Közel húszezer fiatal vett részt eddig a Tehetséghidak programjaiban.
Bajor Péterrel, a MATEHETSZ elnökével, a Tehetséghidak Program vezetőjével, dr. Balogh Lászlóval, a program szakmai vezetőjével és dr. Révész Györggyel, a Tehetséghidak Program Tudományos Tanácsadó Testületének elnökével beszélgettünk a Tehetséghidak Program előzményeiről, céljairól, eredményeiről és a folytatásról.
A Tehetséghidak előzményének tekinthető Géniusz Program során milyen tapasztalatokkal gazdagodtak, mit építettek be a Tehetséghidak programjába ezekből?
Bajor Péter: A Géniusz Programot ahhoz hasonlítanám, amikor a halászokat hívjuk össze annak érdekében, hogy tapasztalatot, módszert, új megoldást adjunk a kezükbe, mellyel több halat foghatnak. A Géniuszban egy szakmai hálózat kiépítésére, egy „tehetség-infrastruktúra” megalapozására fókuszáltunk. Harminckötetes szakkönyvsorozatot jelentettünk meg és 14 ezer pedagógus, vagyis minden tizedik tanár vett részt a képzéseinken. A Tehetséghidak Program középpontjába pedig már a „halak”, a fiatalok kerültek. Például helyben megvalósított programokat, nyári táborokat, tehetséggondozó műhelyeket támogattunk, klubokat szerveztünk, Facebook profilt és saját YouTube csatornát indítottunk stb. Emellett sikerült egy korszerű módon működő könyvelési-pénzügyi információs rendszert is kialakítanunk – ez a projekt technikai megoldása szempontjából jelentős eredmény.
Miért ennyire eltérő a Géniusz Program és a Tehetséghidak szerkezete?
Balogh László: A Géniusz valójában a háttértényezők megteremtésére törekedett; egységes tehetségértelmezés, közös támpontok, alapok lerakása, szakmai konszenzus kialakítása volt a cél. A tehetséges gyerekek akkor még közvetlenül nem kerültek a hatósugarunkba, a programjaink elsősorban nem hozzájuk szóltak, persze a tehetséggondozó programokon keresztül, közvetett módon elértük őket.
Révész György: Míg a Géniusz elsődleges feladata a tehetséggondozás hálózatosodásának elősegítése volt, a Hidak programja már közvetlenül a fiatalokra koncentrál. Ez egy teljesen logikus nézőpontváltás volt, hiszen a célcsoportunk a tehetségígéretet rejtő gyermek, de hangsúlyoznám, hogy mindezt a szülő-gyermek-pedagógus hármas együttműködésére irányuló programokon keresztül valósítottuk, valósítjuk meg.
Milyen tervekkel indították útjára 2013 legelején a Tehetséghidak Programot?
Bajor Péter: A Tehetséghidak fókuszába a tehetségek kerültek, forrásaink 75%-át a fiatalok tehetségének kibontakoztatását célzó eszközökre, programokra használtuk fel. Emellett pedagógus továbbképzési tevékenység is zajlik, mely közvetett módon szintén a diákokat érinti, illetve a Köznevelési Információs Rendszerhez adunk szakmai szempontokat a tehetséges gyerekekkel kapcsolatban.
Milyen célok, alapelvek szerint működik a Tehetséghidak Program?
Balogh László: Összességében négy alapelvet tűztünk ki, mely áthatja az összes alprogramot. Az első a tehetséges fiatalok középpontba állítása, de nem általános módon, hanem egyéni fejlesztési terv készítésével és komplex programok kidolgozásával. A második célunk a hagyományos, intellektuális programok mellett új, nem feltétlen tantárgyi képességek fejlesztése tevékenység-központú programok segítségével, melyek nem csupán a klasszikus intellektuális fejlesztést, de társas és vezetői készségek elsajátítását is szolgálják. Harmadik célunk a család, a szülők bevonása volt olyan programok megvalósításával, ahol a gyermek-szülő-pedagógus hármas együttműködése kerül fókuszba szülői klubok, személyre szabott tanácsadás, nyitott foglalkozások segítségével. Negyedik szempontunk a fiatalok személyiségfejlesztésének középpontba állítása volt, vagyis a gyenge oldalak felderítése és ezek módszeres erősítése.
A közoktatás átalakítása mennyiben érintette a programot?
Balogh László: Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert az Országgyűlés széles egyetértéssel már 2008-ban elfogadta a Nemzeti Tehetség Programot, és ami nagyon fontos, a célok megvalósítása mellé anyagi forrásokat is rendelt. Az új köznevelési törvényben például közel húsz helyütt szerepel témaként a tehetség, és mondhatom, hogy nem csak a szavak szintjén támogatják az ügyet: A Nemzeti Tehetség Alapból (az állampolgárok kiemelt 1% adófelajánlásából) az EMMI háttérintézményei nagy elkötelezettséggel koordinálják a tehetségeket segítő pályázatokat.
Most, hogy végéhez közeledik a Tehetséghidak Program, hogyan értékelik az eredményeket?
Balogh László: Az alprojektvezetők elhivatottsága és szakmai hozzáértése egészen figyelemreméltó. Emellett fantasztikus kreativitásról is tanúbizonyságot tesznek – úgy gondolom, a program sokkal sokszínűbben és gazdagabban valósult meg, mint ahogy elképzeltük. Úgy értékelem, hogy a kitűzött feladatokat maximálisan teljesítettük. Az országot járva személyesen is remek visszajelzéseket kapok; a pedagógusok arról számolnak be, hogy a Tehetséghidak pályázati lehetőségeinek tervezhetősége és adminisztrációja kiváló, és a programnak óriási hatása van a tehetséggondozó munka minőségének emelésében is.
Bajor Péter: A program legnagyobb érdeme, hogy rengeteg féle tevékenységet próbált ki pilot-jelleggel (de esetenként jelentős bevont diákszámmal), és ezek által impulzusokat ad az intézmények mindennapi munkájához, szakmailag új megoldásokat ösztönöz. Ilyen volt a gazdagító programpár, a diákmentorok bevonása a versenyfelkészítő szakkörök munkájába, a tehetséges diákok utaztatása, a személyiségfejlesztés támogatása, a kortárscsoportok ösztönzése, a hazafelé irányuló peregrinus-mozgalom ösztönzése vagy az új mentor rendszer kialakítása. Ezek a tanév végén leállnak, ezért volna fontos, hogy a következő EU támogatási periódusban 2014. és 2020. között ne csak egy-két tanévre lássunk előre. Az addigi kényszerű gyakorlat szerint mihelyst beindult egy program, és a résztvevők ráéreztek az ízére, addigra véget is ért. Fontos volna, hogy a pilot jellegű fejlesztések után kiszámítható módon, több éves periódusokban, hosszú távon tudjuk ezeket a lehetőségeket biztosítani a tehetségeknek.
A program tevékenysége milyen hozzáadott értékkel rendelkezik a tehetségpedagógia területén?
Révész György: Óriási hatása van. Úgy fogalmaznék, hogy a Géniusszal átléptük a szakma és részben a közérdeklődés ingerküszöbét, a Tehetséghidak pedig egy rendkívül sokrétű program kidolgozásával indult útjára. Nagyszámú Tehetségpont és motivált, a szó nemes értelmében megszállott pedagógus került a látókörünkbe, rengetegen jelentkeztek képzéseinkre, programjaink helyi megvalósítására. Amellett, hogy sok szakember figyeli tevékenységünket, a Felfedezettjeink pályázatra is nagyszámú jelentkezés érkezett fiatal tehetségígéretektől. A Tehetséghidak nagy eredményének tartom, hogy az oktatáspolitika érdeklődésén túl élénk társadalmi érdeklődés középpontjába került a tehetség, a tehetségsegítés ügye.
Milyen források támogatják a tehetséggondozás ügyét?
Bajor Péter: Immár ötödik éve a Nemzeti Tehetség Programnak is felajánlható a személyi jövedelemadó kiemelt célra fordítható 1%. Ebből évente közel 1 milliárd forint pályáztatható meg. A forrás elosztását az OFI és az EMET, az EMMI háttérintézményei koordinálják. Fő erőforrásunkat EU-s pályázatok jelentik, de intézmények, vállalatok, magánszemélyek is jelentős összeggel támogatják a tehetséggondozás ügyét. Ha ez utóbbi, társadalmi támogatottság nincs mellettünk, akkor minden központi szándék hiábavaló, így ezt nagyon fontos értéknek tekintem.
A Tehetséghidak Program 2014 nyarán végéhez ér. Hogyan tovább?
Bajor Péter: Bízunk abban, hogy a társadalmi összefogás és háttér erősödött az elmúlt években. A Nemzeti Tehetség Alap központi forrása továbbra is a tehetségsegítő közösség rendelkezésére áll. A harmadik és leglátványosabb forrás egy uniós pályázat lehet, ez az, ami terveink szerint a Talentum Program finanszírozásában hat éven keresztül ott fog állni a tehetséggondozás ügye mellett. Jó reményünk van arra, hogy a MATEHETSZ-et meghívják a program megvalósítására, és eddigi tapasztalatainkat és eredményeinket tovább tudjuk vinni – ez nem öncél: közös nemzeti érdekeinket szolgálva minőségi segítséget szeretnénk nyújtani a köznevelési intézmények munkájához.
Balogh László: Nagyon optimista vagyok. A hazai döntéshozók és Brüsszel is kinyilvánította a tehetséggondozás támogatásának szándékát. Szakmai szempontból pedig azt mondhatom, hogy a muníciónk bőséges. A gondolkodás, a tervezés már elkezdődött; szeretnénk erősíteni a tehetségazonosítás, a tehetségígéretek felfedezésének gyenge pontjait, tovább folytatni a gyermekek személyiségfejlesztése és a szülői tanácsadás során elkezdett munkánkat és a pedagógus—gyermek—szülő hármasának együttműködését segítő programokat, mert e nélkül csak részeredményeket mutathatunk fel.
Révész György: Egészen biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás, és ebben a MATEHETSZ professzionalitása nélkülözhetetlen a további fejlődéshez. Szeretném, ha lenne lehetőségünk új területek felé nyitni; például hogy a tehetséggondozás fókuszába kerüljenek eddig kevésbé preferált területek is, amilyen a kétkezi, a szakmák tehetségeinek ügye. Emellett egyetemi oktatóként nagyon fontosnak tartom, hogy a pedagógusképzésben erősítsük a tehetséggondozás elméleti és gyakorlati oktatását. A leendő szakemberek felkészítése és érzékenyítése a tehetségek azonosítására rendkívül fontos, mert butaság azt hinni, hogy a közkedvelt mondással élve „a tehetség utat tör magának”.
