Menü megnyitása

A világ iránti kíváncsiság

2014. április 28.

Szathmáryné Papp Máriával, a maglódi Napsugár Óvoda vezetőjével beszélgettünk, aki annyi más szakmai feladata ellátása mellett évekkel ezelőtt megalapította a Monor térsége Óvodai Tehetségsegítő Hálózatot, aztán a térségi Tehetségsegítő Tanácsot – ennek kapcsán rendszeres elméleti-gyakorlati bemutatókat tartottak az érdeklődő kollégáknak. A beszélgetésbe bekapcsolódott Sztrunga Flóriánné óvodapedagógus, környezeti nevelő, a Harmatcsepp Műhely vezetője is.

Mi határozza meg döntően egy óvoda működését?
Az ott dolgozó embereken kívül mindenekelőtt a szakmai munka keretét adó „Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja”. A fő nevelési elveken, tevékenységeken, kiemelt feladatokon túl az óvodákra bízza, hogy a helyi sajátosságokhoz mérten milyen munka folyjon a mindennapokban. Mi ennek alapján 2010-ben, majd 2012-ben vizsgáltuk felül a Pedagógiai programunkat és az addig kipróbált jó gyakorlatainkat beépítettük nevelési rendszerünkbe.

Például elindulnak különböző pályázatokon is, hogy adott esetben saját programjukba illesszék az új lehetőségeket.
Így van. Aktív pályázók vagyunk. A Tehetséghidak programon belül két esetben is sikerrel pályáztunk.  Eszközpályázaton a Harmatcsepp Műhelynek nyertünk kísérleti eszközöket, valamint a Varázsceruza Műhelynek egy égetőkemencét, amit a nyári óvodabővítés után fogunk tudni felállítani – akkor alakítjuk ki a kiegészítő helységeket is, ahova az agyaghoz használható kemencét is szánjuk. Szintén a Tehetséghidak programhoz kötődő Gazdagító program párok megvalósítására pályáztunk sikerrel. Ennek keretében a „Cinege” Hagyományőrző néptánc műhelyünk és a már említett „Harmatcsepp” műhelyünk gazdagító programpárjai megvalósítására kaptunk támogatást.


 

Mi ez a Varázsceruza?
A Varázsceruza Tehetség Műhely képzőművészeti csoport az óvodában: a gyerekek itt rengeteg technikát ismernek meg és próbálnak ki. Most például a víz világnapjához kapcsolódó kiállítás adja a keretet alkotásaik bemutatására.

Figyeli valaki ezeket a jeles napokat?
Az óvoda pedagógiai programja a környezeti nevelés témakörön belül foglalkozik a természeti ünnepekkel, amelyeket csoportonként megismernek az óvodások. A komplex nevelésben különféle tevékenységformákkal találkoznak a gyerekek, így az ábrázolásban is megjelennek a természetismereti témák.

Hány műhely van az óvodában?
Számszerint hat: a 2009-ben alapított Varázsceruza, a Harmatcsepp Természetismereti, a Cinege Hagyományőrző Néptánc, a Más Népek Nyelve programjában az Angolka és a Tekergő Drámapedagógia Tehetségműhely, illetve a legújabb, amelyet szeptemberben indítottunk, a Logikai és Sakk Tehetségműhely. Ezek a műhelyek délután működnek.


Hogyan és miért lett sakkműhely is?
A logikai gondolkodás fejlesztéséhez kerestünk olyan tevékenységterületet, amely ezt szolgálja. Az e terület iránt motivált óvónő részt vett a Polgár Judit Sakkpalota képzésen, amely bár iskolai pedagógusoknak szólt elsősorban, Vanczák Csilla a műhely vezetését felvállaló óvodapedagógus az ott tanultaktból sokat profitált, integrálni tudta az óvodai területre a tanult módszert. Ebbe a műhelybe nyolc gyerek jár, a jellegéből adódóan kevesebben, mint a többibe.

Szükséges ez a külön képzéseken megszerzett többlettudás a műhelyt vezető óvodapedagógusoknál?
Igen. A műhelyeket vezető óvodapedagógusok szakirányú végzettséggel rendelkeznek a műhely témájához illeszkedően, 2010-ben a Géniusz Tehetségprogram keretén belül tehetséggondozás témában képzéseken vettek részt, többek közt ezért is váltak a tehetségterületük kiváló szakembereivé. Gellér Anna például, a Cinege hagyományőrző gyermektánccsoport vezetője 2013-ban „BONIS BONA – A nemzet tehetségeiért” díj Kiváló tehetségsegítő kategóriájában, elismerésben részesült.

Továbbá fontos alapelvünk az óvodában, hogy a megszerzett tudás sohasem lehet öncélú, a tudás átadásának fórumai a munkaközösségek, amire szükség is van, mert a tehetségműhelyek nem elszigetelten működnek. A gyermekcsoportokban jelenlévő tevékenységalapú nevelés és fejlesztés azonos tartalmakat hordoz, mint a műhelytartalom. A műhelyfoglalkozás többlete, hogy azonos területen motivált és erőteljesebb képességeket mutató gyermekeknek lehetőséget biztosít arra, hogy az általa kedvelt tevékenységterületben kiteljesedjenek.

Hogyan kerülnek a gyerekek ezekbe a műhelyekbe?
Beválogatjuk őket az érdeklődésük és képességeik alapján. A nagycsoportos korúak lényegében kivétel nélkül bejutnak valamelyikbe. A műhelyfoglalkozásaink tartalmát tekintve éppen azért ilyen sokszínűek, hogy minden hat-hét éves korú gyermek számára nyújtsanak fejlődési lehetőséget. Bár a gyerekek saját óvónőjük javaslata szerint kerülnek be egyik vagy másik műhelybe, a tehetségműhelyeket vezető óvodapedagógusokkal való folyamatos konzultáció nem nélkülözhető.


Hogyan működnek együtt a műhelyekben folyó munkával, játékkal azok a gyerekek, akik némileg még le vannak maradva a társaiktól?
Tapasztalatunk, hogy szinte elsöprően meghatározza az egyéni fejlődést a motiváltság. A tehetséggondozás nagy mesterei meglátása szerint „az igazi tehetségnek gyakorta vannak gyenge oldalai”. Ez egy-egy kiugró képességet mutató kisgyermekünknél valóban megfigyelhető. Ezért van jelentősége az egyéni fejlesztésnek, a gyermekre szabott fejlesztési folyamatnak, az elért eredmények mérésének, a kapott eredmények tükrében egyéni fejlesztési irány meghatározásának.

A Harmatcsepp Természetismereti Tehetségműhelyben mennyire kell a gyerekek érdeklődéséért megdolgozni?
Sztrunga Flóriánné:
Nem érzem, hogy különösen meg kellene, ezek a gyerekek tényleg rendkívül érdeklődőek. Inkább engem segít a például zöld jeles napokhoz kapcsolódó tematizálás, mert bármit mutatok nekik, igen lelkesek és kíváncsiak. Zöld óvoda és madárbarát óvoda a miénk, ezért aktív figyelemmel követjük az állatok, a víz, a madarak, a fák világnapját. A műhelymunkát ezekhez a napokhoz igazítjuk.

Ezek a műhelyes gyerekek vajon otthon is, illetve más, óvodán kívüli helyen is megtartják ezt a szemléletüket?
Sztrunga Flóriánné:
Azért tudok biztosan igennel válaszolni, mert nemcsak hallom a szülőktől, hogy mindent elmesélnek nekik a gyerekek, de megkérdeznek, pontosan milyen kísérleteket hajtottunk végre, ugyanis azokat meg akarják otthon ismételni. Ezt meg tudom érteni, hiszen a természet csodálatosan izgalmas, nem lehet ráunni még egy egészen szűk szegmensére sem. Néhányan annyira elkötelezett természetbarátok lettek, hogy még a hangyákat sem engedik otthon eltaposni.


El is járnak az ovisokkal olyan helyekre, amelyek a természeti különlegességük miatt érdekesek?
Sztrunga Flóriánné:
Igen, így voltunk a Szemlő-hegyi barlangban, a Margit-szigeten, az esztergomi Duna Múzeumban, a Fővárosi Állatkertben, az Ócsai Madárvártán, és több arborétumba járunk rendszeresen is. És nemcsak végigsétálgatunk ezeken a helyeken, hanem ahol lehet, kísérleteket végzünk a magunkkal vitt eszközökkel, és ami aktuálisan érdekes, megvizsgáljuk a megtervezett módon. Ilyenkor velünk tart néhány szülő is, aminek mindig örülünk, mert az óvoda akkor működik jól, ha a gyerekek, szülők és pedagógusok valóban együttműködnek és ehhez a mind több együtt töltött idő hozzá is segít. A szülők, ahogy ráérnek, időnként csatlakozni szoktak az óvodában tartott műhelyekhez is.

Vannak egyébként ebben a korosztályban is versenyek – bármilyen tárgyban?
Sztrunga Flóriánné: Szerencsére nincsenek, mert az óvodás gyerekek nem azért foglalkoznak bármivel, hogy arról aztán számot adjanak. A visszacsatolás az óvodai nevelésben nem versenyteljesítmény, hanem olyan szemlélet kialakítása, mint a környezettudatosság, a közös dolgokba való aktív beavatkozás, egyáltalán a világ iránti kíváncsiság megtartása, erősítése.

Milyen kísérleteket végeznek a gyerekek?
Sztrunga Flóriánné:
Szerteágazó, hányféle természeti jelenséget modellezünk meg, ezek jellemzően látványos, élvezetes, egyszerűen követhető kísérletek. Így vizsgáljuk az anyagok tulajdonságait, hogy a fa például hogyan szívja be a nedvességet, vagy készítettünk már szivárványt, vulkánt…

Vulkánt?
Sztrunga Flóriánné: Megnéztük könyvekből és filmrészletekből, milyen is a vulkán, aztán fogtunk hozzá: üvegbe élesztőt és sütőport raktunk, ezek az anyagok kölcsönhatásba léptek egymással, úgyhogy nemsokára bugyogott ki a vörös láva – a gyerekek ugyanis közbeszóltak, hogy tegyünk bele színezéket is, mert azt látták a képeken, hogy a láva vörösen izzik. De végzünk eszközspecifikusabb természetismereti kísérleteket is például periszkóppal, nagyítókkal, mikroszkóppal, vagy vízbiológiai vizsgálati eszközökkel.


Gondolom, jó híre van az óvodának.
Számtalan oka lehet annak, hogy érezzük a szülői támogatást. A szülő a gyermekén keresztül ítéli meg a nevelőintézményt. Ebben a folyamatban kiemelkedő jelentősége van az óvodapedagógus személyének. Az ő elfogadó attitűdjének, amely alapján minden gyermeket egyedi értékként kezel. Nem nélkülözhető a mindig megújulni tudás igénye, a folyamatos önképzés, az innovációra való hajlam s maga az innovációs folyamatokban való részvétel. Ez azonban még mindig kevés, az óvoda minden dolgozójának azonos szemléletet, elköteleződést kell képviselnie.

Talán a legjobb válasz lehet erre a kérdésre az a tény, hogy az óvodai felvétel idején többszörös a túljelentkezés. A legnagyobb igyekezetünk mellett sem tudunk megfelelni minden szülő azon elvárásának, hogy befogadjuk gyermekét. Oka meglehetősen prózai: nincs elegendő férőhelyünk.


Biztosan vannak más nehézségek is ebben a munkában.
A nehézséget az infrastuktúra hiánya okozza. Mint már utaltam rá a legégetőbb probléma a férőhelyhiány. A szakmai munkában kevésbé, az óvodának alkalmazkodóképes közegnek kell lennie. És bár a változások korát éljük, a köznevelés rendszerének innovációja kevésbé érintette az óvodai nevelés területét, amit értelmezhetünk úgy, hogy ez a terület nagy múltú értékeket hordoz s nem volt szükségszerű a változtatás. A gyermekek személyisége eltérő, s képességeikben is különböznek. Egy azonban közös valamennyiükben, mindegyikük nyitott az őket körülvevő világra. Nagyfokú motiváltságuk a tehetségérzékenyítés kiindulópontja.

Az óvodai nevelés és így a tehetséggondozás is akkor tölti be hatékonyan ezt a funkciót, ha sokszínű tevékenységet biztosít, hagyja a gyerekeket választani, és ha pedagógusok érzékenyek a gyermeki fejlődés minden rezdülésére. A körülmények változhatnak, a gyermekekre irányuló figyelem soha sem.