Interjú Alexander Brody Tehetségnagykövettel.
A 2014. márciusi Országos Tehetségnap alkalmából ismerhette meg a nagyközönség azokat a közéleti személyiségeket, akik – felhasználva és jó cél szolgálatába állítva ismertségüket és elismertségüket – mostantól a magyar tehetségügy világjáró szószólóiként, képviselőiként, Tehetségnagykövetként is tevékenykednek. Köztük Alexander Brody üzletembert, írót, nemzetközi hírű kreatív szakembert.
Nem is értem, hogyan lehettem Tehetségnagykövet éppen én, aki egy csupa tehetséges emberből álló család egyetlen tehetségtelen tagja vagyok – kezdi a rá jellemző humorral és öniróniával Alexander Brody, a neves író, Bródy Sándor unokája, Hunyady Sándor unokaöccse, Pollatschek Lili festőművész fia. – Egyetlen mentségem, illetve a fenti mondatomra egyetlen cáfolatom lehet csak: úgy vélem, hogy minden emberben van tehetség. Nehéz dolog már fiatal korban felismerni, hogy egy gyermekben mi is pontosan az a tehetség, ami benne rejtőzik. De a szülőknek nem is ez a legfőbb feladatuk. A tehetség kibontakoztatása szempontjából a legtöbb, amit adhatnak a gyereküknek, az az önbizalom. Bátorságot adni a gyermeknek a kereséshez: hogy találja meg ő azt, amiben igazán jó. Nagyon szeretem a gyerekeket, sokat dolgozom is velük, és azt tapasztalom, hogy ha az ember biztatja őket, akkor megtalálhatják, hogy miben jók igazán. S nem kell, hogy ez feltétlenül művészi pálya legyen, lehet valaki tehetséges esztergályos is, én sok ilyen embert láttam, akik a maguk világában boldogok is voltak, és szép karriert építettek.
Hogyan dolgozik együtt a gyerekekkel?
Leginkább Amerikában, bár ott nem elsősorban a tehetségesekkel foglalkozom, hanem az autista gyerekekkel. Itthon pártolom például a Mosolyotthon Alapítványt. A gyerekeket azért szeretem, mert őszinték. Csodálatos dolgokat tudnak mondani, ha „felereszkedem” az ő szintjükre, ha úgy kezelem őket, mint velem egyenrangúakat, mint a kollégáimat. Egy kislány mondta például a kistestvéréről a nagymamájának: „Mama, a Kata téged egyszer nem szeretett” – hát ki tud egy felnőtt találni egy ilyen szép mondatot…? Szerintem a tehetség már az ilyen egyéni, gyönyörű mondatokban ott lapul – csak ki kell tudni bogozni.
Említette, hogy a legtöbb, amit a szülő a tehetségígéret gyermekének adhat, az az önbizalom. Ön is megkapta ezt a családjában gyermekként?
A szüleim abban segítettek, hogy szeretetet adtak, és nem erőltettek a művészi pályára. Egyetlen egyszer kacsingattam csak a művészet felé: húsz éves lehettem akkortájt, amikor hirtelen felfedeztem magamban a festőtehetséget. Édesanyám ugyanis akkoriban aktot festett, és volt egy feltűnően szép női modellje, aki később Amerikában táncosként nagyszerű karriert futott be. Na, akkor feltétlenül szerettem volna én is bemenni a műtermébe, de anyám lehűtötte a kedélyemet, mondván: „maga csak kezdje csendéletekkel”… Szóval nem lettem festőművész. Íróként viszont szeretek aforizmákat kitalálni, és egyszer azt írtam: „a kisgyerekek futkározása a legegyenesebb út. Mert egyenes, aki végigfutja…”
Mi az, amit egy tanár, egy pedagógus adhat Ön szerint egy gyereknek, hogy a tehetségét segítse?
Bátorítást! Hogy ez milyen fontos, arra hadd említsek ismét egy családi példát. Zsófi húgom, aki sajnos, már nem él, Amerikából egy alkalommal hazalátogatott. Szerette volna megnézni azt az iskolát, ahol tanult. Amikor az épülethez értünk, megálltunk, és megkérdeztem, mire emlékszik évtizedek múltán az ottani falak között eltöltött időből. Azt felelte: leginkább arra, amikor az egyik tanára a magasba emelte egy rajzát, mondván: „na, így nem szabad festeni”. Én erre csak annyit mondhatok: na, így nem szabad tanítani…
Mit tervez a közeljövőben Tehetségnagykövetként?
Azt keresem, hogyan és hol tudok én segíteni a gyerekeknek, fiataloknak. Nem szeretek beszédeket tartani – egyszer egy rólam szóló cikk címe az volt, hogy „A legnyitottabb zárkózott ember a világon” –, viszont tizenkét éve szerkesztem az Alibi – hat hónapra című antológiát, amelynek minden száma egy téma köré épül. A legújabb az álomról szól, de már tervezek egy tematikus számot a tehetségről. Én így tudok segíteni általánosságban a tehetséges embereknek.
Alexander Brody reklámszakemberként és az egyik legnagyobb kreatív hirdetési cég vezetőjeként is híressé vált a tehetségek megbecsüléséről. Legendás az az esete például, amikor a vállalata egyik legnagyobb megrendelőjével, egy olasz édesipari tröszttel szerződést bontott azért, mert az olasz cég vezetője megvárakoztatta, „előszobáztatta” Alexander Brody munkatársait. Amikor döntése okát firtatták, leszögezte, hogy gazdag megrendelőt, jól fizető klienst könnyebben talál, mint tehetséges munkatársat…
Azt próbálom bemutatni az embereknek, hogy a tehetség mellett melyek azok a legfontosabb személyiségvonások, amik a képességeket sikerre vihetik – vallja Alexander Brody. – A szerénység és az alázat feltétlenül ilyen erények. Az igazi tehetség mindig szerény, mert minél többet tud, ismer meg a világból, annál inkább belátja, hogy a tudása milyen kevés az emberiség egyetemes tudásához, ismeretanyagához képest. De ha arra törekszik, hogy mindig egy kicsit jobb, több legyen, akkor a tehetsége nem fog kárba veszni!
