Menü megnyitása

Biológus és jogász

2014. április 17.

Interjú Sulyok Katalinnal, a 2014-es Sólyom László tehetség-ösztöndíjasok egyikével.

A Sólyom László által adományozott tehetség ösztöndíjat nyerte el negyedmagával 2014-ben Sulyok Katalin. A biológus végzettséggel rendelkező jogász 2005-ben Szegeden érettségizett a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biokémia tagozatán. Gimnazistaként megválasztották a Kutató Diákok Országos Szövetsége elnökévé, és e szövetség vezetőjeként vett részt a Nemzeti Tehetségsegítő  Tanács alapításában, amelynek azóta is aktív tagja. A Junior Prima Díj egyik korábbi kitüntetettje a volt köztársasági elnöktől kapott, jelentős anyagi lehetőséget biztosító elismerést külföldi tanulmányokra, „öko-jogi” kutatómunkára kívánja felhasználni.

A Sólyom Lászlótól kapott lehetőséggel élve szeretnék egy egyéves nemzetközi környezetjogi LLM (szakjogász) képzést elvégezni Angliában vagy az Egyesült Államokban – mesél a terveiről Sulyok Katalin – olyan egyetemen, amely kifejezetten e terület interdiszciplináris jellegére koncentrál.  Szeretném kihasználni azt az „adottságomat”, hogy biológusként és jogászként is végeztem, így a környezeti problémák megoldásának mind jogi mind természettudományos kihívásait is látom. Úgy gondolom ugyanis, hogy a környezeti problémák hatékony jogi megoldása során kulcskérdés a természettudományos szakértők és a szakjogászok szoros együttműködése. Meggyőződésem, hogy a környezeti kérdéseket akkor lehetne a jelenleginél eredményesebben kezelni jogi eszközökkel, ha a jogászok jobban megértik a természettudomány nézőpontját, sajátosságait.

Hogyan képzeljük el ezt a gyakorlatban, egy konkrét példán?
A környezetkárosítással kapcsolatos jogviták során gyakran történik, hogy a jogászok inkább kitérnek az ügyek érdemben való eldöntése elől, mivel a (sokszor egymásnak ellentmondó) szakvélemények értelmezése, bizonyító erejük megítélése számukra idegen terület. Különösen nehéz a jogászok számára értelmezni azt, hogy a természettudományos szakvélemények mindig terheltek az ún. tudományos bizonytalansággal, ezért gyakran nem érik el a bizonyosságnak azt a szintjét, amit a jog a bizonyításhoz általában megkövetel. Így például egy szennyezés okozta egészség- vagy környezetkárosítással kapcsolatos perben a bíróságok igen sokszor elutasítják a felperes keresetét, mondván többek között, hogy a szennyezés és a károsodás közötti ok-okozati kapcsolat nem kellőképpen bizonyított. Egyes nemzetközi bírói fórumok, mint például a Tengerjogi Törvényszék, a WTO, a strasbourgi emberi jogi bíróság esetjogában, illetve néhány nemzeti bíróság és környezetvédelmi ügynökség gyakorlatában azonban található elvétve példa innovatív jogi módszerek alkalmazására, amelyek segítenek hatékonyan áthidalni vagy legalább csökkenteni e strukturális problémákat. Ma nincs egységesen kidolgozott módszertan arra sem, hogy egy környezetvédelmi perben hogyan, mi alapján, milyen segítséget felhasználva kellene egy bírónak ítélkeznie, hogyan különbséget tudjon tenni két természettudományos állítás bizonyító ereje között, holott a szakirodalomban találkozhatunk ilyenekkel.
 

Hogyan lehet ezt elősegíteni? Milyen kutatómunka kell ehhez?
A célom, hogy egy éven át tanulhassak vagy Angliában (elsődleges cél az Oxfordi Egyetem) vagy pedig Amerikában, ahol a Harvard és a Stanford Egyetemen is van olyan szakjogász képzés, ahol a környezetjogi tanulmányok mellett lehet ökológiát is hallgatni. Egyrészt szeretném mind a két tudományterületen a tudásomat tovább mélyíteni, másrészt szeretnék foglalkozni a bírói fórumok gyakorlatából ismert megoldási módszerek összehasonlításával is. Ezek az egyetemek abban is egyedülállóak, hogy nagy múltú interdiszciplináris kutatóintézeteket működtetnek, ahol társadalom- és természettudósok együtt keresik a környezeti és társadalmi kérdésekre a megoldásokat. A képzési program mellett ezért bele szeretnék látni az interdiszciplináris kutatócsoportok munkájába is, hogy megtudjam, a gyakorlatban milyen módszereket használnak a tudományos bizonytalanság jogi értelmezésére, kezelésére.

Mi lesz ennek a munkának a várható eredménye? Egy hasznos kézikönyv bíróknak?
Nagyon szeretném, ha megszülethetne a tanulmányaim végén egy könyv tele jó gyakorlatokkal, amely összegezné a környezeti döntéshozatalban alkalmazható módszereket a jogászok számára. Szeretnék követendő példákat is bemutatni arra, hogy a környezetvédelmi szakemberek miként fogalmazhatnak meg úgy tudományos tényeket, hogy az a természettudományt tekintve laikus szakértők, döntéshozók számára is követhető, elbírálható és meggyőző legyen. Magyarországon nem alakult még ki a hagyománya és a „kultúrája” a több tudományág eredményeit egyszerre alkalmazó megközelítésmódnak, eléggé mereven elválasztjuk egymástól a természettudományos-környezetvédelmi, valamint a jogi kérdéseket. Szeretnék ezen a téren új hangot megütni.

Ha megszületik a jó gyakorlatoknak ez a gyűjteménye, akkor ennek a felsőoktatásban – a jogász és az ökológus képzésben – lenne a helye?
Igen, szeretnék hosszabb távon egy interdiszciplináris kutatóközpontot létrehozni, ahol a szakjogászok és a környezetvédelmi szakemberek megismernék a másik „oldal” tudományának sajátosságát, szabályrendszerét, kereteit, így szemléletmódjuk kiegészülhet azáltal, hogy meglátják: miben gondolkodik másképpen egyazon problémáról a természettudomány és a jogtudomány – pusztán azért, mert a megközelítési módjuk különböző.  Például az ökológia csak valószínűségi kijelentéseket tud tenni, mivel vizsgálatának tárgya a természet véletlenszerű folyamatai. Ezzel szemben azonban a jogászok determinisztikus kijelentéseket várnának el, mivel a jog ilyenekkel foglalkozik. A természettudományos megismerési lehetőség véges, hiszen a világ végtelen paraméterei miatt egyik jelenséget sem leszünk képesek teljes pontossággal leírni, ezért nem érhető el teljes bizonyosság, és ezt az úgynevezett tudományos bizonytalanságot a jog még nem képes kezelni.

Ez tehát harc egy új szemléletmódért?
Azt hiszem, nem spórolhatjuk meg ezt a küzdelmet, ha környezeti kérdésekben a jövőben hatékonyan és hathatósan szeretnénk dönteni. A környezeti viták minden bizonnyal szaporodni fognak. Az emberiség lélekszáma rohamosan nő, ugyanakkor zsugorodik a rendelkezésünkre álló természet, a természeti erőforrások fogynak, egyre többször lesz tehát jogvita ezen erőforrások elosztásáról, használatáról és a jog által megkövetelt minőségéről, ha úgy tetszik tisztaságáról.  Szeretném hinni, hogy van más mód is az egyre szaporodó környezeti jogviták érdemi eldöntésére, mintsem hogy szomorúan tudomásul vesszük, hogy sajnos, a jog rendszere olyan, hogy nem képes kezelni a környezeti ügyekben felmerülő sajátosságokat, és ezért érdemibb döntések a környezeti ügyekben nem hozhatók.

A jelenlegi munkája segíti ezt a kutatást?
Szerencsére igen, jelenleg az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában a környezetvédelemért felelős – röviden csak zöld ombudsmannak nevezett – biztoshelyettes mellett dolgozom jogászként. A biztoshelyettes feladata, hogy a jövő nemzedékek érdekeire hívja fel a figyelmet a környezetpolitika alakítása során – itt, a jelenben.  A Biztos feladata továbbá, hogy meghatározza az Alaptörvénynek a környezetvédelemre vonatkozó passzusainak alkotmányos tartalmát, tehát azt, hogy az Alaptörvény milyen környezeti állapotot részesít alkotmányos védelemben. Az Alapvető Jogok Biztosa konkrét panaszok ügyében is eljár, valamint általánosságban is megfogalmazhat ajánlásokat, észrevételeket a Parlamentnek.  Jelenleg elsősorban a hivatal nemzetközi kapcsolatrendszerének építésén dolgozom. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy a zöld ombudsman intézménye világviszonylatban egyedülálló kezdeményezés: összesen csak nyolc országban létezik a környezetvédelemmel foglalkozó független szerv.

Magyarország szempontjából különösen fontosnak tartom a környezetvédelem új lehetőségeinek kutatását, mivel páratlan természeti kincseink megőrzésén túl kitörési lehetőséget is jelenthet az országnak. Magyarország úttörő lehetne Európában azon adottságai révén, amelyekkel már most is rendelkezik; így például az alacsony népsűrűség, európai szinten relatíve alacsony iparosodottság, jelentős felszíni és felszín alatti vízbázis, természet közeli állapotban megőrzött tájak, kiemelkedő biodiverzitás, agroturisztikai és biogazdálkodási lehetőségek.