A Matehetsz mint a Nemzeti Tehetség Program civil oldali ernyőszervezete 2025 tavaszán készítette el első ütemezési javaslatát a program 2028 utáni folytatása érdekében. A jelenleg megvalósuló, 20 évre tervezett programot 2008-ban széles politikai konszenzussal fogadta el az országgyűlés, és kijelenthető, hogy az eltelt években a civil oldal képviselte a kormányokon átívelő folyamatosságot. Azt gondoljuk, hogy az új időszakot szakmai műhelymunkák, hatásvizsgálatok kell megelőzzék, valamint új oktatási kihívások megfogalmazása és ezekhez illeszkedő programtervek megfogalmazása. Ennek érdekében indítottuk el cikksorozatunkat, amelynek keretében tehetségsegítésben érintett szakemberek fejtik ki gondolataikat. A második rész szerzője Fuszek Csilla, a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója.
A „magyar példa”
A tehetségsegítést stratégiai szemlélettel megközelítő európai országokban a „magyar példa” kifejezés mind a mai napig elsősorban a tehetséggondozó szervezetek hálózatokba szerveződésére utal, illetve ezeknek a szervezeteknek a közös munkán keresztül is megvalósuló, újszerű tehetségtámogató tevékenységeire.
Ahhoz, hogy megértsük miként vált a hazai tehetséggondozás példa értékűvé Európában látnunk kell, hogy húsz évvel ezelőtt akár hazai, akár nemzetközi szinten az oktatási intézmények közötti hálózatépítés jóval innovatívabbnak számított, mint manapság. Nem azért mintha ma nem lenne ugyanolyan hasznos, mint korábban, ám az akkori viszonyokhoz képest a hálózatos gondolkodásmód újszerű, átalakító jellegű volt, megtörte az iskolák és a hasonló tevékenységet végző intézmények, szervezetek hagyományosan elszigetelten működő rendszerét.
Hozzájárult az újszerűséghez az is, hogy 15–20 évvel ezelőtt a digitális platformok még nem voltak annyira elterjedtek, illetve kevésbé voltak felhasználóbarátok. Azaz bármilyen hazai, nem is szólva nemzetközi közös munka összehangolása jóval több erőfeszítést igényelt, mint ma, és nem voltak bevált modellek, nem léteztek széles körben elfogadott „bevált gyakorlatok” az intézményi hálózatépítés terén. Nemzetközi szinten a 2000-es évek vége és a 2010-es évek eleje környékén az intézmények közötti együttműködés is csak kialakulóban volt, így az egymás után kiépülő egy-egy országos, illetve nemzetközi tehetséggondozó hálózat megjelenése már jelentős szemléletváltást jelzett. Nem véletlen tehát, hogy Európában az első tehetséggondozó intézményi hálózat: a magyar létrejötte, példaértékűvé vált.
A hálózatok kialakítása mögötti szemléletváltás pedig lendületet adott és új irányba terelte a 21. századi európai tehetséggondozást, értékes tapasztalatokkal gazdagította a tehetséggondozás folyamatáról való ismereteinket, és talán nem túlzás azt mondanunk, hogy a tehetségfejlesztésről való tudományos gondolkodást is megtermékenyítette.
A „magyar példa” és a Nemzeti Tehetség Program (NTP)
A magyar példa és az NTP nem igazán különíthetők el egymástól, hiszen gyakorlatilag egyszerre születtek. Az első – és mind a mai napig a legfontosabb – intézményi hálózat a 2000-es évek elején létrejött, Prof. Csermely Péter által vezetett Nemzeti Tehetségtanács (NTT). Tagjainak közös munkája nyomán született meg az NTP. Az NTP pedig biztosította az elkezdődött hazai hálózatosodás folytatását, később pedig egy európai, sőt azon is túlnyúló hálózat létrejöttét és működtetését segítette.
A Nemzeti Tehetség Programban meghatározott elvek (az értékőrzés, a sokszínűség, az esélyteremtés, a folyamatosság és átjárhatóság, a kiválasztás-kiválasztódás és önfejlesztés, a hatékonyság, fokozatosság, a felelősség és társadalmi felelősségvállalás, a tehetségsegítők megbecsülésének és a fenntarthatóság és társadalmi támogatottság) mentén az operatív célkitűzések cselekvési programokra bontva jelentek meg. A legtöbb cselekvési programban megtalálható kiemelt fejlesztési terület volt pl. a tehetségsegítő hagyományok őrzése és gazdagítása, az egyenlő hozzáférés biztosítása a tehetségsegítés területén, vagy a tehetséges fiatalok közösségformálásának és társadalmi felelősségének növelése stb. mellett a magyar tehetségsegítő eredményeknek az Európai Unió tagállamaival és más államokkal való megismertetése is.
A cselekvési programok nemzetközi vonatkozásainak megvalósításában kiemelkedő szerepe volt a Matehetsznek, de 2015-től a minisztériumi háttérszervezetek, az Új Nemzedék Központ (ÚNK), illetve a későbbiekben létrejött Nemzeti Tehetség Központ (NTK) is felvállalt nemzetközi feladatokat. A nemzetközi kapcsolatok és a magyar tehetségsegítő eredmények külföldiekkel való megismertetésében is mindhárom intézménynek eltérő, de egyformán fontos szerep jutott. A tehetségsegítés nemzetközi példáinak feldolgozásában, áttekintésében és közzétételében is élenjáró volt a hazai szakemberek aktivitása: a nemzetközi kitekintés és a tehetséggondozói hatékonyság összevetése érdekében számos szakkönyv, szakcikk került publikálásra angol és magyar nyelven egyaránt. Most csak két kiadványt említek, A tehetséggondozás nemzetközi horizontja, I. és II. kötetét, amelyek mintegy 15 ország több oktatási és szakpolitikai modelljét mutatják be a tehetséggondozás szempontjából.
Nemzetköziség – Nemzeti Tehetség Program
A nemzetköziség már a Nemzeti Tehetség Program tervezésében, már az első cselekvési tervekben is jelen volt. Az első években inkább stratégiai irányként és kapcsolatépítési célként, később pedig egyre inkább konkrét intézményi és hálózati formában jelent meg. Mindegyikben oroszlánrésze volt a Matehetsznek. A kapcsolatépítésen keresztül a nemzetközi jó gyakorlatok összegyűjtése 5 kiváló Matehetsz kiadványt eredményezett (ld. pl. a fentebb említett kiadványok), a hosszú távú nemzetközi hálózati szerep kialakítására pedig 2012-ben a Matehetszen belül (az egyesület szervezeti egységeként) létrejött a Budapesti Európai Tehetségközpont.
A Nemzeti Tehetség Program 2012 utáni pályázatai pedig már konkrétan finanszírozták az európai hálózatépítést, illetve a 2015-ben létrejött Európai Tehetségtámogató Hálózat (ETSN) koordinációját. Mára ez a hálózat több, mint 50 országban van jelen és közel 500 tehetséggondozó intézmény csatlakozott hozzá. Civil szervezetként pedig több ezer tehetséggondozás iránt érdeklődő diákot, pedagógust képvisel. A Nemzeti Tehetség Programnak elévülhetetlen érdemei vannak az ETSN létrehozásában, amit akár nevezhetünk Európa iránti jószolgálatnak is, tehát Magyarország nemzetközi tudományos jótékony szerepvállalásának. Így a „magyar példa” számos országra, nemzeti stratégiára megtermékenyítően hatott, szerepe volt az országos német tehetségprogram, a horvát, a szlovén nemzeti hálózatok kialakításában, csakhogy néhány nyilvánvaló szerveződést említsünk, amelyek a magyar tapasztalatokra épültek.
A Matehetsz szerepét tekintve az sem elhanyagolható tény, hogy 20 év alatt 11 Matehetszes kolléga 29 országban (sokszor több alkalommal) mutatta be a Nemzeti Tehetség Programot és az Európai Tehetségtámogató Hálózatot. Húsz év alatt 21 különböző országból érkeztek a Matehetszbe külföldi vendégek, sokszor egy országból több alkalommal is, hogy megismerjék a hazai tehetséggondozás kiemelkedő eredményeit. A Matehetsz az évek során biztos ponttá vált egy nemzetközi hálózatban, és évek óta közvetíti a hazai jó gyakorlatokat a külföldi érdeklődők felé, és ellátja a legnagyobb európai tehetséggondozó hálózat koordinációs feladatait.
Mindegyik fentebb említett (Matehetsz, ÚNK, NTK) szervezetnek komoly szerepe volt abban, hogy Magyarországon 2008 óta számos nemzetközi tehetséggondozó konferenciát rendeztek. A Nemzeti Tehetség Központ újabb programjaiban pedig a mobilitás és globális tehetségáramlás kérdéséhez kapcsolódva megjelent a külföldön tanuló magyar fiatalok támogatása, nemzetközi karrierutak segítése és a globális kapcsolatok építése is.
A „magyar példa” újradefiniálása
Talán a fenti példákból is látszik, hogy Magyarország a tehetséggondozás területén valóban rendelkezik olyan történettel, tapasztalattal és hálózati örökséggel, amelyre egy új, nemzetközi szintű stratégia hitelesen épülhet fel. Ugyanakkor egy következő Nemzeti Tehetség Program nemzetközi dimenziójának már nem egyszerűen „kapcsolatépítésről” és hálózatfejlesztésről kellene szólnia, hanem arról, hogy Magyarország tudatosan vállaljon európai és globális tudásközponti szerepet a tehetségfejlesztés területén.
A 20 évvel ezelőtt útnak indult a „magyar példa” egy új gondolkodásmódot képviselt: hálózati működésből, együttműködő ökoszisztémából, tudásmegosztásból, és a civil–állami–nemzetközi szereplők közös munkájából, összekapcsolódásából állt. Van benne annyi muníció, hogy erre fel lehet építeni a következő korszakot is.
