisvárdai régióban szakképzés területén monopolhelyzetben van a II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola és Szakiskola, hiszen széles körben képezzük és oktatjuk a szakközépiskolában, a szakiskolában és a technikumban a hozzánk jelentkező fiatalokat. Többek között géplakatosokat, szerkezetlakatosokat, hegesztőket és mechatronikai technikusokat képezünk. Az iskolánknak egyébként hosszú története van: annak idején ez volt a 111. számú szakmunkásképző intézet, amelynek mindig is feladata volt a környezetünkben működő kisebb-nagyobb cégek szakember utánpótlásának a megoldása. Közel húsz éve kerültem az iskolához, majd váltottam a versenyszférára, aztán három éve jöttem vissza újra. Ekkor azzal szembesültem, hogy nagyon sok hátrányos helyzetű gyerek jár ide. Rossz szociális vagy anyagi háttérrel rendelkező családból érkező fiatalok, akik nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik szegény régiójában vagyunk, ahol eleve kevés a munkahely, ugyanakkor örömmel láttam, hogy az olyan korszerű szakmák iránt, mint amilyen például a mechatronikai technikus, helyben is komoly eséllyel indulnak a munkakeresők: szükség van rájuk és a szaktudásukra. Az iskolánk jó ideje keresi a saját pozícióját, és bár a szakképzés kiemelt terület az oktatásügyben, de olyan környezetben, ahol eleve kevés vállalkozó van, nagyon nehéz érvényesülni. A CAD/CAM ismereteket egyébként én magam is attól a cégtől hoztam, ahol korábban dolgoztam, ezzel meghonosítva az iskolában a számítógépes tervezést, az alkalmazott számítástechnikát.
Beszélhetünk-e tehetséggondozásról az iskolán belül?
Az idejárók 60-70%-a hátrányos helyzetű fiatal, akik elégséges és közepes közötti jegyekkel érkeznek ide az általános iskolából, tehát eleve nincs lehetőségük bekerülni valamelyik elit gimnáziumba. Bár mi is azt valljuk, hogy mindenki tehetséges valamiben, de a tehetséggondozás a szakképzés területén különösen problematikus, hiszen itt nem lehet azokat a módszereket használni, mint egy nyelvi vagy művészeti tehetség esetében. Ugyanakkor azt látjuk, hogy bár a tanulóink nagy részének a tanulmányi átlaga gyenge, de bizonyos készségeik kiemelkedőek. A jó gyakorlat középpontjában álló számítógépes tervezés egy olyan terület, amivel viszonylag könnyű felkelteni a diákok érdeklődését . A Facebook-generációról beszélünk, amelynek az életében már természetes, hogy mindig kéznél van a számítógép. A program során olyanokat is sikerült bevonni, akik korábban nem érdeklődtek hasonló témák iránt, hiszen rájöttek, hogy új, érdekes és hasznos dolgokat fedeznek fel saját maguk.
Mire jó a CAD/CAM technika?
Ma már minden szakmához tartozik egy komoly szoftveres háttér. Gondoljunk csak az építészekre, akik számítógépen terveznek házakat, berendezik, hogy életszerű legyen, elhelyezik a háztartási gépeket és a bútorokat is, és azt mutatják meg a megrendelőnek, akinek így könnyebb elképzelni a 3D-s virtuális világban megtervezett lakást, mint ha egy alaprajzot böngészne. A CAD/CAM segít a gépészetben használt szabványos alkatrészek, szerelvények megtervezésében is: egy gépjármű dizájnjától a modern fogászatig bezárólag rengeteg területen használják már a 3D-s tervezést. A mi iskolánkban szegecsek, fogaskerekek, csavarok tervezésére használjuk, de gyakorlatilag bármit létre lehet így hozni. A jó gyakorlat keretében lezajlott foglalkozásokon például tojást kellett tervezni. Lehet, hogy furcsán hangzik elsőre, de egy tojásgörbe megszerkesztése korántsem egyszerű feladat, azonkívül a „tojástervezés” azért is jó tananyag, mert a modell könnyen, bárki számára hozzáférhető.
A szakmai beszámolójában azt írja, hogy „emészthető”, alkalmazható 3D-s műszaki rajz készítése a cél. Mit jelent ez?
A hagyományos rajzoktatásban a diáknak el kell képzelnie, hogy néz ki egy alkatrész, itt viszont egy egész elképzelt világot építünk fel a számítógép segítségével: gyorsan és egyszerűen létrehozhatók azok a rajzi megjelenítések, amelyek a műszaki rajz sajátjai, így például a vetületi ábrázolás. A tanulók így kevésbé kötötten ismerkednek a műszaki rajzzal, a térbeli gondolkodással, ráadásul úgy, hogy ők maguk is aktív részesei lesznek a folyamatnak. A program egyik tanulsága, hogy azok a gyerekek is, akikkel más órákon fegyelmezési problémák adódtak, itt elmélyülten, koncentráltan tudtak dolgozni.
Kik vettek részt a jó gyakorlatban?
Széles volt a spektrum: bár a MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) kiírásában megjelöltek egy kívánatos létszámot, de mi túlteljesítettük a tervet. A foglalkozásokon a 14 éves szakiskolástól az 58 éves forgácsoló szakoktató kollégámig bezárólag voltak résztvevők, de természetesen jellemzően a 14-20 év közötti szakközepes és szakiskolás fiúk alkották a csoport többségét. Főleg olyanokat hívtam, akikkel már volt kapcsolatom, tanítottam őket, és persze aktívabbak, érdeklődőbbek az átlagnál. A szülőket kevésbé sikerült bevonni, viszont két mérnök és egy szakoktató kolléga is részt vett a foglalkozásokon, ami számukra felért egy tanfolyammal. A szálak egyébként messzire vezetnek: én a General Electric-nél dolgozva ismerkedtem meg ezzel a tervezési módszerrel, ahol egy fiatal kollégám alkalmazta, majd ő továbbment a Graphit Kft.-hez, amellyel azóta sikerült élő kapcsolatot kiépítenünk: két tanulónkat elvittük az előadásaikra is. Tény, hogy országszerte is nagyon kevesen alkalmazzák a középiskolás korosztályban, inkább az egyetemeken lehet a CAD/CAM ismeretekkel találkozni.
Milyen készségeket fejlesztett a program?
Amellett, hogy a digitális tudást elmélyítette, beleértve az adatbevitelt vagy az egérhasználatot, a számítógéppel való kommunikációt is magas szinten tanította. Rendkívüli mértékben fejlesztette a térlátást, a kreativitást, hiszen itt a gyerek nem lemásol, hanem maga próbál meg létrehozni valamit. Fejlesztette továbbá a precizitást, a pontosságot, a koncentrációt, hiszen a méreteket úgy kellett megadni, hogy az elemek illeszkedjenek, különben a program nem engedte továbblépni. És ami a legfontosabb: a tanuló motiválttá vált, hogy jól teljesítsen.
Mi vár azokra, akik a szakközépiskola után is tovább akarnak ezzel foglalkozni?
Erre két konkrét példát tudok hozni. Az egyik diákom a gépészeti szakközepes érettségi után autószerelő technikusi képzésre ment továbbtanulni: miután dolgozott már ezzel a szoftverrel, úgy tervezi, hogy amikor autószerelő lesz, akkor fogja tudni alkalmazni. Egy másik tanítványom érettségi után jelentkezett hozzánk mechatronikai technikus képzésre, majd egyetemre akar továbbmenni, ahol a beadandó rajzok esetében ő máris nagy előnyre tett szert a kortársaival szemben. A fiatalokat amúgy is arra biztatom, hogy jelentkezzenek multinacionális cégekhez, hiszen bárhova is kerülnek, a számítógép professzionális használata ma már elengedhetetlen.
