Elsősorban a kíváncsiság és a kihívás ösztönzött arra, hogy mentornak jelentkezzek. Szerettem volna többet megtudni arról, hogy mit jelent ma magyarországon tehetséges fiatalnak lenni. Érdekelt, hogy kik is valójában ezek a kiemelkedő „majdnem felnőttek” és, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják őket jővőjükkel és céljaikkal kapcsolatban. Rendkívül izgalmas és felelőségteljes feladatként tekintek arra is, hogy ismereteimet és tapasztalataimat a célközönségnek érthető, hasznos és nem utolsó sorban szórakoztató módon tudjam átadni. Célom, hogy a mentoráltammal folytatott munka ne „csak” együttműködés legyen, hanem inkább egyfajta kölcsönhatás, amelynek során MINDKETTEN értékes tudással gyarapodunk.
Abból, hogy valaki tehetséges fiatal még nem feltétlen következik az, hogy sikeres felnőtt is válik majd belőle. Véleményem szerint a tehetség csak akkor tud igazán kibontakozni és megmutatkozni, ha párosul a megfelelő szociális készségekkel és gyakorlati tapasztalatokkal. Ez utóbbiak tökéletes egyvelegének megtalálása és elsajátítása általában hosszas kísérletezés, nem egy feleslegesen leírt vargabetű és jó néhány kudarc eredménye. Mentorként ezt nem tudjuk (és nem is akarhatjuk) „megspórolni” a fiataloknak, viszont lehetőséget tudunk biztosítani nekik arra, hogy a mi hibáink (és sikereink!) kárán tanulva hatékonyabban küzdjenek meg a pályájuk kezdetén felmerülő kihívásokkal.
