Alakszai Zoltán fiatal jogász, a 2014-es év egyik Sólyom-ösztöndíjasa. Zoltán Miskolcon született, ott járt jezsuita gimnáziumba, majd Budapesten, az ELTE jogi karán folytatta tanulmányait, emellett a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tagja volt több éven át. Egyetemi tanulmányai után jogászként dolgozott egészen az utóbbi időkig, míg megkapta a Sólyom László által adományozott ösztöndíjat. Zoltánnal jezsuita értékrendről, kutatási tervéről és céljairól beszélgettünk.
Hogyan találtál rá az ösztöndíj lehetőségre?
Nem én találtam rá, hanem tulajdonképpen az ösztöndíj talált meg engem. Ezért rendkívül hálás vagyok, ajándéknak tekintem a lehetőséget. A jezsuita közösségen keresztül jutott el hozzám az ösztöndíj híre. A témámmal hasonló a helyzet, az élet hozta az inspirációt. Ferenc Pápa megválasztása és az ő működése nyomán elindult pozitív folyamatok a Katolikus Egyházban izgalmas témának ígérkeznek.
Milyen élmény volt a találkozás az Elnök úrral?
Nagyon meglepő és pozitív találkozás volt. Elnök úr tevékenységét régóta figyelemmel kísértem, és meglepett az a nyitottság és elkötelezettség, amit a téma iránt tanúsított. Jelezte, hogy fontosnak tartja a kutatásomat, és ösztöndíjjal támogatja a munkámat. A személyes beszélgetés nagyon közvetlen hangulatban zajlott, és rendkívül megtisztelő volt számomra egy ilyen hiteles emberrel beszélgetni egy számomra nagyon fontos kérdésről.
Mikor döbbentél rá, hogy a klasszikus jogi pályánál többre vágysz?
Az utóbbi időszakban, sőt már az egyetem alatt is elég sok helyen a jogászi pálya több területét is kipróbáltam, és nagyon sokat kaptam ezekből a tapasztalatokból. Az érdeklődésem formálódása egy folyamat volt, ami természetesen jelenleg is tart, hiszen egyfajta útkeresés folyik most az életemben. Mindig széles volt az érdeklődési köröm és a jogra nem tudtam úgy tekinteni, mint egy szűk, önmagába záródó rendszerre. Ez végigkísérte a teljes egyetemi pályafutásomat, és most jutottam el arra a pontra, hogy ezzel az ösztöndíj lehetőséggel gyakorlatra váltsam az elképzeléseimet, és szélesítsem a perspektívámat.
A jezsuita értékrend és a jogászi pálya kettőssége hogyan jelenik meg a szakmai utadban?
Nehéz kérdés, mert az ember életében összefonódik a hivatása azzal az értékrenddel, ahogyan és ami szerint él, vagy élni szeretne. Az útkeresés természetesen itt is jelen van, néha nehéz összeegyeztetni, de törekedni kell. Ez bármely szakmában, hivatásban kiteljesedhet, így egy klasszikus jogi pályán is. Itt is meg lehet élni és érvényesíteni azokat az értékeket, amiket az ember sajátjának vall, és ami szerint élni szeretne. Én arra jutottam, hogy ezt még konkrétabb és láthatóbb formában szeretném a szakmai utam részévé tenni, magával a témaválasztással.
Milyen kutatási irányt jelöltél ki magadnak?
Ferenc Pápa tevékenysége köré szerveződve fogok kutatásokat végezni. Ennek formális kerete valószínűleg egy PhD program lesz, aminek témája és kutatási iránya az egyház finanszírozásának és pénzügyeinek, illetve ezek átláthatóságának kérdésköre lesz. A téma az elmúlt években a közbeszédben is fókuszba került, különösen a Vatikán pénzügyeivel összefüggésben. Ezzel kapcsolatban Ferenc Pápa nagyon komoly lépéseket tett már az elmúlt egy év folyamán is. Olyan pozitív törekvéseket látok, ami az egyház érdekét szolgálja, az egyház világban elfoglalt helyét erősíti. A másik irány kevésbé kapcsolódik jogászi pályámhoz; általánosságban is szeretném vizsgálni Ferenc Pápa tevékenységét, személyiségét, illetve az ő személyes hatását az egyház és a Vatikán életére. Az a tény, hogy a történelem során először nem európai pápát választottak az egyház élére, jelzi azt a folyamatot, ami a katolikus egyházon belül a hangsúlyeltolódásokat érinti. És persze nekem személyesen különösen kedves, hogy a történelemben először jezsuita szerzetes került a pápai székbe.
Mi az a sajátos jezsuita értékrend, ami ilyen meghatározó számodra?
A jezsuita rend a katolikus egyház egyik szerzetesrendje, lelkületét Loyolai Szent Ignác határozta meg. Nehéz ezt röviden összefoglalni, így most két szempontot jelölnék meg, ami számomra kifejezetten fontos. A jezsuita rend számos olyan nézőpontot hozott az egyház életébe, melyek az elmúlt évszázadokra visszatekintve mindig megújulást, reflexiót inspiráltak. A középpontban „Jézus társaiként” az a párbeszédre való képesség és törekvés áll, ami képessé tesz a nyitottságra és az értékek hiteles közvetítésére. A jezsuita szellemiségnek ez adja azt az értékét, ami élhető kereszténységet biztosít a hívek számára, és személyesen számomra is ez nyújtja a legnagyobb inspirációt, hiszen a világban élünk, és képesnek kell lennünk arra, hogy a saját értékeinket, hitünket közvetíteni tudjuk azoknak, akik erre nyitottak. Ez a mai társadalom legnagyobb problémájára is reflektál, véleményem szerint a párbeszéd hiánya rengeteg zavart okoz az életünkben.
Pontosan mire fordítod az ösztöndíjat?
A PhD programomat Magyarországon készítem elő, majd vendéghallgató leszek a Római Gergely Egyetemen. Emellett a Vatikáni Rádió munkájába is szeretnék valamilyen formában bekapcsolódni, ez jelenleg szervezés alatt áll. Ez utóbbinak a célja, hogy hozzájussak azokhoz a friss információkhoz, amelyek a kutatásom alapját képezik. Napról napra történnek most olyan események a Vatikánban, melyeknél jelen kell lenni ahhoz, hogy az ember mélyrehatóan ismerje a folyamatokat. Ilyen nagy esemény lesz az októberi püspöki szinódus, aminek a családpasztoráció lesz a fókuszában. Ez nagyon fontos téma, mert ahogyan Ferenc Pápa mondta; a katolikus egyház rengeteg olyan kérdésre ad választ, amit senki nem tesz föl, de nagyon kevés olyan kérdésre ad választ, ami valóban foglalkoztatja az embereket. Azt gondolom, hogy a család kérdése a mai társadalomban, különösen Európában ilyen kérdés, amire az egyháznak az elmúlt években sajnos nem sikerült valódi válaszokat adnia.
Hogyan tovább az ösztöndíj után?
A téma kutatását az egy év letelte után is szeretném folytatni, PhD tanulmányaimat befejezni. A római munkámat valamilyen írott formában szeretném megörökíteni. Egyébként jelenleg azt gondolom, hogy ez a téma olyan, ami egy egész életet is végigkísérhet.
Mit üzensz az útkereső fiataloknak?
Azt gondolom, hogy a jelenlegi oktatási rendszer keretei között is meg lehet találni azokat a műhelyeket, közösségeket, ahol meg lehet tanulni a párbeszédet, a kemény munkát és a kitartást. Azt gondolom, hogy ez a három tényező kell a sikerhez.
