Bár kezdetben író akart lenni, elragadta a vizualitás. Az ELTE Radnóti Gimnáziumban már mozgókép- és médiafakultációra járt, 2007-ben megnyerte a média országos középiskolai tanulmányi versenyt. Máig Horváth Beáta tanárnőt említi első mentoraként „aki minket valóban filmkészítésre tanított, és aki megszabadított gyermekded tulajdonságaimtól”. Az érettségit követően nehéz volt megélnie, hogy akikkel együtt forgatott, mind az orvosi, mérnöki, fizikusi pályát választották, míg ő a filmművészetet, bár a biológia nagyon közel állt hozzá.
Már a középiskola idején gyakornokoskodott a Duna Televízióban. Az egyetemen film és video szakpáron tanult, visszatekintve mégis úgy látja, a szakmát inkább az egyetem mellett tovább folytatott tévés-filmes munkájában sajátította el. Megjárta a szamárlétrát, a végén már forgatott reklámfilmet, videoklipet, dokumentumfilmet. Egyetemi mentorának Horváth Z. Gergely tanárát tekinti, aki személyre szabottan foglalkozott vele, és még az egyetem elvégzését követően is számíthatott rá. „Amikor kinyílt számomra a profi világ, lelkesen próbáltam minden irányba elindulni. Mára rájöttem, nem szükséges a filmezés összes ágában bizonyítani. Inkább az animációval foglalkozom komolyan” – mondja. Úgy látja, jelenlegi képességeivel, technikai felszereltségével az animációban kell a legkisebb kompromisszumot megkötnie.
A mesterképzést az ELTE filmszakán fejezte be 2013-ban. Közben 2011-ben Mimicry Motions néven megalapította saját cégét animációs filmek készítésére, hogy teljesen önálló lehessen. Már hat animációs kisfilmmel büszkélkedhet. Az egyik legutóbbi, a Kocsis Alexandra társrendezővel közösen alkotott háromperces Vihar nemzetközi elismerést is kapott. „Számomra az benne a különleges, hogy a diploma megszerzése óta ez az első igazi művészeti alkotásom. Azt követően főleg reklámfilmen, tévéműsorok főcímein, színházi előadások, koncertek háttérben vetített anyagain dolgoztam.”
Az 50 tehetséges magyar fiatal programra készülve összeírta magának, melyek az erősségei és gyengéi művészetében, cégvezetői munkájában. Pataki Ágival, leendő mentorával e személyes titkait kívánja megosztani, egyben tanácsát kérve. Megkérdezi majd, miként lehetne cégével megteremteni azt az anyagi függetlenséget és presztízst, amely lehetővé tenné számára, hogy többet foglalkozhasson a művészettel, s mi a módja a nagyobb ismeretségnek, kapcsolatrendszere bővítésének. Egy éven át dolgozott nemrég elkészült új kísérleti filmjén, mely a Coffee Break címet viseli: „újszerű rögzítési mód, teljes egészében fénymásolóval készítettük”. Ennek forgalmazási lehetőségeiről is kikéri mentora véleményét. Öt éven belül szeretne visszatérni az élőszereplős rendezéshez is, és olyan művet alkotni, melyben kiemelt szerep jut a látványnak.
Mentor: Pataki Ági
Vannak találkozások az életben, melyek nem érintik meg az embert, és vannak, melyek már az első pillanatban izgalmakat ígérnek. Tamással történt első beszélgetésünk az utóbbiak közé tartozik. Látszólag ugyanazon a pályán mozgunk, de ő a szakma egy speciális ágát választotta. Ehhez pont ilyen fiatalnak, nyitottnak, progresszívnek kell lenni, mint amilyennek tűnik eddigi munkái és személyes benyomásaim alapján. Azt hiszem, ez a kapcsolat mindkettőnk számára egy tanulási folyamat lesz, mentor és mentorált kölcsönösen tudnak majd újat, érdekeset és hasznosat nyújtani egymásnak.
