Barbarics Mártával, a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola tanárával beszélgettünk gamifikációról, versenyszellemről és pontozásos értékelésről. INTERJÚ.
Mivel foglalkozol, hol és hogyan alkalmazod a gamification-t?
Idén végeztem az ELTE matematika-angol tanári mesterszakán. Az összefüggő, egyéni szakmai gyakorlatomat a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolában végeztem. Az intézmény specialitása, hogy két tanítási nyelvű középiskola, így a matematikát angolul tanítom, emellett pedig nyelviskolában is adok órákat. A tanári szakdolgozatomat a gamificationről írtam, egészen pontosan arról, hogy hogyan lehet az angol nyelv tanításában a játékosítást alkalmazni, a fókusza pedig a gamification alapú értékelés és ennek gyakorlati kivitelezése volt. Mindhárom osztályban, ahol tanítok, ezt a módszert alkalmazom a pedagógiai munkában.
Mit jelent a gamification alapú értékelés?
Az értékelés Prievara Tibortól származik, ő a tanárblog egyik szerkesztője és gyakorló angoltanár. Néhány évvel ezelőtt egy pedagóguskonferencián beszélt a gamificationről, itt ismerkedtem meg a témával. A módszer alapja, hogy a tanítást bizonyos egységekre osztjuk, például három-négy hetes periódusokra. Az egységek alatt a tanulók pontokat szerezhetnek dolgozataik, házi feladataik, felelés, beadandó és sok egyéb feladat útján. Fontos, hogy alapvetően nem osztályzattal értékelünk, hanem egy pontrendszer alapján. A pontokat a 3-4 hetes szakasz végén váltjuk át osztályzattá, így havi egy jegyet kapnak a diákok.
Ki és milyen szempontok szerint állítja fel a pontozási rendszert?
Többféle verziót is hallottam már. A tanárok, akik alkalmazzák a módszert, maguk szabják testre a tanulóik igényeihez és adottságaihoz mérten. Én azt a pontozást vettem át, amit Prievara Tibor használ. Ebben a rendszerben 20 pont a maximum, ebből 10 pont az adott anyagrész témazáró dolgozata, a további 10 pont pedig egyéb házi, beadandó, röpdolgozat, felelés, vagy más feladat elvégzésével szerzett pont. A röpdolgozatot például mini pontszerző akciónak hívjuk, így ha valaki óráról órára készül, akkor ezekből gyűjthet pontot, de ha nem, akkor sem éri semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Amióta ezt bevezettük, a fiatalok imádnak röpdolgozatot írni, ha nincs „mini” az óra elején, akkor többen is hiányolják. Nagy öröm, hogy olyan visszajelzéseket kapok a diákoktól, hogy rendszeresebben készülnek az órákra, míg korábban csak a témazárókra tanultak. További remek hozadéka a módszernek, hogy az iskolai stresszt és teljesítmény-szorongást rendkívüli módon csökkenti.
A gamifikáció alapú oktatás szellemisége nagyon demokratikus, ügyelek arra, hogy mindent megbeszéljek a diákokkal és rendszeresen visszajelzést kérjek tőlük. A hiányzások pótlása például nehéz kérdés volt, mert a távol lévő tanuló kevés pontot gyűjtött: ennek szabályairól közösen állapodtunk meg a diákokkal. A fiatalokkal kérdőívet töltettem ki, ami arról szólt, hogy hogyan látják az oktatási rendszer értékelési gyakorlatát, majd az első három hetes szakasz után a saját módszeremről is kérdőívet készítettem. Statisztikailag szignifikáns változás abban a kérdésben jelentkezett, hogy mennyire tükrözik az iskolai osztályzatok a tanulásba fektetett energiát. Ez az átlagos iskolai értékelésben a lehető legalacsonyabb értéket kapta minden osztályban, és szintén ez volt az, ami statisztikailag szignifikáns növekedést mutatott már az első három hetes periódus után. A kifejtős, szöveges válaszokban is jelezték, hogy úgy érzik, ez a pontozás sokkal jobban tükrözi a tanulásba fektetett energiájukat.
Hány éves gyerekek körében vannak tapasztalataid?
Jelenleg szakközépiskolában tanítok, 14-18 év közötti diákokat. A szakdolgozatomhoz készítettem interjút tanárokkal, akik már alkalmazzák a gamificationt, így van némi rálátásom általános iskola alsó tagozattól kezdve a felsőoktatásig a játékosítás tapasztalatairól. Maga az ötlet éppen onnan származik, hogy a 21. századi kihívásokra az oktatási rendszernek válaszokat kellene nyújtania. Prievara Tibor írt arról részletesebben, hogy csináltak egy felmérést a Microsoftnál azokról a 21. századi képességekről, melyekkel a jövő munkavállalóinak rendelkezniük kell. Önszabályozás, önálló tanulás, tudásépítés, kommunikáció és nyelvhasználat. Az általam vizsgált és alkalmazott értékelési rendszer mindennek az átalakuló pedagógiai munkának egy kis szelete (az iskolai értékelés problémáira keresi a megoldást), míg a gamifikációt rengeteg egyéb területen és módon is lehet alkalmazni.
Milyen egyéb utakat látsz a pedagógiai gyakorlat megújításában?
Mivel jelenleg angolul tanítok matematikát, nekem ez elég nagy falat, erre nem volt semmiféle módszertani felkészítés az egyetemen. Az egyik irány, ami érdekel, az idegen nyelv tanításának játékosítása, illetve a tantárgyak közötti átjárhatóság megteremtése, hogy ne egymástól szeparált tudásblokkokat kapjanak a tanulók. A legfontosabbnak azt a kérdéskört tartom, hogy az idegen nyelvet és a kommunikációt hogyan lehet integrálni. A matematika oktatás területén a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése is foglalkoztat.
Honnan ered a gamification vagy magyarosan gamifikáció kifejezés?
A gamification lényege játékelemek és játékmechanizmusok beépítése nem játékos környezetbe. Tehát szigorú értelemben véve nem játékról van szó, hanem egy alapvetően nem játékos környezetben, amilyen az oktatás vagy a munka világa, alkalmazunk olyan elemeket, amikkel különböző célokat érhetünk el, így növelhető a motiváció, az aktivitás, a résztvevők bevonása.
Vannak-e objektív mérőszámai a módszer hatékonyságának?
Az üzleti életben feltétlenül, hiszen ott egzakt módon mérhetőek például az eladási adatok vagy egy honlap látogatószámának növekedése. Az oktatás területéről Prievara Tibornak és több gamificationt alkalmazó pedagógusnak vannak kutatásai a diákjaikkal készített kérdőívekből merítve.
Mi a szerepe a játékosításban a versenynek, a versenyszellem felkeltésének?
A verseny egy bevonható eleme a játéknak. Ha az oktatást nézzük, akkor ez elég ingoványos terület, pontosabban azt mondanám, hogy a pedagógus felkészültségére és hozzáállására van bízva, hogy megfelelőképpen használja ezt a módszert. A játékosításban sokkal fontosabb a belső motiváció felkeltése, az élvezet kedvéért végzett munka: ez a játékokban jelen van. A pontozásnál engem nagyon foglalkoztatott a külső és a belső motiváció kérdése. Vannak kísérleti eredmények, melyek szerint a külső motiváció képes lerombolni a belsőt, tehát ha valami már eleve jól működik, akkor én külső jutalmazással el tudom venni a kedvét az illetőnek a tevékenységtől. Ezért azt fontos szem előtt tartani, hogy a pontozás és a külső motiváció az érdeklődés felkeltésére rendkívül alkalmas, de ha a bevonódás, az aktivitás valamiben már működött, akkor azt nem szabad agyonvágni pontokkal és külső jutalmazással. A versenyeztetésről egyébként az a véleményem, ami Mérő László gondolata, hogy a versenyszellem és a kooperáció minden társas tevékenységben jelen van, csak a megfelelő arányt kell kialakítani. A magyarországi oktatási rendszerben sokszor a versenyzés kap nagyobb hangsúlyt, ezért nálunk inkább a kooperáció erősítése lenne a cél, ami szintén megvalósítható játékelemek bevonásával.
Hány pedagógus alkalmazza itthon a módszert, van-e közöttetek kommunikáció?
Azt tapasztaltam, hogy bár egészen sok pedagógus alkalmazza már a játékosítás elemeit, alig tudnak egymásról és kevés lehetőség nyílik tapasztalatcserére. Ezért létrehoztam Gamification a magyar oktatásban címmel egy Facebook csoportot, hogy ezek az emberek egymásra találjanak és lehetőség nyíljon közös gondolkodásra, programok szervezésére és kommunikációra. Mára közel 700 tagja van a csoportnak.
