A QR kód megkapta az Európai Szabadalmi Hivatal közönségdíját.
Mintegy húszezren szavaztak az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Office, EPO) idei innovációs díjának döntősei közé bejutott projektekre. Meggyőző fölénnyel, a voksok egyharmadának begyűjtésével nyert egy olyan találmány, amely éppen idén ünnepli huszadik születésnapját, és amely mára leváltani látszik a sok évtizede létező vonalkódos technológiát. Utánajártunk, mit tudott egykor és mire fogjuk használni holnap a QR kódot.
A látszólag szeszélyes összevisszaságban egymás mellé helyezett fekete-fehér négyzetekből kirajzolódó QR kódok nélkül ma már elképzelhetetlenek a hétköznapok: hirdetőtábláktól a különböző termékek csomagolásáig ezernyi helyen találkozunk velük. Hogy megértsük a találmány fontosságának lényegét, 1974. június 26-a reggel 8 óra 1 percre kell visszanyúlnunk: az Ohio államban lévő Troy település Marsh szupermarketjében ugyanis ekkor olvastak le „élesben” először vonalkódot, méghozzá egy csomag Wrigley’s Juicy Fruit rágógumiról.
Az ekkor még egydimenziós vonalkód gyorsan elterjedt az egész világon, de a kilencvenes évek elején az autóalkatrészeket gyártó japán Denso Corporation kötelékében dolgozó, az EPO elismerését most átvevő Masahiro Hara társaival úgy döntött, hogy ideje továbblépni. 1994-ben ők találták fel a most díjazott QR kódot, melynek a neve az angol „Quick Response”, vagyis gyors válasz rövidítése. A kód felépítése lehetővé teszi, hogy a korábbi vonalkódokhoz képest a scanner mintegy húszszor gyorsabban azonosítsa a benne tárolt információkat, de ami ennél talán lényegesebb: az egyszerű kis négyzet alakú ábrába kódolt lehetőségek száma szinte végtelenre nyúlik.
Egy rövid összehasonlítás világossá teszi a fő különbségeket. Egy klasszikus egydimenziós vonalkód mindössze húsz betű vagy szám tárolására képes, ami az információs korba lépve nem elégítette ki se az ipar, se a hirdetők igényeit. Ezzel szemben a QR kód közel hétezer számot képes tárolni, emellett betűket és szimbólumokat is, sőt japán, kínai és koreai karaktereket, valamint bináris adatokat is. Míg a vonalkódoknál csupán egy irányba, vagyis egy dimenzióban olvashatók a tárolt adatok, a QR kód esetében több irány is működik: átlósan, illetve fel/le.
A legnagyobb kihívást a kód leolvasásának gyorsítása jelentette: a QR kód három sarkában elhelyezett pozicionáló négyzetek ötletével Masahiro Hara ezt a nehézséget is leküzdötte. A találmány elterjedésében fontos szerepet játszott, hogy a Denso nyilvános kóddá tette a QR kódot: bárki ingyen használhatta a modellt. A valódi áttörést 2002 hozta, amikor Japánban a QR kód leolvasására alkalmas telefonok széles körben elterjedtek.
Mire jó a QR kód? Ha okostelefonunkra egy megfelelő alkalmazást letöltve olvasunk le egy QR kódot, akkor rögtön a megfelelő weboldalra léphetünk: ma már alig fordul elő olyan nyomtatott újság vagy magazin, amelynek a hirdetéseiben ne szerepelne QR kód, ami így egycsapásra lehetővé teszi az azonnali online vásárlást. A bevásárláskor is segítséget nyújt a kód, hiszen az üzletekben sétálva a QR kód leolvasása után egy-egy termékről részletes információ töltődik be, sőt Dél-Koreában már a nagybevásárlás is elintézhető így: a vevőnek csak a kódokat kell bescannelni, s az áruk a kasszánál várják.
2011 és 2012 között az európai okostelefon-tulajdonosok körében a QR kódokat beolvasó felhasználók száma elképesztő mértékben, mintegy 96%-kal növekedett, megközelítve a 17,5 milliós számot. Egy az amerikai lapokban fellelhető QR kódokat figyelő felmérés szerint a 2011. évben 617%-kal nőtt a kódok használata. Eközben a Denso tovább fejleszti találmányát: már megjelent az iQR, ami még kisebb méretben még több adatot képes tárolni.
Míg egy hagyományos, egydimenziós vonalkódban az azt alkotó oszlopok és a közöttük lévő űrök szélessége tárolja az információt, addig a kétdimenziós QR kódokban az oszlopokba és sorokba rendezett fekete és fehér elemek elrendezése hordozza az információt. A kis négyzet alakú ábra három sarkában elhelyezett fekete jelek segítenek a kód gyors és bármilyen szögből történő leolvasásában. Amikor egy okostelefon kamerája leolvas egy QR kódot, a leolvasó szoftver elkezdi elemezni azt, összeveti a sötét és világos területek arányát, korrigálja a hibákat, kiegészíti az esetleg elmosódott részleteket. Miután a szoftver digitálisan „összerakta” a QR kódot, az adattartalmat kezdi vizsgálni, majd olvasható információvá alakítja azt.
A QR kódon kezdetben Masahiro Hara azért kezdett el dolgozni, hogy munkaadója logisztikai rendszerét fejlessze, ám végül a fizikai és a virtuális világ között épített hidat. A feltaláló 2007-ben a Nikkei Business Publications kiválósági díját, 2012-ben a Japan Institute of Design Promotion jó dizájnért odaítélhető elismerését vehette át, 2014-ben az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) közönségdíját érdemelte ki.
Az 1973-ban létrehozott EPO ma a világ legnagyobb szabadalmi hivatala, ahol jelenleg évente 266 ezer szabadalmi kérelmet dolgoznak fel. 2006 óta az EPO az Európai Innovációs Díjjal (European Inventor Award) ismeri el a kiemelkedő feltalálókat. Független nemzetközi zsűri értékeli és pontozza a különböző területeket képviselő találmányokat és választja ki az öt kategória győzteseit az adott találmány társadalmi, gazdasági és technológiai előnyeit mérlegelve.
Június közepén Berlinben adták el az innovációs szakemberek körében világszerte nagy elismerésnek örvendő díjakat, melyek között az egy négyzetmilliméteres chipet, a víztisztító membránt, a térbeli nyomtatást, a TBC elleni új gyógyszert kifejlesztő feltalálókat ismertek el, valamint a 94 évesen is új találmányokon dolgozó Artur Fischert, aki több mint ezer találmánnyal gazdagította mindennapjainkat.
Tudta Ön, hogy a MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) által fenntartott tehetseg.hu weboldalt saját QR kódunk leolvasásával villámgyorsan betöltheti okostelefonján? A kódra azért vagyunk különösen büszkék, mert a Czakó Zsolt grafikus által tervezett arculat elemeinek felhasználásával készült.
