Sokaknak ismerős lehet az érzés: a kíváncsi, világra nyitott gyermek nagy érdeklődéssel fordul a természet csodái felé. Csakhogy az általános és a középiskola csillapítja vagy legrosszabb esetben egyenesen megszünteti az ilyen irányú érdeklődést: számos tudós arról számol be, hogy csak az egyetemen vagy a doktori képzése küszöbén fordult újra komolyan az érdeklődése a tudomány felé. A probléma okát természetesen nem a fiatalokban, sokkal inkább az oktatási rendszerek hibáiban kell keresni, de attól a kérdés még kérdés marad: hogyan vonjuk be érdemben az általános és középiskolás korosztályt a valódi tudományos munkába?
A 2012 óta megjelenő
Journal of Emerging Investigators (JEI) az egyik a lehetséges válaszok közül. A terepmunka vagy a laboratóriumokban szerzett tapasztalat ma már számos középiskolás számára viszonylag könnyen elérhető, a JEI szerkesztői azonban továbbmentek ezen az úton, amikor belátták, hogy minden tudományos eredmény egyik legfontosabb aspektusa az, hogy született-e róla érdemi, lektorált publikáció. Az, hogy ilyen fiatalon elismert tudósok komolyan foglalkoznak a laphoz beküldött cikkekkel, s nem csupán az elutasítást vagy elfogadást közlik az ifjú kutatókkal, hanem mentorálást nyújtanak, hasznos tanácsokat adnak a munka folytatásához, az eddigi visszajelzések alapján óriási lendületet ad a tudósjelölteknek.
A nem mindennapi történet 2011-ben indult a Harvardon végzett Sarah Fankhauser jóvoltából: egy 8-10 évesekből álló osztály Angliában poszméhekkel végzett kísérleteket, az eredményeiket közlő szakcikkben pedig a hálás kutató társszerzőiként tüntette fel őket. A résztvevő diákok a munka megtervezésén és kivitelezésén túl felismerték, hogy a tudomány igen szórakoztató foglalatosság, és azt is, hogy nagyszerű dolog valami olyasmiben részt venni, amit korábban még senki sem csinált. Innen jött az ötlet: azt korábban is tudtuk, hogy megfelelő biztatással a közoktatásban tanulók is rávehetők arra, hogy saját kutatásokat végezzenek, de azt is be kellett látni, hogy a szakfolyóiratok nem fogadnák el cikkeiket publikálásra. Ha viszont egy elsődlegesen a fiatal tudósgenerációt mint olvasóközönséget megcélzó lapban megjelenhetnének az eredmények, az sokakat ösztönözne, hogy energiáit ebbe az irányba terelje.
A felhívás meghirdetése után 2011 októberében beérkeztek az első cikkek, majd 2012 januárjában megjelent az első tanulmány. A kezdetben néhány elkötelezett kolléga és barát közreműködésével készült újságnak ma már több mint nyolcvan önkéntese van, akik közreműködnek a cikkek elbírálásában és az ifjú tudósok mentorálásában. A JEI virtuális hasábjain a mai napig összesen harminchárom tanulmány jelent meg: míg az első felhívásra néhány cikk érkezett, manapság már átlagosan havi két dolgozatot kapnak a szerkesztők.
A JEI bevallott célja, hogy a legfiatalabb tudósgeneráció kísérletei is komoly szakmai véleményt kapjanak, s hogy már korán megalapozódjon a remélhetőleg élethosszig tartó elköteleződés a tudomány iránt.
