Menü megnyitása

Minden, amit kipróbálok, lehetőséggé válhat

2014. április 30.

2014. április 12-én, immár harmadik alkalommal több mint 300 fiatal vett részt a III. Országos Szépíró Verseny döntőjén Budapesten. A többfordulós versenyre 280 településről és 582 intézményből több mint 7000 sajátos nevelési igényű, illetve tanulási, beilleszkedési, vagy magatartási nehézségekkel küzdő gyermek jelentkezett, hogy összemérje tudását kortársaival.

A verseny öt korcsoportban zajlott, a legifjabb első osztályos tanulóktól érettségi előtt álló diákokig minden korosztály szép számban képviseltette magát.  A megmérettetést tehetségnap színesítette, ahol a fiatalokat izgalmas műhelyfoglalkozások; néptánc, kiállítás, minigolf, zsonglőrködés, origami foglalkozás várta. A gyermeküket elkísérő szülők és pedagógusok számára Gyarmathy Éva és Kozma Szabolcs tartott hasznos útravalókkal tűzdelt előadást. A verseny apropóján Gyarmathy Évával beszélgettünk kalligráfiáról, digitális korszakról és lehetőségekről.

Milyen minőségében vett részt a III. Országos Szépíró Versenyen?
Az SNI (speciális nevelési igényű fiatalok) Tehetségeket Segítő Tanács szervezésében jött létre az esemény, melynek elnöke vagyok, tehát hivatalos minőségemben és előadóként voltam jelen. Sok olyan gyermekkel és fiatallal dolgozom, akik egy-egy tehetségterület mellett valamilyen tanulási vagy egyéb zavarral élnek együtt, mégis kiemelkedően teljesítenek.


Milyen élmény volt Önnek a részvétel?
A versenyt harmadik alkalommal zajlott, és újra azt éreztük, hogy döbbenetesen nagy lehetőség ez a gyermekek számára és rengetegen érdeklődnek a szépen írás iránt. Diákjaimat is rendszeresen elviszem a versenyre, hogy megmutassam nekik, semmi gond nincs ezekkel a problémásnak tekintett fiatalokkal, ha értelmes tevékenységet kapnak.

Inkább fesztiválnak nevezném az eseményt, hiszen maga a verseny rövid, és a zsűrinek van igazán komoly feladata; idén közel 300 gyönyörű írást kellett rangsorolniuk. A gyerekek nagyon komolyan készülnek, mert nem elég a klasszikus értelemben véve szépen írni, hiszen a zsűri tagjai alkotóművészek. Furcsa módon ennek most lesz egyre nagyobb jelentősége, mert miközben a digitális korban a kézzel írás látszólag háttérbe szorul, a kalligráfia a gyerekek és a felnőttek érdeklődésének középpontjába kerül.

Az a legnagyobb élmény számomra, hogy látom: ezek a gyerekek teljesen elvesznek a tevékenységben, amit éppen csinálnak, átszellemülnek, mert értelmes tevékenységet adtunk nekik. Minden szervező és résztvevő önkéntes módon kapcsolódik a programhoz, ami pedig komoly elkötelezettséget jelent.

Milyen feladatokat kapnak a versenyzők?
Egy-egy szöveget kell lemásolniuk, a helyesírás nem számít. Természetesen életkoronként más a szöveg nehézsége hosszúság és tartalom alapján is. Első osztályos kicsiktől végzős, érettségi előtt álló gimnazistákig sokan versengnek.

Milyen élményt nyújt egy ilyen esemény a fiataloknak?
Ez elsősorban kötetlen találkozás számukra. Ahogyan körülnéztem a teremben, ideges gyereket egyáltalán nem láttam, inkább a szülők feszengenek egy ilyen helyzetben. A fiatalok úgy érzik, hogy élvezetes tevékenységben van részük, ahol közösen tudnak dolgozni és élményt szerezni. Laza, ismerkedős, önismereti nap volt ez.


Miről beszélt előadásában?
Előadásom a feltétlen elfogadás, a szabályok, szabadság és az értelmes feladatok köré csoportosult. Szülők és pedagógusok esetében, ahol a klasszikus pedagógiai nehézségeken felül még egyéb kihívással is meg kell birkózni, nagyon fontos elfogadni a gyermeket és önmagunkat egyaránt. Meg kell küzdeni a nehézséggel, de ennek előfeltétele, hogy azonosítsuk, felismerjük a hiányosságot.

Nagyon fontos emellett, hogy legyenek a szabályok, hiszen ezek alól az élet sem ment fel bennünket; nem szabad, hogy valamilyen nehézség miatt egy-egy gyermeket teljesen kivonjunk egy adott tevékenység alól. Ugyanakkor fontos, hogy úgy csinálhassa a fiatal, ahogyan szeretné, hogy megkapja a szabad választás lehetőségét, ebben az esetben például azt, hogy a versenyen részt szeretne venni. Az egyénre szabott, értelmes feladat nagyon fontos, ahol a gyermek még számára elviselhető erőfeszítéssel sikerélményt szerezhet, kipróbálhatja magát, és feszegetheti határait.

Mivel biztatná a fiatalokat a jövő évi részvételre?
Minden, amit kipróbálok, lehetőséggé válhat. Csak az veszít, aki meg sem próbálja, és így az esélytől is megfosztja magát. Aki szeretné kipróbálni magát és adott az érdeklődése, azt ne tartsa vissza az, hogy adott esetben nem ő lesz a legjobb. Egy ilyen megmérettetésen kiderül, hogy miben és merre érdemes tovább fejlődni.