Drámapedagógia a tehetséggondozásban

Friss diplomás drámatanárként lendülettel, lelkesedéssel számoltam be munkaadómnak, egy kis falu polgármesterének arról, hogy a következő tanévtől iskolánkban bevezetésre kerülhet - egyébként a környéken, egyedülálló módon – a drámaoktatás. Már csak azért is, mert azok a szülők, akiknek gyermekei óvodás koruk óta szívesen vettek rész dráma foglalkozásokon, igénylik, hogy az iskolában is jelen legyen a drámaoktatás. A polgármesterasszony hallgatott, gondolkodott, kerülte tekintetem, kínosan mocorogni kezdett, majd közzé tette töprengése tárgyát. „Nem értem… minek a dráma az iskolában, hiszen van az életben épp elég…”