A 4200 lelket számláló Nyúl község Győrtől tizenkét, Pannonhalmától alig tíz kilométerre fekszik. Győriné Csendes Gyöngyi 2004 óta irányítja az itt működő Pilinszky János Általános Iskolát, jelenleg második igazgatói ciklusát tölti. Vele beszélgettünk a tehetségsegítésről, a pedagógusok és a szülők motiválásáról, továbbá arról, milyen lehetőségeket lát a Tehetségpontokhoz való csatlakozásban.
- Hogyan mutatná be az iskolájukat? Mitől különlegesek, miben mások, mint a környéken működő többi intézmény?
- Elsősorban a családias légkört emelném ki és a kellemes környezetet, ahol nagy odafigyeléssel foglalkozunk a tanulóinkkal. A tantestület átlagéletkora negyven év körül van, a kollégáim mind tenni akaró, lelkes pedagógusok, akik igyekeznek minden területet figyelemmel kísérni, így szép eredményeket érünk el a művészeti nevelés, a sport, az idegennyelv-oktatás és a zene területén is.
- Hányan és kik járnak az iskolába?
- Vannak még szabad kapacitásaink: a mostani tanulólétszám 249 fő, ami közel 75 százalékos kihasználtságot jelent. A tantestület huszonkét fős, ami azt jelenti, hogy szinte személy szerint, névről ismerjük a hozzánk járó gyerekeket. Nyúl dinamikusan fejlődő település, ahol természetszerűen sok a Győrből kiköltöző család, de persze a községünkből is járnak be Győrbe. Úgy érzékelem, egyre többen választanak minket olyanok, akik számára nem vonzó a nagyváros, nem akarják, hogy a gyerekük bekerüljön egy „mamutiskolába”, inkább maradnak a barátságos légkörű, kisebb intézménynél. Ez nem jelenti azt, hogy köztünk és a győri iskolák között nem működik az egészséges verseny: szülői igény volt az emelt szintű angol és német nyelvoktatás, de lassan másfél évtizedes múltja van a művészeti oktatásunknak, az idei tanévtől pedig csatlakoztunk a gyermek atlétika programhoz, részt vállalva a foci utánpótlás nevelésből. A szülők és az iskola között tehát párbeszéd zajlik, s mi igyekszünk megfelelni az újabb kihívásoknak.
- Hogyan kerültek kapcsolatba a Tehetséghidak Programmal?
- Jó egy évvel azelőtt, hogy megpályáztuk volna a Tehetségpont címet, szakmai napot tartottunk a pedagógusoknak, ahol ők is látták, hogy érdemes a tehetséggondozással komolyabban foglalkozni. Mivel az iskolánk sajátos nevelési igényű gyermekekkel is régóta foglalkozik és több komoly pályázaton nyertünk már (így például a korszerű kompetencia alapú oktatást támogató TÁMOP 3.1.4 pályázaton), az új lehetőségek iránt nagy volt az érdeklődés, majd beindultak a szakkörök, elkezdtek rendszeresen versenyre járni a tanulóink. És közben követtük a Tehetséghidak Program kiírásait az eszközbeszerzésről, képzésekről, a jó gyakorlatok átvételéről és még sok mindenről. Hangsúlyozni kell, hogy egy igazgató erről persze nem dönthet egy személyben: a tanárkollégák megértették, hogy mekkora esély előtt állunk és odaadóan támogatták a fejlesztéseket.
- Szülői oldalról milyenek a visszajelzések?
- Először „csak” tudomásul vették, hogy új lehetőségeket is szeretnénk meghonosítani az iskolában. Tavaly rendhagyó nyílt napot tartottunk, ahol tanórák helyett projektnapokat mutattunk a lelkes szülőknek. A büszkén közzétett eredményeink amellett, hogy az iskolaválasztásban segítik a szülők döntését, nagy örömet okoznak az idejáró tanulók családjainak is: például népdaléneklésben országos minősítésig jutottunk, a Bolyai Matematika Versenyen a megyei helyezések után országos szinten is megmérettük magunkat. A tavalyi volt az első olyan év, amikor látszott, hogy a munkánk beérett, ezt pedig pozitívan fogadták a szülők.
- Milyen további rendezvényeket tervez a nyúli Tehetségpont?
- Októberben nemzetközi tehetségnapot tartunk, amire ausztriai és szlovákiai résztvevőket várunk. Ősszel szakmai tanulmányúton veszünk részt egy bécsi iskolában, ahol amellett, hogy kölcsönösen bemutatjuk egymásnak az intézményeket, jó gyakorlatokat is szeretnénk átvenni. És továbbműködnek a tehetségműhelyeink: logika, idegen nyelv, zene és sport területeken. Hiszünk abban, hogy minden gyermek tehetséges valamiben: lehet, hogy nem a tanulmányaiban, de biztosan akad egy olyan terület, amiben segíteni lehet és kell neki, hogy messzebbre jusson. Ezt a munkát pedig a pályázat lejárta után is folytatni kívánjuk, hiszen a sikerélmény a szülőnek, gyereknek, pedagógusnak egyformán belső motivációt ad. Számunkra ebben teljesül ki a szakmaiság.
