Kiss Alberttel, a Zalabéri Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójával és tanárával beszélgettünk ösztönző modellről, szunnyadó tehetségekről és nemes versengésről. INTERJÚ.
Ön a Zalabéri Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója és tanára, intézményük egyúttal akkreditált kiváló tehetségpont. Hogyan telik egy munkahete?
Egy átlagos hét minden napján az iskolánkban fél nyolckor kezdem a napot és délután öt órakor távozom. Hétfőn szemrevételezem az iskolát, áttekintem a hét teendőit, ha szükséges vezetőségi vagy tantestületi értekezletet tartok. A hét többi napján a mindennapi rutinfeladatok mellett, – e-mailváltás, ügyintézés vagy a KLIK-kel való kommunikáció – biológiát és kémiát tanítok, irányítom az intézményünkben zajló innovációs folyamatokat, a pedagógiai kutatásokat, a pályázatok írását és megvalósítását. Kapcsolatot tartok fenn és aktívan működök közre számos szakmai szervezettel, például a MATEHETSZ-szel, a Pannon Egyetemmel, a KGYTK Tehetségsegítő Tanáccsal, határon túli magyar és hazai tehetségpontokkal. Eközben kitüntetett figyelmet fordítok a komplex tehetséggondozásra, valamint a tehetségígéretek fejlesztésére, a lemaradók felzárkóztatására. Az iskolai tanítás után saját kutatásommal tevékenykedem, amelynek tárgya a „Kreatív természettudományi tehetséggondozás”. Mindehhez az esténkénti futással és a szerdánkénti (tömegsport szintű) kosarazással regenerálódom.
A közelmúltban jelent meg a Géniusz Műhely keretében Az „Esély és ösztönzés” komplex tehetségsegítő modell pedagógiai kutatásának részeredményei című tanulmánya. Melyek a kutatás legfontosabb eredményei?
Hátrányos helyzetű kistérségben dolgozunk, ahol a gyermekek nagy többségének értékvilága lényegesen különbözik attól az értékrendtől, amelyet intézményünk közvetít. Ebből adódóan mindennapos értékütközést, konfliktust élünk meg diák-diák, diák-felnőtt között a pedagógiai folyamatokban. Ha ezeket a konfliktusokat nem kezeljük, és nem segítjük a gyermeket az értékek világában eligazodni, akkor egyre kevesebb az esélyük, hogy megállják helyüket a társadalmunkban. Pedagógiai akciókutatással dolgoztuk ki azt az ösztönző modellt, amely segíti a szociális hátránykompenzálást és a szunnyadó tehetség felszínre hozását. A részeredményeink azt mutatják, hogy az iskolánk tanulóinak viszonyulása a tárgyakhoz, a diáktársakhoz, felnőttekhez, a közösségi élethez javuló tendenciát mutat. A kezdeti verbális és nem verbális agresszió csökkent, a nemes becsvágyuk nőtt. Tanulóink alkotó teljesítménye hazai és nemzetközi sikert is arat. Szabadidejükben megjelent az önfeledt, közös játék és a nemes versengés. Mindezt a komplex tehetséggondozásunknak köszönhetjük: azt valljuk, hogy minden gyermekben ott szunnyad a tehetség. Keressük a gyermekek érdeklődési körét: a tudomány iránt érdeklődő, a művészi alkotásra érzékeny, az aktív társadalmi szerepet vállaló, a tömegsportot kedvelő diákokat és számukra komplex tehetséggondozást biztosítunk. A modellünkben többek között fellelhető a megfelelő légkör kialakítása, a gyenge oldalak fejlesztése, az erős oldalak dúsítása, a kiegészítő tevékenységek biztosítása.
Mi tette az Önök intézményét alkalmassá a Tehetségpont megalakítására, milyen tehetséggondozó programjaik vannak?
Elsősorban a tantestületünk elkötelezettsége tett alkalmassá bennünket arra, hogy akkreditált kiváló tehetségponttá váljunk. Elkötelezettségünk az iránt, hogy minden gyermekben megtaláljuk azt a tehetségterületet, amiben kibontakozhat, érvényesülhet. Mindezt felerősítette a pedagógiai kutatásra képes tehetségsegítő team, aki – a késleltetett jutalom reményében – évtizedek megfeszített munkájával dolgozik az „Esély és ösztönzés” komplex tehetségsegítő modellünkön. Közösen írtunk és valósítottunk meg pályázatokat, amelyekkel gazdagítottuk a tehetséggondozásunk feltételrendszerét. Emellett az innovációtól nem idegenkedő pedagógusaink tehetségsegítő törekvése folyamatosan kiegészíti, fejleszti a modellünk mindennapi praxisát. A tehetséggondozó modellünk alapját az a pozitív pedagógiai klíma adja, ami alkotásra ösztönöz. Alkotásra ösztönzi a tudomány iránt érdeklődő, a művészi alkotásra érzékeny és az aktív társadalmi szerepet vállaló tanulót. A tudomány iránt érdeklődők számára dolgoztuk ki a „Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciája (KGYTK) programot, ami a tanulók érdeklődési köréből kiindulva segíti az alkotva történő információgyűjtést a kutatásmódszertani elemek alkalmazásával. A művészi alkotásra érzékenyek részére ajánljuk a „Művészeti projektek” programot, ami a képzőművészeten belül segíti az önkifejezést a festészet és a grafika eszközeivel. A társadalmi szerepet vállalók részére a „M(i)ért pont érték” program segíti a gyermekeket a jó cselekedeteken keresztül a közjóért való tevékenységben.
Mely korosztályt, milyen hátterű gyermeket céloznak ezek a programok?
A „M(i)ért pont érték”, valamint a „Művészeti projektek” programok az 1-8. osztályos tanulókat, míg a KGYTK a 4-8. osztályosokat célozza meg. A szociális háttér tekintetében a hátrányos helyzetű és a stabil, sikeres egzisztenciával bíró családok gyermekei számára egyaránt felkínáljuk e programokat. Annál is inkább, hiszen az interperszonális tehetségterület fejlesztését a heterogén szociális háttér generálja leginkább.
Miről szól a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciája? Kinek ajánlaná a részvételt egy ilyen eseményen?
A KGYTK olyan felmenő rendszerű komplex tanulmányi verseny, ahol a nevező gyerekek Word programmal készített pályamunkájukat PowerPointtal prezentálják 10 percben. A pályamunkákat a zsűri ismeretterjesztő vagy kutatásmódszertani elemeket tartalmazó kategóriába sorolja és az előadásokat – az országos döntőn – társadalomtudományi vagy természettudományi szekcióban értékeli. A gyerekek ismeretterjesztő pályamunkái a tudomány számára fontos témákat, problémákat mutatnak be. A kutatásmódszertani kategóriába soroltak a bemutatott problémák megoldási lehetőségeit is taglalják. Némelyik a problémát és megoldási lehetőségeit a saját természeti vagy társadalmi közegében is vizsgálja. A KGYTK-n való részvételt azoknak a 10-14 éves tehetséges tanulóknak ajánlom, akik érdeklődnek a tudományos ismeretek és problémák iránt. Motiváltak az információforrások használatára, az ismeretgyűjtésre. Elkötelezettek egy probléma megoldására, kutatására és hajtja őket a nemes becsvágy az alkotásuk bemutatására. Ajánlom még azoknak a pedagógusoknak is, akik felismerik az előzőekben jellemzett 10-14 éves tanítványukat és nyitottak a gyermek érdeklődésére, a tankönyveken túli információforrásokra, valamint elkötelezettek az alkotó ismeretszerzés segítése mellett.
