Több mint két évtizede dolgozik a vajdasági közoktatásban mérnöktanárként De Negri Ibolya, akinek eddigi munkáját 2014-ben a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács A Tehetségek Szolgálatáért egyéni éves díjjal ismerte el. A pedagógus több civil szervezet tisztségviselője, s mint vele készült interjúnkban elmondja, ebből a közegből indulva került kapcsolatba a tehetséggondozással is. Ma a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács elnökeként és a Magyar Nemzeti Tanács Közoktatási bizottságának a tagjaként is igyekszik előremozdítani a vajdasági tehetségek ügyét.
Ön amellett, hogy gyakorló pedagógus, jó ideje tehetséggondozó szakemberként is tevékenykedik. Miért? Valóban, a szabadkai Politechnikai Iskolában tanítok már több mint húsz éve, de emellett az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének tagjaként szintén jó ideje dolgozunk azon, hogy a vajdasági magyar nyelvű oktatás színvonalát emeljük és olyan hiánypótló feladatokat lássunk el, melyekre a szerbiai oktatási rendszer nem ad lehetőséget. Az egyesület keretén belül működő tehetséggondozó műhelyben minden hétvégén foglalkozunk matematikával, ehhez csatlakozott később a fizika, a kémia, most pedig a logikai játékok is képbe kerültek. A tehetségüggyel tehát az egyesület révén kerültem kapcsolatba, ami anyaországi szervezetekkel dolgozik együtt, és az évek során így tudtunk bekapcsolódni a tehetséggondozásba. A magyarországi intézmények a tapasztalataik átadásával segítik a határon túli szervezeteket: a tartalmi és módszertani újításokat igyekszünk beépíteni a saját munkánkba.
A Magyarországról átvett tapasztalatok hogyan illeszthetők a szerbiai keretek közé?
Nálunk a hivatalos oktatás keretein belül nem említik külön a tehetséggondozást, így ezen a téren kizárólag Magyarországra tudunk támaszkodni, hiszen ott ennek sok évtizedes hagyománya, jól kiépített rendszere van. A hosszú távú célunk, hogy ebbe a rendszerbe mi is beépüljünk: tanári továbbképzéseket szervezünk, hogy a tehetségügy iránt elkötelezett pedagógusok számát növeljük. Büszkék vagyunk rá, hogy Vajdaságban a mai napig összesen huszonhat Tehetségpont alakult, 2010-ben ezekre támaszkodva hozhattuk létre a Vajdasági Tehetségsegítő Tanácsot (VATT), melynek alapítói között oktatási intézményeket és civil szervezeteket találunk. A VATT segít az általános irányelvek megszabásában, a hatékony hálózatos működés megszervezésében.
A VATT tagjainak listáját átnézve feltűnik, hogy szinte kizárólag gyakorló pedagógusokat találunk.
Valóban, iskolákra és tanárokra alapozva hoztuk létre a VATT-ot, ami emiatt erősen gyakorlat orientált szervezet. Az ő tudásuk segít a hatékonyan működésben: a tehetségeket megtalálásán és fejlesztésén túl fontos a vajdasági értékek felmutatása is. Próbálkozunk gazdasági szereplők bevonásával is, hiszen fontos lenne, hogy más területek is képviseltessék magukat az oktatás szereplői mellett: többen rokonszenveznek a VATT munkájával, reméljük, hogy akad köztük olyan is, aki tud segíteni az ifjú tehetségek felkarolásában, de nagy szükség volna mentorokra is. Magyarországi mintára szerveztünk már két tehetségnapot is, ahol kiváló ifjú tehetségek mutatkozhattak be, emellett a legjobb tanulókat kitüntettük. A példamutató életúttal rendelkező tehetségnagykövetek kinevezése mellett a tehetségügy iránt elkötelezett pedagógusokat is elismertük.
Hogy fogadták mindezt a helyi pedagógusok?
Minden elismerés jólesik, különösen ezen a területen. Az oktatási intézményekben gyakran nem jut elég figyelem a tehetséges gyerekekre, hajlamosak vagyunk inkább azokra a diákokra koncentrálni, akiket fel kell zárkóztatni, mert gyengébbek valamiből. Közben viszont nem vesszük észre, hány tehetség lappang egy osztályközösségben, nem találjuk meg, nem fejlesztjük őket: emiatt is örülnek a tanárok a szemlélet változásának, hiszen arra biztatjuk őket, hogy figyeljenek és találják meg a tehetséges gyerekeket.
Ön tagja a Magyar Nemzeti Tanácsnak is: a döntéshozók felé is rendelkeznek aktív kapcsolatokkal?
Tény, hogy szeretnénk, ha a tehetségügyet felkarolná a politika, keressük a lehetőségeket. Szeretnénk, ha a magyarul elérhető módszertani szakkönyveket lefordítanánk szerb nyelvre, hiszen akkor a szerb kollégáink is tudnák ezeket hasznosítani a munkájuk során. Az akkreditált tehetséggondozás továbbképzésünknek van kétnyelvű változata is, ahol a munkatársaim magyarul és szerbül oktatják az érdeklődő pedagógusokat. Hosszú távon talán magasabb szinten is kellene ebben az irányban kapcsolatokat építenünk, és így egyszer a kerettantervbe is bekerülhetne a tehetséggondozás témája.
2010-ben jött létre a VATT: mi valósult meg az akkori célkitűzésekből?
Az elsődleges célunk az volt, hogy alakuljanak tehetségpontok, bár a mennyiségnél mindig fontosabbnak tartottuk, hogy ezek minőségi, színvonalas helyek legyenek. Támogatjuk a tehetségpontok szakosodását, vagyis azt, hogy mindegyiknek legyen egy szűkebb szakterülete, és az abban tehetséges diákok az egész Vajdaságból fordulhassanak hozzájuk segítségért. Ha egy iskola természettudományokban kiemelkedő, akkor nyilván az lesz a területe, és más iskolák is oda küldik a tehetséges nebulóikat. Alapvető fontosságú a tehetségek felismerése, valamint az, hogy nagy számban foglalkoztassuk és motiváljuk a gyerekeket, elérjük, hogy aktívan részt vegyenek a programjainkban, hogy aztán majd szűkebb körben, kisebb létszámú műhelyfoglalkozásokon, személyre szabottan tudjunk velük foglalkozni. Ebben is kapunk segítséget az anyaországból: nemrég Pély Barna és Sárik Péter tartott mesterkurzust Szabadkán a jazztanszakos diákoknak, de a sakkozó tanulóink találkozhattak Polgár Judittal is.
Hogyan kapcsolódnak be a munkába az új tehetségpontok?
Szeretnénk lefedni az egész Vajdaságot, hogy a szórvány se maradjon ki, ott is alakuljanak tehetségpontok. A folyamat kétirányú: általában mi keressük fel az intézményeket, de természetesen az iskolák már maguk is jelentkeznek, ilyenkor segítünk a regisztrációban.
Beszéljünk az anyagiakról: miből tudják finanszírozni a programokat?
Az uniós források nem találnak utat Szerbiába, az országon belül önkormányzati vagy tartományi támogatások jönnek szóba. A legtöbb támogatást természetesen Magyarországról kapjuk, bár az igény sokkal nagyobb az elnyerhető összegeknél. Nagy gondot fordítunk rá, hogy a források valóban azokhoz kerüljenek, akik rászolgáltak a támogatásra: kiemelkedő, de rossz szociális hátterű diákokhoz, vagy a tehetséggondozás ügyét jó ideje ápoló vajdasági pedagógusokhoz. A magyarországi pályázatok alapvetően megfelelnek az igényeinknek, hiszen még nem épült ki teljességében a vajdasági tehetséggondozás rendszere, de meg kell jegyeznem, hogy míg korábban a pályázatok kiírásakor közreműködtek külhoni, a helyi viszonyokat és hátteret jól ismerő szakemberek, ez ma sajnos nincs így. Ha javaslattételi joggal élhetnénk, az is nagy segítséget jelente, hiszen így célzottabban lehetne elosztani a forrásokat.
Mire van szükségük a rendszer kiépítéséhez?
Nagyon hiányoznak a felkészült tehetséggondozó szakemberek, hiszen képzésekre szűkösen állnak rendelkezésre keretek. Ahogy említettem, nekünk is van saját akkreditált továbbképzésünk, de magyarországi kollégák is jönnek hozzánk tanítani. A VATT-hoz rengeteg egyéni kérés fut be, a rossz szociális hátterű tehetségek támogatása sem megoldott teljes egészében. A középiskolás korosztályból sokan szeretnének külföldi tanulmányútra vagy versenyekre menni. Ezt a korosztályt már csak azért is kell támogatni, mert ez az egyik legkritikusabb időszak, ekkor válik el, hogy ha valaki kiemelkedő valamiben, akkor támogatás esetén tudja-e folytatni a munkáját vagy más irányba fordul. A VATT ösztöndíjakat nem, de támogatást tud nyújtani alkalmanként hasonló esetekben, de egy jól felépített, komplex rendszer segítene az egyéni kérelmek szisztematikus elbírálásában.
