Menü megnyitása

Magyar érmek Argentínában

2014. december 22.

A Nemzetközi Junior Természettudományi Olimpiáról a magyar csapat két ezüst- és négy bronzéremmel tért haza.

A 2004-es alapítása óta évente megrendezett International Junior Science Olympiad (IJSO) olyan 16 évesnél fiatalabb diákokat vár, akik kémiából, biológiából és fizikából egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. A nevező országok hatfős csapatokat indíthatnak az elméleti és gyakorlati feladatokat tartalmazó döntőre. Magyarországon az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium tanárai társadalmi munkában végzik a több hónapon át tartó felkészítést. A munka eredményességét mi sem bizonyítja jobban, hogy 2012-ben az apáczais diák, Perez-Lopez Ricardo Áron aranyérmet szerzett Iránban. 
 

A magyar csapat Argentínában Villányi Attilával
 
A 2014. december 2-11. között az argentínai Mendozában megrendezett versenyre Villányi Attila, az Apáczai kémia-biológia szakos tanára, a felkészülés vezetője is elkísérte a hatfős magyar csapatot. Villányi Attila kérdésünkre elmondta: az idén megszerzett két ezüst- és négy bronzérem nemzetközi összehasonlításban azt jelenti, hogy a versenyen résztvevő több mint harminc ország közül az első egyharmadban szerepeltünk. Általánosságban jellemző, hogy aranyérmet szinte kizárólag ázsiai országok képviselői vagy oroszok szereznek az utóbbi években, őket szinte lehetetlen megelőzni. 
 
Amikor a lehetséges okokról kérdezzük, Villányi Attila elmondja: az IJSO-n, szemben például a Nemzetközi Kémiai Diákolimpiával, nem szabályozza egyértelmű követelményrendszer, hogy mit kérdezhetnek a döntő során. „Nincsenek mintafeladatok, de azt sem szabják meg, hogy mennyi ideig vagy milyen módszerrel készíthetjük fel a diákokat. A versenyen elvileg bármi kérdezhető, és a feladatsorok összeállítói élnek is ezzel a lehetőséggel: olykor csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem megoldható feladatok elé állítják a versenyzőket.” – teszi hozzá. Mint elmondja, ennek eredményeként a verseny során rendszeresen szembesülnek azzal, hogy vagy olyasmit kérdeznek, amiről nincs szó a középiskolai tananyagban, vagy pedig komplex feladatokat adnak: idén például a biológia feladat inkább matematikai és kémiai tudást kért számon. 
 
A verseny tehát komoly megmérettetés, a rá való felkészülés pedig igazi kihívás tanárnak és diáknak egyaránt. „A hazai országos természettudományos versenyek legjobbjait hívjuk el az Apáczaiba nyáron egy egyhetes felkészítő táborba, aminek a végén sok házi feladatot adunk. Szeptember elején újabb válogatót tartunk, ahol  egy dolgozat eredménye alapján kiválasztjuk azokat, akik a második körbe kerülnek. A versenyen hatfős csapat indulhat, a munka ősszel általában hét-tíz fővel kezdődik meg. A viszonylag kis látszám oka, hogy nem akarunk feleslegesen fárasztani olyan diákokat, akikről tudjuk, hogy valószínűleg nem jutnak be. Az viszont, hogy még pontosan nincs meg a leendő csapat, természetesen ösztönzi a résztvevőket. Ők szeptembertől minden hétvégét az Apáczaiban töltenek, ahol Gyertyán Attila és Ács Zoltán kollégáimmal közösen dolgozunk azon, hogy minél több tudást átadjunk nekik a rendelkezésre álló rövid idő alatt. Nekem kémiából Vörös Tamás volt tanítványom, jelenleg kémia PhD hallgató is segít a felkészítésben, aki 2005-ben maga is IJSO csapattag volt. Október végén újabb válogató dönt arról, ki kerül be a csapatba, ezt újabb dolgos hónap követi, amikor már főleg gyakorlati feladatokra összpontosítunk. A felkészítés során nagy gondot fordítunk arra, hogy a megszerzett elméleti tudást azonnal az alkalmazás szintjén kérjük számon, ami egy átlagos diák képességeit messze meghaladja.” – mondja Villányi Attila.
 
Ami az idei versenyt illeti, a magyar csapat vezetője szerint jól érzékelhető volt a törekvés, hogy minél komplexebb feladatokat találjanak ki a háromfordulós döntőre. „Ez önmagában természetesen dicséretes cél, viszont egyben kihívás is, hiszen az így összeállított feladatsor vagy túlságosan bonyolult vagy épp ellenkezőleg, nagyon könnyű lesz.” Amikor arról kérdezzük, hogy mindez nem függhet-e össze a világ más tájain létező integrált természettudományos oktatással, Villányi Attila elmondja: „Bár sok helyen egyszerűen ’science’ összefoglaló néven illetik ezeket a tárgyakat, színvonalas integrált képzéssel még nem találkoztam. Hogy is lehetne ezt a fajta komplexitást elvárni egy pedagógustól, amikor a tanárképzés is szakonként, tárgyanként történik?” 
 
Ami a versenyre való felkészítés anyagi hátterét illeti, ott a minisztériumi támogatás mellett komoly szerep jut Villányi Attila gyógyszergyártó vállalatokkal vagy olajipari cégekkel ápolt jó kapcsolatának is. Az idei versenyre való kijutásban, ahol egy-egy repülőjegy ára közelítette a félmillió forintot, a résztvevő diákok szülei is segítettek: több önkormányzat támogatta az utat. 
 
A hatfős magyar csapatot Botlik Bence Béla, Novák Márk, Bajczi Levente, Sajgó Mátyás, Veres Tamás és Kós Tamás alkotta. Közülük a gödöllői Török Ignác Gimnázium tizedikes tanulóját, Bajczi Leventét kérdeztük a felkészülésről és a versenyről. Levente először 2013-ban, a Hevesy György Országos Kémia Versenyen találkozott Villányi Attilával, aki az akkor Indiában megrendezendő IJSO-ról tartott előadást: „Elkezdtem a felkészítőre járni, de akkor nem jutottam tovább, az osztálytársam, Stenczel Tamás Károly viszont igen, aki így két hetet tölthetett Indiában. Idén újra jelentkeztem, és a válogatók után harmadik helyen kerültem be a hatfős magyar csapatba.”
 
Amikor Bajczi Leventét arról kérdezzük, miért jelentkezett a versenyre, két okot említ: „Nagyon vonzó volt, hogy olyan egzotikus tájakra utazhatok el, ahová egyébként valószínűleg nem lenne lehetőségem eljutni. Emellett pedig a versenyre való felkészülés során megszerzett tudást hasznosíthatom a későbbiekben is.” A versenyt megelőző hónapokról Levente elmondja: „Az első felkészítő tavaly eléggé meglepett: nagyon mást kérdeztek itt a tanáraink, mint amit a gimnáziumban számon kérnek tőlünk. Korán világos lett, hogy az általános és középiskolában megszerzett tudás csak alapot jelent ahhoz, amit a versenyen kérdeznek majd. Mondok egy példát: a verseny felső korhatára tizenhat év, azonban a követelmények között szereplő szögfüggvényeket csak 11-12. osztályban tanuljuk, vagyis akkor, amikor már elmúltunk tizenhat évesek…”
 
Az Apáczaiban zajlott intenzív felkészítő fontos erénye Levente szerint, hogy az ott elhangzottak mellé már nem kellett igazán külön készülni: „A tanáraink a lexikális tudás helyett inkább gondolkodni, problémákat megoldani tanítottak meg. Utólag látom, hogy a felkészítés olyan alapos volt, hogy szinte teljesen lefedte a versenyen kérdezett témákat.”
 
Bajczi Levente mesélt az utazásról is: „A kéthetes út során kétnaponta zajlottak az egyes fordulók. Először harminc feleletválasztós tesztet kellett megoldanunk három óra alatt. A második fordulóban elméleti feladatokat kaptunk, köztük számolós példákat, ahol a számolás menetét és a végeredményt pontozták. A harmadik, gyakorlati forduló során két kísérletet kellett elvégeznünk és kiértékelnünk négy óra alatt. Először élesztő és glükóz reakcióját kellett megfigyelnünk a fejlődő szén-dioxid térfogatváltozásának függvényében, majd különböző cukoroldatok optikai aktivitását mértük. A tanáraink által magyarra fordított feladatok eredményét egyénileg pontozta a zsűri, a gyakorlat esetében, amit háromfős csapatokban végeztünk, a pontszámot hozzáadták az egyéni teljesítményhez, így született meg a verseny végeredménye.” 
 
Amikor elért eredményéről kérdezzük, Levente elmondja: „Az, hogy én és az egyik társam összesítésben ezüstérmet kaptunk, nem azt jelenti, hogy a világon a második legjobbak vagyunk, hanem azt, hogy a versenyzők első tíz százalékában nem, de az első harminc százalék között ott vagyunk.” Amikor további terveiről kérdezzük, Bajczi Levente több lehetséges irányt vázol fel: Cambridge-ben a vegyészet, a Műegyetemen a vegyészmérnök vagy a mérnök-informatika szak érdekli. Az IJSO-n pedig többet nem indulhat, hiszen „kiöregszik”: hamarosan betölti a tizenhatot.