• Milyen elvárásokkal jelentkeztél a tutori szerepre?
Nem volt elvárásom a tutori szereppel szemben, inkább egy új motivációforrásnak éreztem, várakozással tekintettem a „feladatra”. Hiszek abban, hogy kölcsönösen adhatunk egymásnak a programban résztvevő fiatalokkal. Talán éppen azért is, mert az én fő tevékenységem, tapasztalataim olyan világba is elvezethetik őket, amivel ritkábban találkozik egy tehetséges fiatal. Ezáltal személyiségfejlődésükben, önismeretük fejlesztésében, pozitív gondolkodásuk, hitük megerősítésében adhatok nekik, ők pedig érdeklődésükkel, motivációjukkal, tudásvágyukkal tovább ösztönöznek engem hivatásom iránti elkötelezettségemben.
• Miért tartod fontosnak az egyéni segítségnyújtást a tehetséges fiatalok számára?
A támogatás mindenkinek jól jön. Ott lenni; erőt, hitet adni; válaszolni, amikor kell; sokszor ez a legtöbb, amit megtehetünk másokért. Minden gyermek és tehetséges fiatal is egyedi; egyéni problémákkal, megoldandó feladatokkal, megugrandó akadályokkal. Nagyszerű dolognak tartom a lehetőséget, hogy egy ilyen programon keresztül, köznevelési intézményen kívül találkozhat fiatal és felnőtt. Tetszik, hogy a program éppen azt „várja el”, hogy a tutor a saját személyiségével „dolgozzon”, azt adja, amire adott időszakában szüksége van tutoráltjának.
Nagyon meghatározó és a személyiségfejlődésre erősen ható minden olyan felnőtti támogatás, kísérés, ami a fiatal önmagában való hitét megerősíti, én ezért tartom nagyon fontosnak a programot.
• További gondolatod, amit fontosnak tartasz a tutorálással kapcsolatosan:
„Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.” (Pilinszky János)
