Dorottya a lettországi Siguldába utazhatott, hogy részt vegyen a 2013. május 29-31. között megrendezett
nemzetközi versenyen, melyen kiemelkedő, második helyezést ért el. A versenyre elkísérte zongorakísérőként bátyja, Barnabás, aki a Zeneakadémia első éves zongoraszakos hallgatója, valamint édesapja, Kérges Albert, aki Dorottya felkészítő tanára. Dorottya furulyásként már évek óta rendszeresen megméretteti magát különböző regionális és országos versenyeken, ahol mindig előkelő helyen szerepel. A regionális versenyek aranyés nívódíjai mellett a háromévenként megrendezett
Országos Czidra László Furulyaversenyen 2010-ben első, 2013-ban második díjat kapott.
A Határtalan lehetőség-pályázat segítségével sikerült kijutnod idén a lettországi Siguldában megrendezett zenei versenyre, ahol második helyezést értél el. Zenei pályafutásodban milyen jelentőségű ez az esemény és ez az eredmény?
A pályázatnak köszönhetően jutottam ki. Zenei pályafutásomon ennek az eredménynek nagy jelentőséget tulajdonítok, mert sok regionális versenyeredmény és országos első, valamint második helyezések után először vettem részt külföldi, nemzetközi versenyen. Nagy dolognak éreztem már azt is, hogy kijutottam, de annak különösen örülök, hogy helyezést is sikerült hazahoznom onnan. Büszke vagyok erre, mert igaz, ugyan, hogy nem kimondottan furulyásoknak meghirdetett verseny volt, hanem mindenféle hangszeres indulhatott, vegyes mezőny volt.
Sikerült volna ezen a megmérettetésen pályázati támogatás nélkül részt venni?
Nem, semmiképpen sem tudtuk volna az anyagiakat előteremteni.
Még csak 13 éves vagy, de már előkelő sikereket értél el. Ki segíti felkészülésedet? Úgy tudom, hogy édesapád, Kérges Albert zeneművész.
Igen, elsősorban ő segíti a felkészülésemet, annál is inkább, mert ő a zeneiskolai tanárom is. Amellett másoktól is sokat tanulok. Többször is vettem már részt furulyás kurzusokon, magánórákon. Így dolgozhattam a
Soproni Régizenei Napokon Anneke Boeke holland furulyaművésszel, Januj Annával, a lipcsei Zeneakadémia tanárával, a szombathelyi
Savaria Régizenei Műhelyen Prehoffer Gáborral. Ezen kívül nagyon sokat hallgatok furulyafelvételeket.
Miként fordult érdeklődésed a furulya felé? Nem könnyű hangszer.
Természetesen a családi háttér miatt, ami adott volt, édesapám fúvós zenetanár. Az ő keze alatt kezdtem zenélni, mint a testvéreim is, csak én maradtam a furulyánál, nem váltottam másik hangszerre.
Játszol azért más hangszeren is?
Próbálkozom alapfokon a zongorával, és a kántorképző táborban orgonálni is elkezdtem.
Jelenleg a vasvári Városi Zeneiskola növendéke vagy. Hogyan tervezed, hol folytatod tovább tanulmányaidat?
Most nyolcadikos vagyok általános iskolában, utána a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában szeretnék tovább furulyát tanulni.
Kapsz segítséget az iskolán és a családon kívül a felkészülésedhez és az utazásokhoz máshonnan is?
Szakmai és lelki segítséget igen, ahogy korábban említettem is. Anyagiakat nem.
Mik a közeli terveid, milyen versenyeken indulsz?
A legközelebbi verseny december közepén Hatvanban lesz, a
V. Országos Barokk Zenei Fesztivál, két éve már részt vettem rajta, akkor első helyezést értem el. Tavasszal regionális versenyen veszek részt Szombathelyen, és tervezzük az Országos Továbbképzős versenyen is az indulást.
Hogy érzed, mire volna jelenleg a legnagyobb szükséged a továbblépéshez?
A szakmai továbblépéshez jelenleg a legnagyobb szükségem egy megfelelő minőségű furulyára lenne, ugyanis a mostani hangszerem alapfokú, zeneiskolai szintű. És szeretnék egy sopranino furulyát is, amivel bővíthetném olyan művekkel a repertoáromat, amelyeket most hangszer híján nem tudok eljátszani.
