Menü megnyitása

Baráth Gábor

Baráth Gábor
50 tehetséges fiatal
fafaragás, népi iparművészet

A Magyar Nemzeti Bank 2011-ben kibocsátott egyik emlékérme a mohácsi busójárás előtt tiszteleg a „Világörökség részei” sorozatában. Az alkotáson az egyik maszkját, az érme másik oldalán Baráth Gábort magát látjuk, busóként. Egészen más normák szerint éli az életét, mint kortársai többsége. Szeretné megismertetni szűkebb pátriája jelenét és múltját, a népművészet alkotásait a fiatalokkal.

A pécsi egyetemen diplomázott építész-tervezőművész szakon. A villányi önkormányzat munkatársaként fontosnak tartja, hogy a településen szervesen kapcsolódjon egymáshoz a múlt, a jelen és a jövő. „Szeretném ötvözni a kézművességet az építész szakmával, s ezzel egy újfajta képzőművészeti alkotást létrehozni” – mondja. Személyesen ugyan nem ismeri Szőke Gábor Miklós szobrászművészt, mégis példaértékűek számára természetes anyagból, fenyőlécekből létrehozott, modern szobrai.
A most is Mohácson lakó Baráth Gábort már gyermekkorában lenyűgözte a sokacok ünnepsége, a poklade, magyarul a busójárás. „Busójáráskor minden megtörténhet” – mondja mosolyogva. Kezdetben a fejére harisnyát kötő, zsákjából hamut szóró jankele figuraként csatlakozott a forgataghoz. Első, fából faragott busó maszkját egy szomszédjától kapta, félkészen. „Bognárként dolgozó dédapámtól maradt néhány favéső és gyalu, az álarcot az ő szerszámaival, gondos és precíz munkával alakítottam a saját ízlésemre” – emlékszik vissza a kezdetre. Egy évvel később, tizenkét esztendősen már teljesen önállóan készített maszkot viselt.

A busó maszk faragását autodidakta módon sajátította el. Eleinte figyelte, hogy a többiek milyent készítenek, a régi fafaragó mesterek munkái pedig példaként hatottak rá. „Így sikerült kialakítanom olyan látásmódot és formavilágot, amely tükrözi a mai ízlést, ugyanakkor tiszteletben tartja a hagyományt” – mondja. Ezért kapta meg 2005-ben Mohácson munkája elismeréseként a „Mestervéső” kitüntetést.

Huszonkilenc éves és sokoldalú művész: busómaszk-faragó, a kézművesség és az építészet ötvözésén fáradozó szakember, bőrkikészítő, fotós. Nem ragadt meg a maszkok készítésénél, szobrokat is farag fából.

Rendszeresen szerepel a Hagyományok Háza pályázatain és kiállításain. Lengyelországban és Ausztriában is kiállították már a munkáit. Vásárolt tőle japán és kanadai turista, így a világ túlsó felére is eljutottak már a Baráth-maszkok.

Igen örül annak, hogy a La Femme 50 tehetséges magyar fiatal programjában Böszörményi Nagy Gergely, a Design Terminál főigazgatója a mentora: „Álmomban se gondoltam volna, hogy a modern magyar művészeti élet egyik irányító személyiségének támogatását élvezhetem majd.” Bízik abban, hogy a szakember segítségével a nemzetközi művészeti piacon egyre többen megismerik a nevét és az alkotásait.

Mentor: Böszörményi Nagy Gergely
Az első szó, ami Gáborról eszembe jut, a bátorság. Bátorság kell, hogy esélyt és perspektívát lásson egy régi mesterség megújításában. Hogy úgy döntsön: a nehézségek dacára is szülőhelyén marad, otthon álmodik nagyot. S bátorság kell persze a mentorprogramhoz, az új találkozásokhoz és impulzusokhoz is. Még alig ismerjük egymást, de máris büszke vagyok rá.
 

Adatlap: