A civil társadalom felől érkező elismerésnek különleges értéke van, hiszen a kutatói munka közvetlen hasznosulásának egyik fő célterületéről érkezik. Bár a legtöbb tudós fő motivációja a megismerni vágyás, a biomedicina területén ez mindig párosul a betegségek okainak feltárására, jobb gyógyítására való törekvéssel. Az alapkutatásokat az adófizetők pénzéből fedezi a mindenkori kormányzat, így a politikai döntéshozók számára is fontos visszajelzés, hogy a tudomány eredményeit és művelőit megbecsüli a társadalom, jelen esetben a díj alapítói és fenntartói, a hazai vállalkozók.
A tudomány iránt érdeklődő hazai közönség jól ismeri az arcát, agykutatóként és akadémiai intézetvezetőként. De azt kevesebben tudják, hogy rangos nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságában is dolgozik. Milyen feladatot jelent ez a „tudomány-nagyköveti” tevékenység?
A Hippocampus c. folyóiratot az Egyesült Államokban szerkesztik, ennek én vagyok a neuroanatómia rovatszerkesztője. A feladat azt jelenti, hogy a folyóirathoz publikációra benyújtott anatómiai témájú kéziratokhoz én jelölöm ki a bírálókat, majd a bírálatok alapján döntenem is kell a cikk elfogadásáról, annak feltételeiről, revízióról, vagy éppen a cikk elutasításáról. A főszerkesztő felülbírálhatja ezt a döntést, de ilyen nagyon ritkán fordul elő. Hosszú évekig végeztem ezt a feladatot a European Journal of Neuroscience folyóirat számára is, amely az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének folyóirata, szintén komoly presztízzsel bíró szaklap. Jelenleg is szerkesztőbizottsági tagja vagyok további hat nemzetközi folyóiratnak: a Neuroscience, a Journal of Chemical Neuroanatomy, a Brain Structure and Function, az Experimental Brain Research, az Experimental Neurology és a Clinical Neuroscience c. folyóiratoknak.
Az utóbbi időben az európai tudománypolitika alakításában is jelentős szerepet vállal – az egyik vezető tanácsadó lett ezen a téren. Mi a feladata ebben a minőségében?
Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke felállított egy 15 tagú Tudományos és Technológiai Tanácsadó Testületet, melynek tagjait nem a tagországok delegálják, hanem tudományos főtanácsadója, dr. Anne Glover segítségével maga választotta ki és kérte fel. Ebben helyet kapott több kiváló tudós, köztük egy Nobel-díjas, illetve a tudomány eredményeit hasznosító ipari szféra képviselői is, például a GE európai elnök vezérigazgatója. Nagy megtiszteltetés, hogy magyar kutatóként bekerülhettem ebbe a grémiumba, amely az egyes európai uniós igazgatóságok (DG, Commission) szakterületei felett átívelő, általános tudománypolitikai problémákkal foglalkozik, mint például a tudomány és a társadalom viszonyrendszere.
A nemzetközi tevékenységei során találkozik olyan véleménnyel, amely a magyarok – általunk előszeretettel említett – tehetségét dicséri?
Hasonló megjegyzésekkel gyakran találkozik az ember. Korábban atomfizikusaink vívtak ki különleges tiszteletet a magyar tudomány számára, ma talán inkább a matematika és az agykutatás egyes területein vagyunk különlegesen ismertek és elismertek. Minden a hagyományokon, egy-egy kiemelkedő tudós egyéniségen múlik, akik olyan kisugárzással, eredeti gondolkodásmóddal és tekintéllyel rendelkeznek, ami több utódgeneráción keresztül is hat. Ilyen volt az agykutatás területén Szentágothai János, és egyik tanítványa, Somogyi Péter, őket én is mestereimnek tudhatom.
Bár nem tartozik az idősebb kutató nemzedék tagjai közé, már most is több generációra való, közelebbi vagy távolabbi értelemben vett tanítványa ért el kiemelkedő eredményeket. Úgy látom, hogy a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet (KOKI) igazi szakmai tehetségfelkaroló intézmény. Tudatosan az?
A sok tudománypolitikai, igazgatási és nemzetközi feladat olyan mértékben leterhel, hogy a kétkezi kutatómunkát, a felfedezés mindennapi örömét át kellett engednem tanítványaimnak. Bár a kutatási témákat és alkalmazandó technológiai fejlesztéseket mindig együtt beszéljük meg, a gyakorlati kivitelezés az övék, és lassan terelgetem őket abba az irányba, hogy a témákat is többnyire ők találják ki. Többen már egészen fiatalon elérték azt a szintet, hogy az eredmények komprehenzív értékelésére, publikációk és pályázatok megírására, egy önálló laboratórium vezetésére is alkalmassá váltak, azaz kirepültek a fészekből. Azért szerencsére nem túl messzire, többségük itt a KOKI-ban megtalálta számítását, itt alapított saját kutatócsoportot. Tudatosan törekszik az intézet vezetése arra, hogy a fiatal tehetségeket önállósítsa, a külföldre szakadtakat hazacsábítsa – ebben nagy segítségünkre van az MTA elnöke által elindított
Lendület program – és megtartsa. A függetlenség garantálása mellett fontos, hogy egyre több hazai és nemzetközi pályázati forrás is megnyílik a valódi tehetségek előtt, így nekik nem kell félni attól, hogy itthon financiálisan ellehetetlenülnek.
Kikre a legbüszkébb a tanítványai vagy fiatal munkatársai közül?
Több kiváló, önállósodott tanítványom van, akikre büszke vagyok, a sértődések elkerülése végett névsorban említem őket: Acsády László, Gulyás Attila, Hájos Norbert, Katona István, Maglóczky Zsófia, Soltész Iván (jelenleg tanszékvezető a Kaliforniai Egyetemen, és Tóth Katalin (csoportvezető a Quebec-i Egyetemen). Még többen vannak, akik már az ő tanítványaikként dolgoztak a laboromban, illetve akik postdoc-ként csatlakoztak hozzám, majd ezután váltak függetlenné, például Makara Judit, Nyíri Gábor vagy Varga Viktor.
Önre vajon ki büszke most, például a Prima Primissima díj átadása után – egykori mentoraként?
Odafent remélem Szentágothai János. Ugyanakkor nagyon sokat köszönhetek a ma is kiváló alkotókedvnek örvendő Somogyi Péternek, Buzsáki Györgynek és Módy Istvánnak, akik nem csak mentoraim, de barátaim és együttműködő partnereim is voltak évtizedeken keresztül.
Megkerülhetetlen a kérdés: mit jelent a tehetség?
Mindenekelőtt megismerni vágyást, olthatatlan tudásszomjat. De természetesen kell egy bizonyos vele született felfogóképesség, mert hiába a szorgalom, a motiváció, ha minden lepereg a hallgatóról. Hiába tölt el az illető rengeteg időt szakkönyvek olvasásával, magyarázhat neki a témavezető naponta órák hosszat, ha másnapra mindent elfelejt. Ez általában összefügg a motiváltsággal, hiszen ha valakinek állandóan a kutatási témája jár a fejében, akkor mindig lesz mihez kötnie az új ismeretanyagot. Legalább ilyen fontos az eredetiség, amit nehezen lehet tanulni. De belső világunk, érzelemgazdagságunk, ami jelentősen kihat eredeti gondolkodásmódunkra, fejleszthető, méghozzá elsősorban a művészetek és egyéb katartikus élmények által.
Akkor ezért zenél aktívan: ezért klarinétozik és énekel magas színvonalon kórusban?
Igen, úgy érzem, hogy saját kutatói eredményességem, eredetiségem is jelentős mértékben annak köszönhető, hogy aktívan muzsikáltam kisgyerek koromtól fogva.
Igen jól ért a borokhoz, és "borakadémikus"-ként külön figyelmet fordít a fiatal borászokra. A borászatban mitől lesz valaki ötletes, innovatív, tehetséges?
Valóban ez is egy hobbimnak tekinthető, a borok sokfélesége is része annak a biológiai diverzitásnak, aminek szépségét egy biológus már szakmájánál fogva is megtanulta csodálni. A legjobb borászok pedig igazi reneszánsz egyéniségek, hiszen alkotásaik a tudomány és a művészet összefonódásából, szoros együttműködéséből fakadnak.
Friss Prima Primissima díjasként – az eddigi megannyi elismerése sorában – hova helyezi ezt a díjat? 
