Eszter Szilasi László: Harmadik híd c. művére készítette el esszéjét.
Szegedi Eszter vagyok, mint a nevem is mutatja. Nagyon lassan felnőtt, 17 éves gimnazista. Magasságom, testalkatom, arcvonásaim, problémáim és érdeklődési köröm közel átlagosnak nevezhetők. Az alföldi város, ahol élek valahogy ideális tenyésztelepe a művészeknek, így valami rám is ragadhatott gyerekkoromban a tájszólás mellett. A sok zeneóra, kézilabdaedzés, az iskolai kitűnőség és Francis Fukuyama művei valami furcsa különcséget neveltek fel elmém egyik sötétebb zugában, ami azóta napfényes előtérbe helyeződött. Ezt a fura micsodát szeretem is mutogatni a néha elborzadó, néha elámuló embereknek (na, nem úgy, mint egy szatír); életem egy nyitott könyv, de mivel még senki nem látta a borítóm, senki sem tudja miről is szólok valójában: irodalomról, egészségtudományról, filozófiáról, zenéről, sportról vagy egyéb átlagos dolgokról? Az első oldalon Dave Brubeck játszik utána egy kis nanotechnológia majd egy könnyű ac/dc koncert: egyszerű, de összefüggéstelen, mint egy Kispál és a borz dal.
