Menü megnyitása

Identitás-erősítés és csoki-effektus

2014. március 4.

Miként élnek a hálózat adta lehetőségekkel a Tehetségpontok – határon belül és a határon túl?

Interjú Gajda Attilával, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium volt igazgatójával, a Tehetségpontok regisztrálásában részt vevő szakemberrel, a Tehetségpont-hálózati munkabizottság tagjával.

A Tehetségpontok Kárpát-medencében kiépült nagy hálózatán belül van különbség a magyarországi Tehetségpontok együttműködése és a határon túli tehetségműhelyek kapcsolódása között?
Nem látok lényeges különbséget: egy Tehetségpont vagy komolyan dolgozik, és akkor abba a hálózati partnerekkel történő kapcsolatépítés, a kapcsolat ápolása beletartozik – vagy nem, de erre az utóbbira szerencsére kevés a példa… Tehát ha egy Tehetségpont fejlődni szeretne, javítani kívánja a tehetségsegítői munkáját, azt egyedül nem tudja megtenni, csak másokkal együttműködve. Hiába fedezek fel én mondjuk egy, a szobrászat területén ígéretes fiatalt a közvetlen környezetemben, ha magam nem tudok neki mentort vagy szakkört kínálni, természetes, hogy felveszem a kapcsolatot más Tehetségpontokkal, hogy eljuthasson a megfelelő szakemberekhez, akik segítik a kibontakozását.
A hálózati együttműködés a Tehetségpontok tevékenységének négy alappillére közül az egyik legfontosabb. Ahhoz ugyanis, hogy egy tehetségműhely Tehetségpont lehessen, négy kritériumnak kell megfelelnie. Fontos, hogy végezzen tehetségazonosítást, vagyis legyen módszere annak mérésére, hogy a hozzá forduló személy milyen területen és mennyire tehetséges.

A másik alappillér, hogy a már felismert, azonosított tehetséggel érdemben tudjon foglalkozni, ami tehetségápolást, tehetséggondozást, gazdagítást jelent. Fontos tevékenység még a tehetség-tanácsadás, a tehetségek, az oktatók, szülők számára. A negyedik sarkalatos pont maga a hálózatosodás.

Mivel ezek általános elvárások, így nem is lehet különbség a magyarországi és a határon túli Tehetségpontok között a hálózati kapcsolatkeresés tekintetében sem. A határon túli Tehetségpontok tehát nem képeznek külön kis hálózatot, hanem egyenrangú elemei a Tehetségpont-rendszernek. Ez még akkor is így van, ha a kapcsolatok kiépítése „fizikai” értelemben – például a nagyobb távolságok miatt – esetenként nehézségekbe ütközhet. A hálózatosodáshoz tartozik az is, hogy Tehetségpontként – és itt már a saját, vajdasági példánkat is említhetem – a magunk környezetében újabb és újabb Tehetségpontok létrejöttét segítsük elő. Így itt a mi vidékünkön jó tucatnyi tehetségműhely csatlakozott már a hálózathoz – vagyis a személyes példa felmutatása, a hálózatosodás iránti igény felkeltése is része a tevékenységünknek. Zenta – túlzás nélkül, de büszkén mondhatom – vajdasági „tehetség-fővárossá” vált az utóbbi években. Mint ahogyan Erdélyben az lett Kolozsvár, Marosvásárhely vagy a magyarországi városok közül Debrecen, Budapest, Miskolc, Pécs vagy Győr.

Mennyire épül e sok, most már jóval ezer fölötti tagból álló hálózat személyes viszonyokra, barátságokra, szimpátiára?
Teljes mértékben! A hálózat kialakulásakor, kezdetben egyszerűen szóltunk a tehetségsegítésben jártas jó ismerősöknek, barátoknak, hogy íme, itt egy új lehetőség a kapcsolatépítésre, új pályázati forrásokra, és e személyes „toborzás” döntő szerepet játszott a kezdeti lépésekben. S azóta is: az igazán érdemi szakmai együttműködés elképzelhetetlen a személyes kapcsolattartás nélkül – még a mai internetes világban is. A vajdasági Tehetségpontjainkat járva is azt látom: azok a szakmai kapcsolatok működnek jól, ahol az emberi kapcsolatok is rendben vannak.

 

 

Ötödik éve dolgozik a Tehetségpontok hálózatosodását segítő munkabizottságban – amelynek vezetője Rajnai Gábor –, e bizottság tagjaként hogyan látja: mennyire érzik magukat egyre „otthonosabban” e szakmai közösségek a terebélyesedő hálózatban?
Minden kezdet nehéz, tehát idő kellett ahhoz, hogy a hálózatban rejlő lehetőségeket igazán meglássák. Sokak számára a motivációt még mindig elsősorban a pénz, a pályázati források jelentik. Ami kétségkívül nagyon fontos, hiszen e hálózat megjelenése előtt is sokan dolgoztak a tehetségsegítésben, csak akkor még pusztán elhivatottságból, de anyagi források nélkül sok kezdeményezés elhal. A pályázati lehetőség tehát segít életben tartani a szívből, elkötelezettségből indult ötleteket. Jól látszik, hogy a nagyobb, újabb pályázati kiírásoknál megugrik a Tehetségpont-regisztrációk száma. De azért fontos, hogy ne kizárólag a pénzhez jutás lehetőségét lássák a Tehetségpontok a hálózatban, hanem mindazt a személyes és szakmai lehetőséget, amit említettem. Akár a gyermeknél: ne a jutalmul felkínált csoki érdekében tanuljon vagy gyakoroljon, hanem belső késztetésből – így kellene működnie valamennyi Tehetségpontnak.

Kiemelhetem még a képzéseket: mind többen élnek ezekkel a lehetőségekkel, és úgy látom, hogy akik részt vettek ezeken a szakmai rendezvényeken, azok hazatérve – például a határon túli műhelyeikhez – maguk is elkezdték ösztönözni, generálni a Tehetségpontok alakulását.

Ami az „otthonosságot” illeti: az elmúlt évek során sokkal egyszerűbb, gyorsabb lett a regisztráció rendszere, míg kezdetben hatalmas papírhalmokat kellett a hálózatba jelentkezőknek kitölteniük, nekünk pedig átnéznünk és elbírálnunk, ez a munka már elektronikusan, online regisztráció formájában zajlik, ami könnyebbé teszi az adminisztrációt. Tovább dolgozunk a rendszer tökéletesítésén.

A Vajdaságban, az Ön szűkebb pátriájában mi jelenti a legfőbb vonzóerőt a Tehetségpont-hálózatban való részvételre?
Azt hiszem, a tapasztalatcsere: itt megbeszélhetjük, ki miként tud segíteni konkrétan egy-egy tehetséges fiatalnak, konkrét személyeket tudunk egymásnak ajánlani, akikhez az ígéretes fiataljainkat küldhetjük. Nálunk a Vajdaságban a Tehetségponthoz tartozás identitás-vállalást is jelent: egy nyelvi-kulturális közösséghez tartozás fontos elemét. S még valamit: ezzel talán ellensúlyozhatjuk valamiképpen a lélekszám fogyását. A csökkenő tanulói létszámunk mellett ugyanis az oktatás mennyiségi mutatóiról a minőségiekre tudjuk ráirányítani a figyelmet. Fogy a gyermeklétszám, így az iskoláinknak valamilyen pluszt kell kínálniuk a szülőknek, ha nem akarnak a bezárás sorsára jutni. Ilyen lehet, ha hitelesen be tudjuk mutatni, hogy nálunk a tehetség utat kaphat, a legjobbakkal is értőn tudunk foglalkozni.

 

 

A nem iskolai alapon működő Tehetségpontok esetében mi a vonzó a hálózatosodásban?
Hogy megtalálják a „hasonszőrű” tehetségsegítő közösségeket, akikkel együttműködve például újabb fellépési lehetőségek, közös bemutatkozási alkalmak nyílnak számukra. Nekik a szakmai összetartás fóruma a Tehetségpont-hálózat.

Ön hol lát még gyengeségeket, fehér foltokat a Tehetségpont-hálózat kihasználásában?
Talán meglepő, hogy a gazdaságilag fejlettebb régiók vannak lemaradva a Tehetségpontok számát és hálózatosodását tekintve. Tehát például a Nyugat-Dunántúlon viszonylag alacsony még a Tehetségpontok száma, ami jelentheti egyfelől azt, hogy a neves iskolák úgy érzik, e lehetőségek nélkül is képesek a hagyományos magas színvonalú tehetséggondozói munkájukat folytatni, de jelentheti azt is, hogy a tehetségsegítésnek elegendő számban vannak helyi támogatói a vállalkozók, a civil szféra köréből. Ugyanakkor például a gazdaságilag hátrányosabb helyzetben lévő Borsod élen jár a Tehetségpontok számában és az együttműködésben is.

A Tehetségpontok célcsoportok szerinti tevékenységi körét vizsgálva azt tapasztaltuk például, hogy fehér foltot jelent a felnőttkori tehetségsegítés, s a felsőoktatás szerepvállalása is elmarad még attól, amilyen lehetőségek rejlenének a tevékenységükben. De hogy egy eltűnő fehér foltot is említsek: négy-öt évvel ezelőtt az óvodás célcsoporttal még kevesen foglalkoztak a Tehetségpont hálózatban, de ez a terület szépen ível felfelé az utóbbi egy-két évben! Sokan azt gondolhatnák, hogy a logikai-matematikai és természettudományos területekkel foglalkozó tehetségpontok száma alulreprezentált, szerencsére ez a feltételezés téves.

A végére még egy pozitív megállapítással élnék. A tehetségpontjaink java évente tehetségnapot tart. Kezdeményezésünkre Bartók Béla születésnapja, március 25-e ez a nap. 2011 óta ez a nap az Európai Tehetségek Napja is lett. Tehetséghálózatunk felkeltette nem csak Európa, hanem a nagyvilág érdeklődését is.