Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Nagyon sokan megértették, hogy közös ügyeink vannak

2013. november 20.

Dr. Szőke Judit a Polgár Alapítvány igazgatója. Az alapítvány a hátrányos helyzetű, kiemelten cigány közösségek és egyének helyzetének javítása érdekében tevékenykedik foglalkoztatási programok, adománygyűjtés és tehetségsegítő programok szervezésével és működtetésével. Judittal a Futball tehetség programról, adományozói kedvről, civil hálózatokról beszélgettünk.

A Polgár Alapítvány igazgatójaként hogyan telik egy átlagos munkanapod, milyen területeken tevékenykedtek?
Rajtam kívül még három ember dolgozik állandó munkatársként az alapítványnál. Egyikük a pénzügyekkel foglalkozik, ketten pedig a programok szakmai részét vezetik és koordinálják. Épp most, mielőtt megérkeztél, volt a heti megbeszélésünk. Ilyenkor áttekintjük azt a három nagy területet, amin dolgozunk. Számos foglalkoztatási programunk van vidéki kis falvakban. Megnézzük, hogyan állnak a teendők, milyen elakadások vannak, nyomon követjük a folyamatokat. Ezekkel a programokkal az a célunk, hogy az emberek a közmunkából kilépve a saját ötletük megvalósításával egy piacképes terméket állítsanak elő, és ki tudjanak lépni a segélyezetti létből. Ma épp Olaszliszkát tárgyaltuk meg,  ahol a szőlőművelés jelent kiutat, ott éppen szüreti időszak van, így aktualitása is volt a témának.
 
A másik nagy projektünk a Roma Tehetségprogram. Ide tartozik a Futball tehetség program is, de ma a múlt héten megvalósult és a falakon látható képzőművészeti kiállítást értékeltük. Ezen túl adományokat gyűjtünk és osztunk. Jelenleg a karácsonyi adománygyűjtő akciót egyeztettük, ennek keretében Miskolcra viszünk majd a Szegények Karácsonyára közel ezer gyermeknek ajándékcsomagot. Ehhez ma felhívást írok, önkénteseket toborzok a csomagoláshoz és szervezem, koordinálom a teendőket. Közben persze folyamatosan pályázatokat figyelünk és írunk.
 
Mennyi időt töltötök terepen, mennyire személyes a kapcsolatotok a támogatottakkal?
A www.romatehetseg.hu adatbázisban szereplő 75 gyereknek például személyes levelet írok az egyéni fejlesztési tervek és beszámolók alapján, amiben összefoglalom az eredményeiket, igyekszem minél személyesebbé tenni a kapcsolatot. Emellett otthonukban is rendszeresen felkeressük a gyerekeket. A mentorokkal pedig éppen múlt vasárnap volt egy képzésünk. Tehát tréningek, továbbképzések, találkozók, táborok szervezése is feladatunk.
 
Dolgoztok-e önkéntesekkel?
Igen, rendszeresen. Volt, hogy toboroztunk is, de ma már önként jelentkeznek, sokan ajánlják fel a segítségüket. Nem kapcsolódtunk be az Iskolai Közösségi Szolgálatba, kipróbáltuk,  de megvallom őszintén, nem volt jó tapasztalatunk. Egyrészről rengeteg adminisztrációval járt, másrészről attól tartok, hogy ez a kötelező, rutinszerű önkénteskedés éppen a dolog lényegét veszi el. Viszont például a munkanélküliek, akik nem szeretnének kiesni a munka világából, lehetőséget látnak az önkénteskedésben, mi pedig igyekszünk mindenkinek megtalálni a testhezálló munkát.
 
Miről szól a Futball tehetség program, kiket céloz ez a lehetőség?
A Polgár Alapítvány eredeti célkitűzései szerint nem kívánt tehetségsegítéssel foglalkozni, elsősorban magas romaarányú kistelepüléseken foglalkoztatási programok indításában voltunk érdekeltek, de azt láttuk a falvakat járva, hogy nagyon sokan fociznak a telepeken a gyerekek közül. Arra gondoltunk, hogy ha ez a sport ennyire népszerű, mondhatni a szegények sportja, akkor a nagy számok törvénye alapján ezekből a gyerekekből néhánynak el kellene jutnia az élsportig.
 
Voltak-e korábbról tapasztalataitok egy ilyen program elindításához?
Teljesen tájékozatlanok voltunk a  témában, ezért csináltunk egy kutatást, és a Magyar Labdarúgó Szövetségtől kezdve számos szakértővel felvettük a kapcsolatot. Az elemzésből azt láttuk, hogy a már létező programok, például a Bozsik Program nem éri el a mi célcsoportunkat, vagy ha el is éri, nem tud segíteni a kis falvakban élő, nagyon szegény családok gyermekein. A szociális munkában voltak tapasztalataink, de ebbe a projektbe sport szakembereket vontunk be, és velük közösen dolgoztunk ki egy differenciált képességfelmérő programot. Mára közel ezer gyereket mértünk fel. Ilyenkor mi utazunk a helyszínre, és olyan pontrendszer segítségével szűrjük a fiatalokat, amit a gyerekek és a szüleik is el tudnak fogadni. 60 pontot lehet elérni a képességfelmérő tesztben, aki 50 pont felett teljesít, azt tekintjük kimagasló képességűnek.
 
Mi történik a beválogatott gyerekekkel?
Kidolgoztunk számukra egy komplex programot, amiben van havi rendszeres ösztöndíj igen magas összeggel, mely fedezi az útiköltséget, az esetleges kollégiumi szállásdíjat, az étkezést, a felszerelést. Vannak a gyerekeknek mentoraik is, persze számukra egy egészen új képzést is fel kellett építeni. A program ötödik éve működik, és a sikerei arra ösztönöztek bennünket, hogy más tehetségterületen is foglalkozzunk gyerekekkel, ebből született a Roma Tehetségprogram.
 
Hogyan működik ez a program?
Első körben létrehoztunk egy életpálya adatbázist, a www.romatehetseg.hu-t, erre épül az egész munkánk. Ezt arra szeretnénk használni, hogy támogatókat találjunk, és a nyilvánosság számára is követhetővé váljon a gyerekek fejlődése és életútja.
 
Ha jól tudom, ez a program kapcsolódik a Nemzeti Tehetség Programhoz. Hogyan?
Valóban van kapcsolódás, hiszen ez adta az ötletet a roma tehetségsegítés programjának és hálózatának kialakításához. Megnéztük, hogy a Nemzeti Tehetség Program mennyiben szolgálja az esélyegyenlőség ügyét. Két évvel ezelőtt úgy láttuk, hogy az eredeti program és a végrehajtási terv ilyen szempontból elég gyenge lábakon áll, mert nem volt benne megfelelő súllyal képviselve a védett csoportok ügye. Így arra jutottunk, hogy alapítunk egy Roma Tehetségsegítő Tanácsot, és az ebbe belépő szervezetekkel közösen  dolgoztuk ki, hogy hogyan lehetne erőteljesebben megjeleníteni ennek a  csoportnak az érdekeit a programban mind elvi, mind gyakorlati szinten.  Elvi szinten például kérdés volt, hogy biztosan szerencsés-e, ha egy kategóriaként kezeljük a szegényeket, a fogyatékkal élőket vagy éppen a cigányokat. Gyakorlati oldalon pedig az volt a kérdés, hogy biztosan olyan pályázatokat kell-e kiírni számukra, ami csupán a délutáni szakkör formájában megvalósuló tehetségfejlesztést célozza.
 
Kik a tagjai a Roma Tehetségsegítő Tanácsnak?
Szinte minden olyan alapítvány tagunk, aki tehetséges roma fiatalokkal foglalkozik. A Karaván Művészeti Alapítvány, az Igazgyöngy Alapítvány, számos iskola és intézmény, hosszan sorolhatnám őket. Igazság szerint nem is nagyon kellett tagokat toboroznunk, mert a felhívás és a vitaanyag olyan jól sikerült, hogy már a kezdetektől sokan kapcsolódtak. Ez igazolta számunkra, hogy a kezdeményezés életszerű, nagyon sokan megértették, hogy közös ügyeink vannak.
 
Sok támogatótok van, de mi a helyzet a magánadományozókkal?
Maga Polgár András (az alapítvány alapítója) is magánember, az ő érdekeltségeibe tartozó cégek támogatnak bennünket. Amikor gyűjtést hirdetünk, nagyon sokan jönnek és segítenek. Én azt gondolom, hogy nem az adományozói kedvvel van gond. Ha egy gyűjtés nem működik, akkor elsősorban magunkban kell keresni a hibát. Sok múlik a felhívás minőségén, hogy érezzék az egyének a személyes részvételük fontosságát és felelősségük súlyát. Nagyon szép történet például, hogy egy munkatársunk ismerőse úgy döntött, a  kerek születésnapjára nem ajándékot kér az ünneplőktől, hanem szeretné, ha a rá szánt összeget az alapítványnak juttatnák el a barátai. Ebből a felajánlásból például egy 11 éves kislánynak juthat egy teljes évre ösztöndíjalap. 75 gyermek számára március óta a Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alap keretéből tudunk támogatást és mentort biztosítani. Jelenleg körülbelül 200 gyerek van az adatbázisban, és addig dolgozunk, míg mindenkinek segítséget tudunk nyújtani. Ma például elhatároztuk, hogy egy nagyszabású hangszergyűjtési akciót hirdetünk, amihez reményeink szerint a Jurányiban alkotó Bodó Viktor készít majd kampányfilmet, szintén önkéntes munkában. Mindezekhez persze elengedhetetlen egy erős kapcsolatrendszer, ezért is vagyunk itt a Jurányi Közösségi Inkubátorházban, ahol sok hasonló szellemiségű, független csoport dolgozik, akik hozzánk hasonlóan új utakat keresnek.
 
Mennyire látod hatékonynak az együttműködést a civil szervezetek között? Megosztjátok egymással a jó gyakorlatokat?
Ez is egy külön munka. Szerintem nem lehet azt várni, hogy ez a kommunikáció és együttműködés magától meginduljon. Valakinek, egy harmadik félnek ezt misszióként fel kellene vállalnia, mert az együttműködés nem egyszerű dolog. De primitív dolog lenne azt gondolni, hogy azért, mert egymás konkurensei lennénk. Én azt gondolom, hogy hatékony együttműködéshez rengeteg információm kell legyen a másikról, sok-sok közös program lehetősége, és ezek megszervezése rengeteg energia a napi teendőkön túl. Mi éppen ezért léptünk be a Katalizátor Hálózatba, aminek fő célja, hogy a szegényekkel és a cigányokkal foglalkozó szervezeteket összehozza, és együttműködéseket kezdeményezzen. A múlt héten például a hálózatokról volt szó, ebben a témában osztottuk meg egymással a tapasztalatainkat.