Révész Tamás, az ELTE BTK történelem szakos hallgatója, a hadtörténet szerelmese 2013-ban részesült a Sólyom-ösztöndíjban.
– Jól tudom, hogy már általános iskolás korában csatlakozott a kutató diákok mozgalmához? Honnan szerzett tudomást a mozgalomról és mi vonzotta oda?
– Már egészen kis koromtól kezdve érdekelt a történelem és a hadtörténelem. A szüleim ezért már akkoriban is kerestek számomra lehetőséget arra, hogy „kiélhessem” az ilyen irányú érdeklődésemet. Végül édesanyám úgy döntött, hogy elmegy a
megyei pedagógia intézethez, ahonnan továbbirányították Herskovits Mária pedagógus-pszichológushoz, a tehetségfejlesztéshez szakértőjéhez Budapestre. Herskovits Mária adta oda neki a szervezet akkor éppen aktuális kiadványát, egy sárga
mentorlistát. Ebben azok a felsőoktatási intézményekben és kutatóhelyeken dolgozó tudósok szerepeltek, akik nyitottak voltak arra, hogy középiskolásokat fogadjanak és irányítsák a kutatómunkájukat. Ekkor, 2000-ben csatlakoztam a mozgalomhoz és ebből a listából választottam ki a Hadtörténeti Intézetet, ahol elkezdtem a kutatást. Még ebben az évben részt vettem Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján.
– A Kutató Diákokért Alapítványnak elnöke is volt. Mivel foglalkozik az alapítvány?
– 2009 és 2012 között voltam a Kutató Diákokért Alapítvány elnöke, jelenleg az alapítvány kuratóriumának tagja vagyok. Az alapítvány legfőbb célja a középiskolások tudományos tehetséggondozásának elősegítése, ennek keretében egy kiterjedt, több mint 800 főből álló mentorhálózatot tart fenn szerte a Kárpát-medencében. Számos, most már igen komoly múltra visszatekintő rendezvényt szervez (Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája, Tudományos Esszépályázat, Kutató Diákok Országos Konferenciája - Káptalanfüred), amely elősegíti, hogy a bármilyen tudományterület iránt érdeklődő középiskolások a legelismertebb és felkészültebb magyar szakemberek kezei alatt dolgozhassanak és aztán minden évben bemutassák az eredményeiket. A Kutdiáknak eddigi 18 éves története alatt majdnem tízezer tagja volt, számosan közülük vezető kutatóintézetekben dolgoznak szerte a világban.
– Netes fórumokon látom, hogy nagyon keresnek egy alig kapható repüléstörténeti könyvet. Szinte középiskolája, a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium padjában írta meg a Repülőtér az Alpokalján című könyvét, a szombathelyi katonai repülőtér történetét összefoglaló monográfiát. Mi vonzotta ilyen fiatalon a katonai pilóták történetéhez?
– A kutatást a mozgalomhoz való csatlakozásom után kezdtem el. Az egész úgy indult, hogy miután kiválasztottam a Hadtörténeti Intézetet, mint kutatóhelyet, ott azt javasolták, hogy válasszak magamnak egy olyan témát, ami közel esik a lakóhelyemhez. Így lett ez a szombathelyi katonai repülőtér. 2001-ben, amikor elkezdtem a kutatást még csak egy tízperces előadás elkészítése volt a célom, aztán 2006-ra ez nőtte ki magát egy 200 oldalas kiadvánnyá. Ezt a Kutató Diákok Országos Szövetsége adta ki először, majd a második, átdolgozott kiadás a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg 2009-ben.
– A könyve megírása során értelmes, vagány fiatalemberek élettörténetével, olykor tragikus halálával ismerkedett meg. Mit „üzennek” ezek a fiatalok ön szerint a ma fiataljának?
– Azt hiszem, hogy a múlt önmagában nem „üzen” semmit. Pontosan úgy, ahogy mi sem „üzenünk” semmit a jövőnek. A múltat az utókor saját belátása szerint különböző módon értelmezheti, interpretálhatja. Amit szerintem a legfontosabb elmondani, hogy az én generációm szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem kellett átélnie olyan borzalmakat, mint a két világháború.
A repülést az 1900-as évek elején nagyjából olyasminek kell elképzelnünk, mint ma az űrutazást. Egy szűk réteg extrém ügyének, ami ugyanakkor elképesztő lehetőségeket rejt magában. A repülés fejlődése kezdetben rengeteg áldozatot követelt, de mára már minden kétséget kizáróan átformálta az életünket. A mindennapi életre gyakorolt hatását nagyjából az internet hatásához lehet hasonlítani. Az például, amit ma globalizációnak nevezünk egyszerűen elképzelhetetlen lett volna repülés nélkül, nem beszélve az űrkutatás hozta elképesztő technológia és kommunikációs fejlődésről.
– Ön általában is a hadtörténelem, különösen az első és a második világháború elkötelezett kutatója fiatal kora óta. Vannak még sötét foltok ezen a területen, hiszen annyian kutatják ezt a témát?
– Az első világháború és különösen az előtte lévő időszak mostanában került az érdeklődés középpontjába, elsősorban a háború kitörésének 100 éves évfordulója miatt. A második világháborút ezzel szemben már igen régóta nagy figyelem övezi. Érdemes azonban külön választani a laikusok által felkapott résztémákat és a történettudomány berkeiből induló kutatásokat. A magyar hadtörténetírás az elmúlt években számos eredményt felmutatott mind a két világháború kutatása kapcsán, azonban még mindkét területen lehet rengeteg olyan kérdést találni, amivel érdemes foglalkozni. Elég, ha csak a két háború eddig kevésbé feldolgozott társadalmi hátterére és a mindennapi életre gyakorolt hatásaira, vagy éppen a nemrég az érdeklődés középpontjába kerülő magyar háborús bűnösség kérdéseire gondolunk.
– Idén megkapta a Sólyom-ösztöndíjat, ami nagy lehetőség ifjú kutatók számára. Hogyan került az ösztöndíj közelébe, ki javasolta?
– Az ösztöndíjra Csermely Péter professzor jelölt idén januárban. Ennek igen nagy jelentősége volt számomra, hiszen nagyon kevés lehetőség van arra, hogy magyar diákok angolszász országokban folytassanak tanulmányokat.
Révész Tamás könyvét dedikálja a kutató
diákok egyik rendezvényén (MTA fotó)
– Ezek szerint már eldöntötte, hol és milyen területen használja fel az ösztöndíjat.
– Idén szeptembertől kezdtem meg a tanulmányaimat a King’s College London egyéves War Studies mesterszakán. A tervem az, hogy ennek elvégzése után kezdjem meg doktori tanulmányaimat.
– Marad a világháborúk kutatásnál vagy gondol a váltásra?
– A repüléstörténetről kutatásaimat idén a Petróczy Istvánról szóló második könyvem (Révész Tamás: A légjáró - Petróczy István, az első magyar katonai repülő élete) kiadását követően nagyjából lezártam. (Persze a tudományban csak abbahagyott kutatások vannak, befejezettek sosem…) Az új terület, ami érdekel az első világháborút követő leszerelés majd újrafelfegyverzés kérdése és a Tanácsköztársaság, valamint a Károlyi kormány hadseregszervezése. A munkám arra a mai napig vitatott kérdésre keresi a választ, hogy vajon lett volna-e lehetőség arra, hogy fegyveres erővel megakadályozzák a magyar lakta területek elcsatolását.
