Az alumni találkozók mindig többről szólnak, mint egyszerű nosztalgiázásról. Egy-egy ilyen alkalom lehetőséget ad arra, hogy a különböző generációk újra kapcsolódjanak egymáshoz, megosszák tapasztalataikat, és felismerjék: egy közösség hosszú távú ereje éppen az emberi kapcsolatokban rejlik.
A tehetséggondozás világában ez különösen fontos. Egy korábbi mentorálás, egy inspiráló beszélgetés vagy egy támogató közösség hatása sokszor csak évekkel később válik igazán láthatóvá. Az alumni események ezért nemcsak a múlt felidézéséről szólnak, hanem arról is, hogyan tanulhatunk egymástól, és hogyan építhetünk tovább egy olyan közösséget, amely generációkon átívelően támogatja a tehetségeket.
Egy ilyen különleges találkozónak adott otthont május 16-án a budapesti Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Békefi terme. A Matehetsz fennállásának 20 éves jubileumi programsorozatához kapcsolódva megrendezett Nagy Matehetsz Alumni Találkozó nem csupán egy szakmai esemény volt, hanem egyfajta időutazás is: korábbi támogatott diákok, találkoztak újra egymással és az őket támogató egykori mentorokkal, tutorokkal, facilitátorokkal és más tehetségtámogató munkatársakkal.
A rendezvényre meghívást kaptak mindazok a fiatalok, akik az elmúlt húsz év során valamelyik Matehetsz-programban részt vettek – többek között a Magyar Templeton Program, a Tutorprogramok, a Tehetség Piactér vagy más tehetségfejlesztő kezdeményezések révén, illetve különféle pályázatokon keresztül bekerültek a Matehetsz „Felfedezettjei” vagy ösztöndíjasai közé. A résztvevő fiatalok között voltak egyetemisták, kutatók, vállalkozók, művészek és fiatal szakemberek is – mindannyian más-más életúttal. És meghívást kaptak mindazok a mentorok, tehetségfejlesztő szakemberek, pedagógusok, pszichológusok is, akik ezalatt a 20 év alatt elkötelezett támogatói voltak ezeknek a fiataloknak, és az évek során a Matehetsz szakembergárdájának a részéivé váltak.
A program tudományos előadásokkal kezdődött. Nagy érdeklődés övezte Fülöp Márta professzorasszony prezentációját, amely a „Fenyegetés vagy kihívás: a kiemelkedő teljesítmény pszichológiája” címet viselte. Az előadás közérthetően beszélt arról, hogyan viszonyulunk a sikerhez, a versenyhez és a kiemelkedő teljesítményhez A hallgatóság soraiban ülő fiatalok és mentorok egyaránt sok személyes kapcsolódási pontot találtak az elhangzottakban.
A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták Miklósi Ádám professzor „Etorobotika: Mit tanulhatunk a kutyáktól annak érdekében, hogy jobb szociális robotokat építhessünk?" című előadását is, aki személyes hangvételben, humorral beszélt arról, hogy az etológia és a robotika kapcsolata ma már önálló kutatási területté vált, amelyet „etorobotikának” neveznek. Kutatásai szerint a társrobotok fejlesztésében érdemes a kutya–ember kapcsolat mintázataiból kiindulni: azok a robotok tudnak majd természetesebben együttműködni az emberekkel, amelyek viselkedése kiszámítható, könnyen értelmezhető és társas jelzésekre épül.
A nap egyik leginspirálóbb része az egykori támogatottak megszólalása volt. Arról mesélt 2 fiatal: Mérő Bálint és Bucz Magor Soma, hogy mit jelentett számukra, a tehetségük kibontakoztatásában vagy épp a pályájuk beindulásában a Matehetsz támogatása, egy olyan intézményé, amelyik nem akarta beskatulyázni, hanem befogadta és elfogadta az egyediségüket, különféle eszközökkel támogatta őket, és ha épp arra volt szükség a gyenge oldalaikat erősítette meg.
Az alumni találkozót a résztvevők közötti csoportos beszélgetés zárta, amelyekből egyértelműen kirajzolódott, hogy a különböző generációk milyen sokat tanulhatnak egymástól. A fiatalok lenyűgöző életútjukkal, ötleteikkel inspirációt adtak egymásnak és az egykori mentoroknak, szakembereknek. Megosztották az emlékeiket arról, hogy a Matehetsz 20 éves történetének tehetségprogramjai hogyan változtatták meg az életüket, és elképzeléseiket , hogy mit lenne érdemes beépíteni a tehetséggondozó programokba, mit lehetett volna másképp csinálni, milyen nehézségekkel kellett 10-15 évvel ezelőtt szembenézniük. Különösen jó érzés volt hallani, hogy a tehetséggondozás, a mentorálás mit jelentett a tanár kollégáknak, tehetséggondozó szakembereknek, melyek voltak az ő legkedvesebb, legemlékezetesebb pillanataik.
A hivatalos programot kötetlen beszélgetések követték. A teremben egyszerre volt jelen a nosztalgia és a viszontlátás öröme. Sokan úgy fogalmaztak, hogy a Matehetsz egyik legnagyobb értéke az a kapcsolati háló és emberi közeg, amelyet az elmúlt húsz év során létrehozott.
