Bényei Éva Bernadett már diákként is jelentős eredményeket ért el. Kutatóbiológussá válása során is töretlen lelkesedéssel bizonyít a tudományos életben. Ezúttal a Matehetsz Mentor Programjáról, számára új szerepben, mentorként kérdeztük.
Teljes személyiségedet alakítja a magas szintű természettudományos képzettséged. Mit gondolsz? Tudnál-e egy humán területen tehetséges fiatalnak is mentorként segíteni célkitűzéseinek megvalósításában, perspektívájának alakításában?
Természetesen a céloktól függően, de úgy gondolom, hogy az esetek egy jelentős részében tudnék. Magától értetődően nem elsősorban a szakmai fejlődésében, hiszen ily módon a mentorált biztosan tájékozottabb lenne a humán terület témáiban nálam, azonban vannak olyan univerzális fejlődési lehetőségek, amik függetlenek ettől. Ide sorolhatjuk a kommunikációs készségeket, ezen belül például az előadásmódot vagy a nyilvános beszédet. Ugyanakkor említhetünk olyan alapvető tevékenységeket is, mint az önéletrajz elkészítése, amely egy elsőre nehéz, ám rendkívül fontos része egy tehetséges fiatal életének és szükséges lehet céljai elérésében. Mindemellett, a különböző irányok képviselői egy mentor-mentorált kapcsolat vonatkozásában is teljesen új perspektívákat mutathatnak a másik félnek. Tehát nem csupán úgy gondolom, hogy ez megvalósítható feladat, hanem rendkívül izgalmas és egy újfajta fejlődési lehetőség számomra is.
Mostani mentoráltjaidhoz a közös nevező a természettudomány, mindkét fiatal orvosi pályára készül. Kérlek, mutasd be őket!
Jelenleg két mentoráltam van a programban: Várkonyi Beáta és Szalay Balázs, mindketten motivált középiskolások. Betti számos területen aktívan tevékenykedik, széles érdeklődési körrel bír. Négy évig tagja volt a Magyar TáncSport Szakszövetségnek, ahol D osztályban versenyzett párjával mind standard, mind latin versenytáncokban. Jelenleg a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Diákönkormányzatának alelnökeként közösségszervezéssel és rendezvények lebonyolításával foglalkozik, továbbá lelkesen érdeklődik a természettudományok és a kutatás iránt. Kiváló kommunikációs és gyors problémamegoldó készsége, valamint önállósága és kitartása megalapozza, hogy sikerrel megvalósítsa a terveit.
Balázs a Győri Révai Miklós Gimnázium biológia-kémia tagozatának tanulója, aki szintén a sport és a tudomány világában is megállja a helyét. Igazolt tollaslabda versenyző, kimagasló eredményeket ért el az Országos Diákolimpiákon. Igazi optimista, tanulékony és empatikus fiatal. Magas szintű nyelvismerete, nyitottsága és kreativitása révén biztosan eredményes lesz a leendő hivatásában.
Mikor érezted először kellően érettnek magad ahhoz, hogy mentoráltad legyen? Egyáltalán függhet-e ez az életkortól?
A kérdés nagyon jó, és egészen pontos dátummal nem is tudom megválaszolni. Már viszonylag korán, még középiskolás koromban több hasonló diákkal, tudatosság nélkül elkezdtük egymást mentorálni. Ha valamelyikünk készített egy absztraktot vagy egy előadást a soron következő konferenciára, akkor azt átnéztük egymásnak és építő kritikával láttuk el. Valahogy így kezdődött... Időközben rájöttem, hogy én ezt nagyon élvezem csinálni. A későbbiekben pedig igyekeztem megragadni minden lehetőséget, hogy ha tudok, akkor akár mentorként is működjek. Az életkortól szerintem kevésbé függ a feladat, nekem is volt olyan mentoráltam, aki nálam idősebb volt. Úgy gondolom, hogy a leginkább befolyásoló faktor az, hogy egy területen vagy témában milyen tapasztalata van a mentornak, mert igazán erre lehet alapozni.
Mi a jellemzőbb rád mint mentorra, a személyes karrieríveddel, a részletek megosztásával motiválod-e a mentoráltadat vagy teljesen belehelyezkedsz az ő helyzetébe a segítségnyújtásnál?
Törekszem arra, hogy mind a két módszer megjelenjen. Hiteles példákat leginkább a saját élményeim alapján tudok mondani, ugyanakkor előállhat olyan helyzet, amikor a mentorált kérdése, felvetése számomra is ismeretlen élethelyzethez kapcsolódik. Ilyenkor azt preferálom, hogyha elkezdünk együtt gondolkozni. Nem cél, hogy én oldjak meg egy-egy problémát, sokkal inkább azt tartom feladatomnak, hogy kérdezzem, vezessem a mentoráltamat, amíg ő maga találja meg a válaszait – akár sokkal jobbakat, mint amit én adtam volna.
Milyen személyes tapasztalataid vannak még mentorált korodból? Átemelsz esetleg ebből a mostani mentorált-mentor kapcsolatodba?
Abszolút! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok mentor segített eddigi pályafutásomban és remélem ez ezután is így lesz. Igyekszem átemelni a számomra leginkább szimpatikus technikákat, sőt, több olyan dolog van, amit most értettem meg igazán, miközben a mentor oldalán vagyok. Emellett – hogy konkrétumokat is említsek – azokat az önismereti és kommunikációs elemeket, amiket én is a mentoraimtól tanultam, igyekszem minden egyes mentoráltamnál beépíteni a közös működésbe. Ezek olyan dolgok, melyek lehet, hogy nem rögtön hasznosíthatóak, de a későbbiekben sokat tudnak könnyíteni a diákok életén. Például, egy önéletrajz vagy motivációs levél megírása sokkal könnyebb, ha az első próbálkozásnál egy mentor fogja az ember kezét, és a későbbiekben már stabil alapokkal dolgozhat a következő verziókon.
A mentorálás bizalmi kérdés, a mentorált oldaláról elengedhetetlen, hogy megbízzon abban, aki neki segíteni próbál. Neked milyen eszközökkel sikerül elérned ezt a bizalmat?
Egy nagyon egyszerű módszerrel: bármikor bármit kérdezhetnek, hiszen rossz kérdés nincs, csak ostoba válasz. Illetve, ha valamiben a véleményemet kérik, akkor azt őszintén elmondom, belefoglalva a pozitív és negatív dolgokat egyaránt. Amikor Betti és Balázs arról kérdeztek, hogy milyen orvostanhallgatónak lenni, akkor egyrészt részleteztem azt, hogy szerintem mi a fantasztikus benne, de ugyanakkor elmondtam azt is, hogy mik a nehézségek.
Miként zajlott a kapcsolattartás a veszélyhelyzetben? Megakasztotta -e a folyamatot a személyes találkozások hiánya?
Nagyon hálás vagyok a mentoráltjaimnak a talpraesettségükért és nyitottságukért, mivel így szerintem egyáltalán nem akadt meg a közös munka a veszélyhelyzetben sem. Mindketten rendkívül jól reagáltak arra, hogy videótelefonon zajlottak a találkozók, s így is maradéktalanul megcsinálták az előző alkalomkor kapott „házi feladatukat”. Sőt, néha így egyszerűbb is volt a találkozók időpontját kitalálni. Természetesen néhány dolog, amit terveztem – például az Anatómia múzeum meglátogatása – elmaradt, de ezeket be fogjuk pótolni, amint a helyzet lehetővé teszi.
